Betöltött IMF-posztok

Fischer helyére az IMF vezérigazgatója eredetileg a Clinton-kormány egyik pénzügyminiszter-helyettesét, Tim Geithnert szerette volna állítani. Horst Köhler azonban vitába keveredett az új amerikai kormányzattal, amely számára a jelölt túlságosan kötődött a korábbi demokrata adminisztrációhoz. Kompromisszumos rendezés gyanánt Geithner a hitelpolitikai főosztály élére kerül.
A vezérigazgató-helyettesi posztra végül Anne Krueger, a Stanford Egyetem közgazdászprofesszora kerül, akit a Financial Times "konzervatív közgazdásznak" és a mostani amerikai kormányzathoz közel álló szakembernek tart. Krueger még Ronald Reagan elnöksége idején volt a Világbank egyik kulcsfigurája, akit a fejlődő államok meglehetősen vegyes megítélése övezett, főleg a szabadkereskedelmi és piaci liberalizációs törekvései miatt.
Az IMF vezető közgazdásza Kenneth Rogoff, a Princeton Egyetem professzora lesz, aki az adott részlegnél beosztott kutatóként dolgozott 1982--83-ban. A valutaárfolyamok és -mechanizmusok nagy szakértőjeként tartják számon, ami az IMF-nél különösen fontos adottságnak számít. Az adott tárgykörben két tankönyvet is írt.
A negyedik új vezető, Gerd Hausler fogja irányítani a valutaalapnak a tőkeforgalmat elemző részlegét. Ezt a főosztályt újonnan hozták létre, Köhler személyes kezdeményezése nyomán, mégpedig a regionális válságokat kiváltó piaci mozgások részletes feltárása végett. Hausler korábban a Dresdner Kleinwort Benson vezetője volt, erről a posztjáról tavaly mondott le.

Három amerikai és egy német fogja betölteni a Nemzetközi Valutaalapnál üresen lévő négy posztot. Az IMF-nek új szakembereket kellett keresnie a távozó Stanley Fischer vezérigazgató-helyettes, Michael Mussa vezető közgazdász és Jack Boorman hitelpolitikai főosztályvezető helyére, emellett az új tőkepiaci főosztály élére is megfelelő személyt kellett találni. VG-összeállítás-->