Hans Eichel egy Rigában tett nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a maastrichti szerződés és a reá épülő stabilitási paktum előírásait esetleg másképpen kellene értelmezni. Az évről évre szigorúan alkalmazott deficit/GDP mutató helyett inkább alaposabban meghatározott kiadási előirányzatokkal kellene dolgozni -- mondotta a miniszter --, mert tervezni csak ezt az oldalt lehet pontosan, a bevételeket aligha. Az 1991-es maastrichti szerződés maximum 3 százalékos deficit/GDP mutatót írt elő a közös valutát bevezető államok kormányai számára. A később megfogalmazott "növekedési és stabilitási" paktum viszont már középtávon kiegyensúlyozott költségvetést, illetve bevételi többletet irányzott elő.
Kijelentésének óriási visszhangja láttán maga Eichel utólag igyekezett tompítani szavai élét, és úgy fogalmazott, hogy a stabilitási paktumot fenn kell tartani. Hasonló értelmű nyilatkozatot tett az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős tagja. Pedro Solbes arra is emlékeztetett, hogy a stabilitási paktumot és a benne foglalt célokat a tagországok pénzügyminisztereinek múlt havi tanácsülésén is megerősítették.
A növekedésnek az euróövezetben tapasztalható lassulása, illetve a fiskális ösztönzés vonzóvá válása azonban kikényszeríthet bizonyos "rugalmasságot" a lefektetett elvek alkalmazásában. Erre utal, hogy a német pénzügyminisztérium utóbb nyilatkozatot tett közzé, amely szerint a stabilitási paktum "egészének" eltörlése nem jöhet szóba. További "gyanús" körülmény, hogy a francia pénzügyminiszter, Laurent Fabius is ágál a fix deficitek követelménye ellen, belga kollégája, Didier Reynders pedig óvatosan megpendítette, hogy a növekedés lassulása által különösen érintett kormányok számára esetleg hagyni kellene a deficit kismértékű emelkedését. Bár Nagy-Britannia nem tagja a monetáris uniónak, Gordon Brown pénzügyminiszter már egy ideje sürgeti a maastrichti fiskális elvek újragondolását. Ezekhez a felvetésekhez Brüsszelben óvatosságból hozzáteszik, hogy lazítást csak a költségvetés szanálásában egyébként jelentős eredményeket felmutatni képes kormányok engedhetnek meg maguknak.