Egyre több magyar hallgató

A magyarországi kétharmados növekedésnél csak Lengyelországban regisztráltak nagyobb, 84 százalékos bővülést a felsőoktatási hallgatók körében a kilencvenes évek második felében. A tanári fizetéseket tekintve viszont az utolsó helyen kullog Magyarország, az általános és középiskolai oktatók kezdő keresetének legalább háromszorosa az OECD átlaga. Az 1995 és 1998 közötti periódusban a 10 százalék feletti GDP-növekedési ütemnek csak negyedével nőtt az oktatásra fordított összeg. Görög- és Törökországban több mint háromszoros volt a dinamikák különbsége az utóbbi javára.
A felsőoktatásra fordított kiadásoknak már több mint 30 százalékát adja a magánszféra számos fejlett országban. Dél-Koreában ez az arány meghaladja a 80 százalékot. Erősödő tendencia az oktatás alacsonyabb szintjein is, hogy az állami költségvetésű iskolák igazgatását a magánszektorra bízzák. Az OECD-ben átlagosan a tanulók 10,6 százaléka látogat ilyen intézményeket.

Bár a diploma a férfiak esetében jelent nagyobb várható fizetést, viszonylag kicsi a két nem bérei közötti különbség Magyarországon. Az 55--64 évesek körében a nők a férfiak keresetének átlagosan 80 százalékát kapják, a 30--44 éves korosztályban 76 százalékát -- ez az első, illetve második legkisebb differencia a szervezeten belül. Az általános trenddel ellenkezik viszont a különbség adatokból kiolvasható növekedése, amire Magyarországon kívül csak Finnországban és Nagy-Britanniában volt példa.
Magyarországon a felsőoktatásba lépők többségének életkora 19 és 26 év közötti. Egyre nagyobb a valamilyen részképzésben tanulók aránya, a részvétel felfutása is többnyire ezen képzési formák térhódításának köszönhető. A hallgatók mintegy 40 százalékát oktatják ilyen formában, ami az OECD-ben az egyik legmagasabb arány, és főként az angolszász országokra jellemző.
Kedvező fejlemény, hogy 1995 és 1999 között 1,6 évvel nőtt az átlagosan az oktatásban töltött évek száma Magyarországon. Ez az egyik leglátványosabb fejlődés a szervezet tagállamai körében, igaz, a várható 16 tanulóév még mindig elmarad az OECD 16,7-es átlagától. A magyar szinthez hasonló az ír, a lengyel, az olasz és az osztrák érték. A leghosszabb időt az északi országok, Nagy-Britannia és Belgium polgárai töltik az iskolapadban, közülük a svédek több mint 20 évet.
A felsőoktatásra fordított kiadásoknak már több mint 30 százalékát adja a magánszféra számos fejlett országban. Japánban ez az arány meghaladja az 50, Dél-Koreában a 80 százalékot. Magyarországon a felsőoktatási intézmények forrásainak egyötödét adja a magánszektor, ezzel az OECD középmezőnyébe tartozik.
Erősödő tendencia az oktatás alacsonyabb szintjein is, hogy az állami költségvetésű iskolák igazgatását a magánszektorra bízzák. Az OECD-ben átlagosan a tanulók 10,6 százaléka látogat ilyen intézményeket, míg magánfinanszírozású általános és középiskolákba jár az összes diák 13,5 százaléka.
A legtöbb OECD-országban egyre súlyosabb gond a tanári kar elöregedése. Különösen Német- és Olaszországban magas az 50 évesnél idősebb oktatók aránya, a felsős tanárok körében több mint 40 százalék.
Ami a tanulók teljesítményét illeti, a nyolcadik osztályosok matematikaeredményei 1995 és 1999 között nem sokat változtak az OECD-ben. A magyar diákok közötti növekvő különbségek oka a legjobbak teljesítményének további javulása volt. Statisztikailag is jelentős, Kanada után a második legnagyobb javulás mutatkozott viszont a természettudományok terén a magyar tanulók körében. E téren az OECD egészében jellemző volt a diákok teljesítményének fejlődése.
A jobban képzett lakosság hozzájárulása a gazdasági növekedéshez is nagyobb. A növekvő iskolázottság az utóbbi két évtizedben 0,4 százalékponttal járult hozzá évente az egy főre jutó GDP gyarapodásához. Görög-, Ír-, Olasz- és Spanyolországban, ahol a leggyorsabb fejlődés zajlott az oktatás terén, a hozzájárulást több mint évi fél százalékpontra becslik a kutatók.