Felbomlik a berlini nagykoalíció

A vasárnapi szociáldemokrata kongresszus Klaus Wowereit frakcióvezetőt választotta polgármester-jelöltté, ő fogja Diepgen megbuktatása után az átmeneti SPD--zöld helyi kormányt vezetni, amihez már megszerezte a PDS külső támogatását. Valamikor szeptemberben vagy októberben előrehozott választásokat tartanak, amelyek után a mostani tervek szerint hármas koalíció kerül Berlin élére.
A fordulatot a néhány hónapja kirobbant berlini bankbotrány váltotta ki, amelynek középpontjában Klaus-Rüdiger Landowsky, a CDU berlini frakcióvezetője áll, aki egyszemélyben a Berlin Hyp pénzintézet vezetője is. A Berlin Hyp annak a Bankgesellschaft Berlinnek a leányvállalata, amelynek 56 százalékban Berlin tartomány -- maga a főváros és környéke mint közigazgatási egység -- a tulajdonosa. Landowsky elintézte, hogy a Berlin Hyp 600 millió márkás hitelt nyújtson az Aubis ingatlancégnek; szolgálataiért 40 ezret kapott az Aubis főnökeitől -- írja a Financial Times Deutschland.
Az Aubis több félresikerült projektje a Bankgesellschaft Berlin ingatlanalapjánál végezte, minek következtében a város idén 135 millió márkával kevesebb osztalékhoz jut a Bankgesellschafttól, mint különben kapna. Landowsky március elején lemondani kényszerült a Berlin Hyp elnökségéről, de frakcióvezetői tisztségét megtartotta. Akkoriban még senkinek sem tűnt föl, hogy gazdasági és politikai kulcspozíciói összeférhetetlenek. Az már inkább, hogy Diepgen tartományi kormányfő és Landowsky között több évtizedes véd- és dacszövetség, a politikai kapcsolatokból gazdasági előnyt fialtató érdekközösség áll fenn, amely nemcsak a berlini fal leomlását, de a szövetségi kormányváltást is sikeresen túlélte.
Mindettől talán nem függetlenül katasztrofálisan alakultak a város pénzügyei. Mintegy mentségül, minden megfigyelő megemlíti, hogy az újraegyesített Berlin mindmáig képtelen leküzdeni mindkét felének korábbi frontváros és kirakat jellegét, illetve azt, ami ezzel járt, hogy pénz számolatlanul jutott Kelet- és Nyugat-Berlinnek egyaránt. Piacgazdasági viszonyok között azonban már szemet szúr, hogy -- mint a Handelsblatt írja -- a tartomány adóbevételei csak 40 százalékban fedezik a közkiadásokat; a hiányt a szövetségi költségvetés, a tartományok szolidaritási adományai, valamint a magántőke hitelei pótolják. A ''90-es évtized eleje óta 300 ezer ipari munkahely szűnt meg, a gazdasági teljesítmény évről évre romlott, és csak tavaly mutatott szerény 1 százalékos emelkedést. A beköltöző minisztériumok jól fizetett alkalmazottai és a nyomukban érkező gazdag lobbisták adómárkái nem tudják helyettesíteni a megszűnt vállalkozásoktól és korábbi munkavállalóiktól addig nyert adóbevételeket.
Az elmúlt évtized közepétől Berlin már meghirdetett egy takarékossági programot, amelynek következtében tavaly sikerült 40 milliárd márkára leszorítani a büdzsét, de ez például 30 ezer közalkalmazotti munkahely megszüntetését vonta maga után. Az iskolaügyre máris panaszok vannak: kevés a tanár, többségük idős; rendszeresen elmaradnak az órák, mert nem tudják a betegeket helyettesíteni. A város több milliárd márkányi vagyont kényszerült értékesíteni, részben vagy egészében privatizálta cégeit, érdekeltségeit.
A berlini pénzügyi tárca ugyan a CDU hitbizománya volt eddig, de 12 évi együttkormányzás után az SPD aligha mondhatja, hogy "mosom kezeimet". Egyelőre nem ismeretes, hogy a szociáldemokraták milyen pénzügypolitikát terveznek a város számára, csak az: ha baloldali koalíció kerül kormányra, annak is spórolnia kell majd.