A stabilitási és növekedési paktum az évek során bizonyította hatékonyságát; szabályai egyszerűek és átláthatók -- ecsetelte Welteke a paktum erősségeit. Az 1997 júniusában -- éppen Németország nyomására -- tető alá hozott egyezség értelmében az EU-tagországoknak "középtávon" költségvetésük kiegyensúlyozására kell törekedniük -- emlékeztet a Reuters. A három százaléknál magasabb GDP-arányos éves deficitet felmutató országoknak büntetésre kell felkészülniük.
Most azonban a konjunktúra lassulása miatt Berlin fokozódó nyomás alatt áll: egyre nehezebben látszik tarthatónak az idei évre betervezett 1,5 százalékos deficitplafon. Ebben a helyzetben Eichel nemrég úgy nyilatkozott, hogy "merev deficit-előirányzatok" helyett inkább a kiadások kézben tartására kellene összpontosítani.
Nyilatkozatát egyes elemzők a stabilitási paktum fellazítására való felhívásként értékelték, jóllehet maga a pénzügyminiszter később tagadta, hogy ilyen szándékai lennének. Egyes közgazdászok azonban megfontolásra érdemesnek tartanák a deficit-előirányzat módosítását, mivel e nélkül szerintük vagy adóemelésre, vagy pedig bizonyos kiadások lefaragására kényszerülne a kabinet, és ezzel ártana az egyébként is gyengélkedő német gazdaságnak.
Pedro Solbes, az Európai Bizottság pénzügyekért felelős tagja a kedélyek lecsillapítása érdekében a múlt héten kijelentette: mind a tagországok, mind pedig a brüsszeli testület eltökélt a stabilitási paktum betartása iránt.