A jövő év végén nevezhetik meg a csatlakozó országokat

Landaburu szerint a göteborgi csúcs után sokkal egyértelműbbé vált a helyzet: a közösen vallott cél a tárgyalások 2002. évi befejezése és a 2004. évi európai választásokon a tagországként való részvétel. Ezután minden újabb EU-csúcsnak arra kell összpontosítania, hogy mi az aktuális teendő e cél teljesítése érdekében -- mutatott rá a főigazgató.
Ennyiből a most júniusban kezdődött belga és a jövő évet megnyitó spanyol EU-elnökség fő házi feladata még a tárgyalások dinamikus levezénylése -- vagyis az útiterv tartása -- lesz. A 2002. második félévi dán elnökségre vár majd, hogy mandátumuk idején lehetőleg már tisztázódjon: mely ország lesz kész a folyamat lezárására.
Idő kell a tárgyalási végjátékhoz
Landaburu szerint a jövő júliusig tartó spanyol elnökség végére lehet talán eljutni oda, hogy immár valamennyi fejezet kapcsán adott legyen a közös EU-álláspont. Közülük a legutolsó az addigra teljessé váló agrárpozíció lehet, lévén, hogy ez nehéz ügy, és jövő májusban ott vannak még a francia választások is. Ennyiből a tárgyalások vége a második féléves dán EU-elnökség idején kezdődik -- mutatott rá, hangsúlyozva, hogy időt kell adni a tárgyalási végjáték levezényléséhez.
Leendő csatlakozó ország megnevezése mindenesetre aligha valószínű a 2002. őszi éves országértékelések és az ezeket kísérő aktualizált bővítési stratégiai jelentés előtt, mivel mindehhez a bázist éppen az említett végjáték állása adhatja. Azt is látni kell, hogy egyes tagállamokban nehézséget jelentene bizonyos tagjelöltekről dönteni anélkül, hogy átfogó képpel rendelkeznének a többiek helyzetéről -- teszi hozzá.
Egyfajta bővítési jelentés kerül az idén októberben összeülő rendkívüli EU-csúcs asztalára is, ám ez alapvetően csak a tárgyalások állásáról kíván egy helyzetképet nyújtani. Az országokra lebontott részletes értékelés változatlanul az idén is novemberben várható éves bizottsági jelentés lesz, amihez az anyaggyűjtés az elmúlt napokban lényegében befejeződött. Szeptemberben még minden tagjelölt kap egy lehetőséget egy utolsó szóbeli egyeztetésre, és esetleges lényegbe vágó aktualitások becsatornázására, de aztán kezdetét veszi a szerkesztés.
Landaburu szerint a jelentés szerkezete megegyezik majd a korábbi években megszokottal. Újdonság lesz viszont az, ahogyan nemcsak mostanra, hanem a következő hónapokra, évekre szólóan áthelyeződik a hangsúly az uniós joganyag végrehajtási képességének vizsgálatára.
Ágazatokra lebontott minimális követelmények
A főigazgató ennek kapcsán elmondta, hogy néhány hónappal ezelőtt valamennyi bizottsági társ-főigazgatóságtól írásos áttekintést kért arról, hogy az adott területeken mi a végrehajtási és intézményi kapacitásnak az a minimuma, ami szavatolni tudja a vonatkozó joganyagrész átvételét és működtetését a jelölt országokban. A vastag könyvvé kikerekedett véleménygyűjtemény alapján EU-politikánként azonosíthatók a nélkülözhetetlennek tekintett feltételek és teendők -- utat nyitva az előtt is, hogy aztán már konkrétumokra rákérdezve folyjon a tagjelölteknél a megfigyelés. Ha például egyértelműen tisztázott lesz, hogy a tagjelöltek vámhatóságainak a külső határokon milyen számítógépes nyilvántartási rendszert kell működtetnie -- összhangban a már létező hasonló EU-rendszerekkel --, akkor következhet ezek ellenőrzése is.
A bővítési főigazgató arra számít, hogy mindezek alapján a csatlakozási tárgyalások 2002 végi befejezésére átfogó értékelést lehet majd adni arról: vajon az egyes tagjelölt -- túl azon, hogy lezárt minden joganyagfejezetet -- valóban képes-e az utóbbiak szükséges mértékű alkalmazására és végrehajtására is?
Az idei országjelentésben a fentiek mellett mindenesetre most is helyet kapnak majd a politikai kritériumok teljesítését számba vevő észrevételek. Az utóbbiak esetében Landaburu nem tartotta kizártnak, hogy a státustörvényt is megemlítik. Végül is az elmúlt hónapok fontos fejleményéről van szó, amit aligha lehet figyelmen kívül hagyni, ismét megerősítve az erre vonatkozó bizottsági álláspontot is -- vélte, emlékeztetve arra, hogy az utóbbi lényege: miközben Brüsszelben nem vonják kétségbe, hogy a törvény nem mond ellent a társulási szerződésben foglaltaknak, ám azt is fontosnak érzik hangsúlyozni, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a szomszédos jelölt országok közötti együttműködésnek és párbeszédnek. Ennyiből feltétlenül kívánatosnak tartják az intenzív egyeztetést a magyar törvény végrehajtásának a mikéntjéről.
A még nyitott fejezetek kapcsán Landaburu egyfelől rendkívül elismerően szólt arról a magyar anyagról, ami a pénteken érdemben először tárgyalt bel- és igazságügyi fejezettel kapcsolatban került az asztalra. Szvai szerint az átadott Schengen-akcióterv egészen kiváló (részben ez is magyarázza, hogy miért Magyarországgal kezdődött meg a kényes témakör tárgyalása).
Problémák: versenyjog, társadalmi párbeszéd
Másfelől problematikusnak minősítette viszont az ősszel napirendre kerülő versenypolitikai joganyag állását. Mint fogalmazott, addig nem lát esélyt a fejezet félretételére, amíg nem kapnak úgymond világos képet a magyarországi állami támogatások teljes rendszeréről, és még inkább: amíg a magyar kormány nem kötelezte el magát egyértelműen az EU-normáktól eltérő gyakorlat felszámolására. Uniós részről továbbra is alapvető elvárásnak tekintik, hogy a jelöltek még a taggá válás előtt az EU-szabályok szerint járjanak el az állami támogatások terén -- mutatott rá, hangsúlyozva, hogy ez az egyik legnehezebb témakör, ami Magyarországgal szemben jelenleg nyitva áll.
A magyarországi szociális párbeszéd állását értékelő bizottsági felmérésről szólva Landaburu mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy nem látta még a néhány hete Budapesten járt brüsszeli delegáció jelentését ez ügyben. A hozzá eddig eljuttatott információk alapján mindenesetre úgy tűnik, hogy az eredmény nem túl kedvező. A magyar kormány a jelek szerint vonakodik jelentős haladást elérni e téren, megkönnyítendő a párbeszédet a szociális partnerekkel -- jegyezte meg a bővítési főigazgató.
Ez persze már nem a kemény magja a közösségi joganyagnak, hanem csak úgynevezett lágy acquis része -- ismerte el, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy Brüsszelben ez utóbbinak is nagy jelentőséget tulajdonítanak. Végül is valamennyien egy közös család tagjai vagyunk, amelyben osztozunk bizonyos közös értékeken -- mutatott rá, úgy vélve, hogy a szociális párbeszéd ez utóbbinak fontos része.