Nem kérnek a menekültekből
A schengeni térségben kezdenek kialakulni a menekültügy egységes kezelésének keretei, a szigorítások nyomán pedig szaporodnak a deportálások, emiatt a menekülők figyelme a rendezésből eddig kimaradó Nagy-Britannia felé fordult. Mivel a kontinentális tagállamokban egyszer már elutasított kérelmező más schengeni országban nem nyújthat be újabb folyamodványt, ezért egyre többen próbálnak meg a szigetországba jutni, kompon, alkalmi vízi járműveken, vonaton, sőt utóbb immár az alagúton keresztül gyalog is.
A francia hatóságok Calais-nál az alagút betonszerelvényeinek gyártására használt hatalmas üzemcsarnokokban 600 fő számára alakítottak ki elhelyezési lehetőséget, ahol jelenleg már 1700-an tartózkodnak. A központban eddig mintegy 35 ezren fordultak meg, becslések szerint jelentős részük már átjutott a Csatornán.
A Financial Times szerint a brit belügyminiszter már júliusban szerette volna rávenni francia kollégáját az alagú végétől két-három kilométerre lévő menekülttábor bezárására. A felvetés nem sok eredménnyel járt, ezért a közeljövőben Párizsban, személyesen szeretne megoldást elérni.
Mint kommentátorok rámutatnak, Nagy-Britannia a saját maga által ásott verembe esett. Az elszigeteltség (splended isolation) tudatában szándékosan kimaradt a schengeni rendszer keretei közötti rendezésből, és a menekültügy súlyos terheivel küszködő kontinentális államoknak bőkezű ellátással igyekezett példát mutatni. Sokáig készpénzes ellátmányt juttatott a kérelem elbírálásának tartamára, egy idő után pedig munkavállalási lehetőséget is biztosított. Az ellátást később szigorították, ez azonban már mit sem segített, mert egyre többen tódulnak a calais-i szoros felé, amit Párizs -- London nem kis bosszúságára -- újabb és újabb menekültküzpontok térségben való nyitásával is ösztönözni tud.
