Tartós kormányzást remélnek
A legfontosabb változtatásnak az látszik, hogy egyetlen gazdasági csúcsminisztériumba vonták össze a korábban különálló pénz- és kincstárügyi tárcát. Ennek élére Giulio Tremonti, az adóügyek professzora került, aki már 1994-ben tagja volt Berlusconi első kormányának.
A kampány idején 32 milliárd dollárnak megfelelő összegű adócsökkentést, másfél millió új munkahelyet, a jelenleginél legalább egy ponttal nagyobb, 4 százalékos gazdasági növekedést ígért. Nagy közmunkaprogramokat is kilátásba helyezett, egyúttal hangoztatta elkötelezettségét a költségvetési deficit lefaragása és az EU stabilitási paktuma mellett. A Reuters által idézett elemzők szerint Tremonti rá lesz kényszerítve bizonyos "fiskális mágiára", ha egyszerre akarja teljesíteni az általában csak egymás rovására érvényesíthető követelményeket.
Az EU-bővítés olasz megítélése szempontjából fontos szerepe lesz Rocco Buttiglione európai ügyekben illetékes miniszternek. A jobboldali katolikus CDU párt képviseletében eljáró politikus máris sürgette a regionális támogatások odaítélésénél használt számítások módszertani felülvizsgálatát.
Mint a Reuters emlékeztet, Berlusconi környezetében többen megkérdőjelezik a keleti bővítés ütemét, mert az olasz Dél -- véleményük szerint -- még mindig súlyosan rászorul az uniós támogatásokra. Buttiglione attól tart, hogy a kelet-európai új belépőkkel csökkennek az egy főre eső GDP-mutatók, ezzel az olasz régiók gazdagabbnak látszanak, mint korábban.
A diplomácia frontján kellemetlenné váló helyzeteket Berlusconi azzal igyekezett megelőzni, hogy a világszerte nagy tekintélynek örvendő Renato Ruggierót állította a külügyi tárca élére. Az 1930-as születésű politikus a Salomon Smith Barney International alelnöki székéből került az olasz diplomácia élére. A politikus korábban nagykövetként képviselte több országban hazáját, később pedig a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) élén állt több éven át.
