Újabb jelek a gazdaság lassulására

Tegnap újabb határozott jelzéseket kaphattak a gazdasági szereplők arról, hogy a dinamikus növekedés alábbhagyott, és a korábbiaknál alacsonyabb ütemű a bővülés a magyar gazdaságban. A második negyedévben Magyarország bruttó hazai terméke (GDP) -- az első negyedévi 4,4 százalék után -- 4 százalékkal nőtt, aminél kisebb dinamika két éve nem fordult elő. A lassulással összhangban jelentősen csökkent a nemzetgazdasági beruházások volumenindexe is: a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szezonálisan kiigazított adatai alapján az előző év azonos időszakához képest 3,4 százalékos volt a bővülés, szemben az előző negyedévi 5 százalék felettivel.
Ráadásul a feldolgozóiparban gyakorlatilag nem nőtt tovább a beruházások volumene, azt az állami szektor majdnem 8 százalékos bővülése húzta.
Még ennél is kiábrándítóbbak a frissebb adatok, hiszen a szintén tegnap megjelent ipari gyorsjelentés arról számol be, hogy a gazdasági növekedés húzószektorában gyakorlatilag megállt a bővülés. Júniusban a termelés volumene nem érte el a 12 hónappal korábbi szintet, és júliusban is csak igen kis mértékben, 2,2 százalékkal haladta meg az ipar teljesítménye a tavalyit.
A lassulás tulajdonképpen összhangban van az elemzők között mostanában kialakuló képpel. E szerint a gazdaság a korábban vártnál később reagált a külső konjunktúra kedvezőtlenre fordulására, viszont most gyorsabb ütemben fékeződik le. Ezt mutatják az ipar számai is, hiszen az első negyedévben még 10,8, az első hét hónapban azonban már csak 6,8 százalékkal bővült a szektor -- köszönhetően a már említett két nyári hónap teljesítményének.

Ugyanakkor mindenképpen érdemes elmondani, hogy Magyarország növekedési üteme nemzetközi összehasonlításban még mindig kiemelkedő, sőt, egyelőre a bővülési ütemek közötti különbség még nőtt is. Igaz, arról megoszlanak a vélemények, hogy a következő fél évben miként is alakul a GDP. Mindenestre az elemzői előrejelzések az év eleji 5 százalékról -- a világgazdasági dekonjunktúra elhúzódása miatt -- a 4--4,5 százalékos tartományba húzódtak le, annak is inkább az alsó felére. Ehhez azonban az kell, hogy a gazdaság ne fékeződjön tovább, amihez -- úgy tűnik -- a kormány is hozzá fog szólni.
A gazdasági trendet, illetve a gazdaságpolitikai akciókat figyelve megállapítható, hogy a kormányzat tulajdonképpen "nem tudatos anticiklikus gazdaságpolitikát" folytat. A lassulással egy időben ugyanis elkezdődött a tavaly el nem költött, illetve az idén felhalmozódó költségvetési bevételek elköltése. Ennek első jelei (ez nem csak "elígérés", hanem valós kiadásokat is jelentettek) áprilisban mutatkoztak meg, majd a nyár folyamán újabb bérkiáramlások történtek. Ősztől további bér- és egyéb jellegű kiadások várhatók, melyek a belső kereslet élénkülését vonják maguk után. Az eddig fegyelmezett fiskális politika természetesen nem a makrogazdasági kilátások láttán váltott irányt, hanem egyszerűen a választásokra tartalékolt (felhalmozott) források elköltésének megkezdéséről lehet szó.
Az anticiklikus gazdaságpolitika a 60-as, 70-es évek jellemzője volt, később azonban háttérbe szorult. Többek között azért, mert kis nyitott gazdaságok esetében az ilyen mesterséges élénkítés nem csupán a konjunkturális kilengések mérséklését eredményezheti, hanem az importtöbbleten keresztül a külső egyensúly felborulását is. Ez egy lebegő árfolyamrendszer esetében -- amire tulajdonképpen tavasszal állt rá a hazai árfolyam-politika -- valutaválsággal is fenyegethet. Magyarországon azonban annyiban lehet létjogosultsága egy anticiklikus gazdaságpolitikának, hogy egyelőre a külső egyensúly romlásának legkisebb jele sem látszik. Sőt, a folyó fizetési mérleg állapota már-már zavarbaejtően jó, olyannyira, hogy az ipari teljesítménnyel nehezen is hozható összhangba (VG, szeptember 3.). Mindenesetre az biztosnak látszik, hogy a választásokig a külső egyensúly nem romolhat olyan drámaian, hogy azt 2002 második felében egy kisebb kiigazítással ne lehetne helyre állítani.