Küszöbön a szabadfoglalkozású orvoslás
Az orvosok státusának megváltozásáról szóló s az ősszel kormány elé kerülő törvénytervezet alapvető hibája, hogy nem a doktorok jogállását, hanem a szabadfoglalkozást tekinti kiindulási alapnak -- állítja Kupcsulik Péter. S ugyan a MOK elismeri, hogy az orvos munkája a személyes felelősség és a pácienssel való bizalmi viszony okán hasonlít az ügyvédéhez, de a gyógyítás specialitása miatt a törvénynek az orvos jogállását kell teljeskörűen meghatározni. Tegnap sor került a tárca és a MOK közötti első egyeztetésre, s úgy tűnik, van esély a kamara szempontjainak érvényesítésére -- mondta az elnök.
Az Egészségügyi Minisztérium célja, hogy az orvosok ne csak alkalmazottként, hanem szellemi szabadfoglalkozású munkavállalóként is dolgozhassanak. Erre azért lenne szükség, mert a gyógyintézmények gazdasági és közhasznú társaságokká alakulnának. Másik ok, hogy több orvosi szakma -- kórboncnok, altatóorvos -- jelenleg is munkaerőhiánnyal küzd, és a szellemi szabadfoglalkozású orvosi státus lehetővé tenné, hogy a szakorvos több kórházban is munkát vállaljon. Ez közelítene az Európai Unió tagállamainak gyakorlatához, ahol az orvosok jelentős része vállalkozó.
A kamara támogatja a törvényjavaslatot, ám a doktorok és a betegek érdekében is módosításokat javasol. Kupcsulik Péter ezek között említette például a szabadfoglalkozású orvosok munkaszerződését, aminek jóváhagyásában jogot követel a MOK. Azt is javasolja, hogy a doktor ne az őt foglalkoztató intézményekkel, hanem közvetlenül az egészségpénztárral kössön munkaszerződést, különben kiszolgáltatottá válik az intézményi menedzsmenttel szemben. Lényeges a szakmai tudás szerződésben garantált továbbfejlesztése is, ez nem függhet az orvos munkajogi státusától. Doktornak és betegnek egyaránt fontos, hogy az orvos pihenőidejét a munkaszerződésben garantálják. Az elnök hiányolja, hogy a törvénytervezetben nincs szó a kamara országos gyógyítási tarifamegállapodási jogáról, nem ad számára beavatkozási lehetőséget a munkaszerződések megkötésébe, illetve a munkafeltételek ellenőrzésébe.
Okulva a betegjogok törvénybe iktatásával együtt járó perekből -- amelyeket indokolt esetben helyesnek tart a MOK --, a köztestület rendezni szeretné az orvosi munka felelősségbiztosítását is, ami évi több száz ezer forint lehet. Az elnök szerint a magánorvosnak természetesen továbbra is viselnie kell a biztosítás költségét, de a különféle kórházakban dolgozó szabadfoglalkozású orvos munkájáért az intézménynek kell felelősséget vállalnia.
A gyógyintézmények gazdasági vagy közhasznú társaságokká alakulása felveti a végkielégítés fizetésének az ügyét is. Ennek kivédésére a törvény kimondaná a munkáltatói jogutódlást az új és a régi szervezet között, ami a köztestület számára elfogadhatatlan.
A kamara egyetért a gyógyintézmények működési formáinak megváltoztatásával. Ám mint azt az elnök mondta: kockázatos közhasznú társaságokba terelni az egyetemi klinikákat, mert elsorvad a progresszív (legmagasabb szintű) betegellátás. Nem véletlen, hogy az oktatási tárca felügyelete alá tartozó s az univerzitásokba vont egyetemek mára milliárdos adósságot halmoztak föl, s nincs, aki szanálná azt. Ennek egyik oka a kettős finanszírozás átláthatatlansága: az oktatás költségét az Oktatási Minisztérium, a gyógyításét az OEP állja, a forrásallokálás azonban megoldatlan. A MOK azt javasolja: az egyetemi klinikák olyan státust élvezzenek, hogy az OEP-től kapott gyógyítási bevételükből maguk gazdálkodjanak, s a gyógyítási munkájukat az egészségügyi tárca felügyelje.
Lapunk ígéretet kapott Mikola István egészségügyi minisztertől, hogy kifejti véleményét az ágazat jövőjét jelentősen érintő törvényjavaslatról.
