Kifogyhat a tb-kassza
Augusztus végéig 120,5 milliárd forint lehet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) gyógyszerkiadása. Így ugyan a 147 milliárd forintos évi gyógyszerbüdzsénél várhatóan 33 milliárddal több kell a patikaszerek ártámogatására, ám a hiányzó összeg pótlását a zárszámadási törvényben meg lehet oldani -- válaszolta Kökény Mihály bizottsági elnöknek az Egészségügyi Minisztérium helyettes államtitkára.
Az elnök a bizottság ülésén azt is elmondta, hogy a júliusi 6,3 százalékos termelői gyógyszeráremelés mértékénél lényegesen jobban nőtt a lakossági gyógyszerteher. A medicinák egy részének, köztük az antibiotikumoknak a társadalombiztosítási támogatása ugyanis 70 százalékról 50-re csökkent. E gyógyszercsoportban a támogatás csökkenése is növeli a betegek gyógyszerkiadását -- tette hozzá Vojnik Mária MSZP-s képviselő, aki szerint drámai mértékben kifogyott a tb gyógyszerkasszája, és félő, hogy annak pótlását a biztosító más célra tervezett pénzéből próbálják pótolni.
Géher Pál, a szaktárca helyettes államtitkára arról is tájékoztatta a képviselőket, hogy az idén várhatóan 13-15 százalékkal nő a betegek gyógyszerterhe, amiben a nem támogatott készítmények árváltozásának és a mintegy 440 tb-listára került új készítménynek a forgalomba hozatala is szerepet játszik. Elmondta azt is, hogy az európai uniós csatlakozással további választékbővüléssel kell számolni, ám a hazai 63 százalékos tb-támogatási szinttel Európa középmezőnyében vagyunk. Dániában ez az arány 58, Lengyelországban 40, Franciaországban 75 százalék.
A képviselők meghallgatták a betegek orvosi rehabilitációjával kapcsolatos gondokat is. Az orvosok szerint nem megfelelő az oktatás. Azt javasolják, hogy jövőre a Semmelweis Egyetemen rehabilitációs tanszéket hozzanak létre, és ajánlatosnak tartanák, ha a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolát is egyetemi karrá fejlesztének. Az is elhangzott, hogy az ország régióiban egyenetlen a rehabilitációs szolgáltatás. Ezért a szív-, a mozgás-, a trauma- és más rehabilitációra szorulóknak nagy utat kell megtenni a szükséges kezelések érdekében, sok esetben pedig el is esnek attól. A különféle orvosi szakmák képviselői sürgetik egy olyan stratégiai modell kidolgozását, amelynek segítségével ellenőrizhető módon és megfelelő színvonalon képesek ellátni a rehabilitációra szorulókat.
