Pótolható állati fehérjék

A BSE és a különféle egyéb állatjárványok rávilágítottak, hogy a takarmányokban más fehérjekomponensekkel kell felváltani az állati eredetűeket. Babinszky László szerint bizonyos tapasztalatokat korábban is szereztek -- hiszen már korábban is volt erre igény --, de csak az utóbbi évek kutatásai erősítették meg, hogy a fehérjeforrások helyettesítésekor nem lehet megelégedni az úgynevezett fehérjeegyenérték-alapú cserével. A kaposvári és nemzetközi kutatások szerint a sertéstakarmányok esetében akkor járnak el helyesen, ha a cserét a fehérjeforrások ileálisan (azaz az állat vékonybelének utolsó szakaszában, az ileumban) emészthető aminosav-tartalma alapján végzik, ügyelve a lizin és a kinyerhető energia arányára, továbbá a többi aminosav ideális fehérjeelvnek megfelelő arányára is.
A kísérletek alapján tekintettel kell lenni a csontos húsliszt vagy más állati eredetű fehérjeliszt, valamint a növényi fehérjeforrás foszfortartalmára is. Az előbbiek ugyanis jóval nagyobb arányban tartalmazzák ezt az elemet, ezért a növényi fehérjék felhasználásakor pótolni kell. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a sertésben a növényi eredetű foszfor rosszul szívódik fel, ezért a fehérje helyettesítésekor a takarmányokba úgynevezett fitáz enzimet kell keverni.
A Kaposvári Egyetemen modellszámításokat végeztek a fehérjehordozók cseréjére, ennek során konkrétan meghatározták a Hízó--1 és a Hízó--2 abrakkeverékek új összetételét, különös tekintettel a sertések ileálisan emészthető lizinszükségletére. Ezt követően -- az amerikai ajánlások figyelembevételével -- kalkulálták az ehhez viszonyított emészthető metionin, cisztin, tretoin és tripofán mennyiségét.
A receptúrákat a 20--60, illetve a 60--105 kilogrammos sertések számára készülő tápokhoz ajánlották, amelyekben a hús- és a hallisztet 48-46 százalékos nyersfehérje-tartalmú szójadarával, borsóval, csillagfürttel, napraforgódarával, valamint repcével helyettesítették.
Babinszky László elmondta még, hogy a wageningeni agráregyetemmel közösen vizsgálták, vajon az új összetételű takarmányok nem rontják-e az állatok hízóteljesítményét és a húsok minőségét. Megállapításaik szerint ha a lizin és a többi jól emészthető aminosav arányát betartják, illetve gondoskodnak az emészthető foszfor pótlásáról, ettől nem kell tartani.
A Kaposvári Egyetem kutatói a kísérletek eredményei alapján nemrég véglegesítették azokat a receptúrákat, amelyeket a takarmánygyártók felhasználhatnak. A csontos vagy a vegyes állati eredetű húsliszt helyettesítése a növényi eredetű fehérjeforrásokkal nem növeli az abrakkeverékek árát, sőt néhány változat 5-6 százalékkal olcsóbbá is tehető. Céljuk egyébként nem kizárólag a kevésbé költséges takarmányok előállítása, hanem annak bizonyítása volt, hogy a növényi eredetű fehérjék előtérbe kerülése miatt az abrak ára nem nő, minősége és a hizlalás hatásfoka nem romlik.