Hárommilliárd Magyarországnak

Magyarország még akkor is 2,4 milliárd eurós nettó transzferre számíthat 2007-ben, ha az Európai Unió nekiveselkedik a támogatási politikák átfogó reformjának. Ha azonban fennmarad a status quo, 2013-ra már közel négymilliárd euróra nőhet a támogatás a DIW számításai szerint.
Az új tagok többsége számára 2007 és 2013 között növekedne az EU-tól várható nettó támogatás, mivel a tervek szerint csak a belépés után öt évvel férnének hozzá teljesen a strukturális alapokhoz -- kommentálta a számításokat lapunknak Christian Weise, a DIW Európa-szakértője. Az agrárszubvenciók azonban kismértékben csökkennének.
A DIW szerint a tizenöt tagú EU jelenlegi formájában 65,8 milliárd eurós operatív kiadásokkal számolhatna 2013-ra, míg 27 tagországgal 90,3 milliárd euróra növekedhetnének a költségek. Átfogó reformokkal ez utóbbi összeg 63,7 milliárdra mérséklődhetne. Az Európai Parlament nemrég megjelent tanulmánya ennél jóval nagyobb többletteherrel számolt a bővítés következtében.

A berlini gazdaságkutatók megvizsgálták, mennyibe kerülne az EU működése, ha tizenöt tagú maradna, és három forgatókönyvet vázoltak föl arra az esetre, ha az unió tíz új taggal bővülne 2005-ben, amit 2007-ben követne Bulgária és Románia. A legdrágább megoldás az unió számára a jelenlegi támogatáspolitika fenntartása volna, egyben ez jelentené a legnagyvonalúbb transzfereket az új tagok számára. Még mérsékelt reformok is milliárdos nagyságrendű megtakarításokat eredményeznének uniós szinten, a Magyarországnak szánt támogatásokat azonban már ezek is több mint 400 millió euróval kurtíthatnák meg 2007-ben. Az átfogó reformok végrehajtása 2013-ig a kibővített EU bruttó hazai termékének 0,57 százalékára csökkentené a költségeket, tovább mérsékelve az új tagoknak jutó támogatásokat.
A mérsékelt reformok keretében a DIW azzal számolt, hogy a strukturális alapok támogatásai azokban a régiókban lesznek elérhetők, ahol az egy főre jutó jövedelem az uniós átlag 80 százaléka alatt marad (a jelenlegi 75 helyett); a támogatott körből még így is kiesik néhány jelenlegi kedvezményezett. Az alapból folyósított különleges támogatások aránya 30-ról 10 százalékra csökken, a mezőgazdasági szubvenciók társfinanszírozójává pedig felerészben a nemzeti költségvetések válnak. Radikális reformok esetén a DIW úgy számolt, hogy a strukturális alapok csak az unió egy főre jutó átlagos GDP-jének 90 százalékától elmaradó tagállamok számára lesznek elérhetők, a termeléstől független, jövedelempótló agrártámogatások pedig fokozatosan megszűnnek.
Bár a kutatók megállapítása szerint a bővítés mindenképpen finanszírozható, ajánlatosnak tartják a strukturális és a mezőgazdasági támogatások rendszerének mielőbbi átalakítását. A reformok elmaradása ugyanis hosszú távon tenné drágává az EU működését, mivel az új tagok ellenérdekeltsége miatt felvételük után még tovább csökkenne a változások esélye. A becslések tanúsága szerint a radikális átalakításokkal hosszú távon az új tagok közül csak a legfejlettebbek -- és legkisebbek --, Ciprus, Málta és Szlovénia járnának jól.
A legnagyobb EU-tagállamok mind érdekeltek többé-kevésbé a reformokban -- állapítja meg a DIW az egyes országok nettó finanszírozói pozíciójának vizsgálata alapján. Az átfogó változások híve lehet Nagy-Britannia és Németország, míg Olasz- és Spanyolország inkább csak kisebb átalakításokban érdekelt. Franciaország hosszabb távon a status quo fenntartásával járna jól, de ha reformokra kerül a sor, a radikálisak lesznek kifizetődőbbek az ország számára.