Elnökválasztás a választások után

Várhatóan 2002 május első hétfőjén -- azaz már az áprilisban esedékes parlamenti választások után -- tartja tisztújító közgyűlését az MTA. Ekkor köszön el a tudóstestülettől Glatz Ferenc elnöke -- ő kétszer három évig már betöltötte a vezetői posztot, így az MTA szabályzata szerint nem ismételhet. Az elnökaspiránsok végleges névsora akkor áll össze, amikor az Akadémia közgyűlése által felkért jelölőbizottsághoz visszaérkeznek az ajánlások. Három jelölt -- negyedikként Keviczky László alelnök személye is felmerült -- azonban már most bizonyosnak látszik. Hámori József professzor, az Orbán-kormány volt kultuszminisztere és Vizi E. Szilveszter, az MTA alelnöke lapunknak megerősítette: akadémikusként, kutató-professzorként indulnának az elnöki címért. Pálinkás József oktatási miniszter esetében viszont még nem tudni, a tárca első embereként vagy kutatóként várná a tudósgrémium döntését. Értesülésünk szerint ugyanakkor a miniszter is vállalná a jelölést.
Az MTA alapszabálya ugyan nem írja elő, hogy funkcióban lévő minisztert nem választhat elnökké a közgyűlés, ám tudva lévő, hogy a 250 választott képviselőből és a mintegy 300 akadémikusból álló grémium minden, a testülettel kapcsolatos politikai felhangra érzékenyen reagál. Elemzők szerint ez azt jelentheti, hogy Pálinkás József már a választások előtt lemond miniszteri posztjáról -- úgy tudjuk, ez a verzió nem ismeretlen kormánykörökben, több miniszterjelölt neve felmerült a szaktárcánál --, de mivel az MTA tisztújítását várhatóan a parlamenti választásokat követően tartják, meglehet, Pálinkás Józsefnek mégsem indokolt megválnia bársonyszékétől.
Hámori József kutató-profeszor lapunknak úgy fogalmazott: elnökké választása esetén a kontinuitást és a szakmai frissítést tartja a legfontosabbnak a tudóstestület életében. Azaz "az MTA évszázados hagyományainak megfelelően nem kíván a politikába avatkozni", ugyanakkor erősítené "az Akadémia részvételét a közéletban". Hámori József úgy látja, a testületnek állást kell foglalnia számos, a tudományos kutatással kapcsolatos kérdésben. A professzor szerint az MTA eddig is megmutatta, hogy "a tudomány nem az öregedő tudósok privilégiuma", hanem a társadalmi-gazdasági folyamatok szerves része; ma már nem zárt közösségek elmélkedését, hanem nyitott műhelyek, egyetemi kutatóbázisok színterét is jelenti. Az akadémikus ennek megfelelően erősítené az MTA osztályainak munkáját, mondván, sokkal több párbeszédre és koordinációra volna szükség, hiszen a tudomány multidiszciplináris, a tudományágak átjárhatóak, hatnak egymásra.
Vizi E. Szilveszter akadémikus a Világgazdaságnak kifejtette: az MTA-nak a politikától függetlenül kell kialakítania a tudomány állásának megfelelő véleményét. Emellett feladata az objektív értékrenden alapuló gondolkodás és nevelés is, ami közelebb hozhatja Magyarországot a tudásalapú társadalmat építő Európai Unióhoz. Szerinte az MTA-nak úgy kell formálnia jövőbeli struktúráját, hogy az "megfeleljen a XXI. század technológiai és tudományterületi kihívásainak".