Magyar részvétel az ECURIE-ben

Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) főigazgató-helyettese elmondta, az EU-ban nem sokkal azután hozták létre az ECURIE-t, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) keretében -- a csernobili katasztrófát követő információhiányból okulva -- kialakították a tagállamok tájékoztatását szolgáló rendszert. A két szisztéma közötti különbség az, hogy míg az IAEA rendszerében a bécsi központba futnak be a nukleáris veszélyhelyzettel kapcsolatos információk, és onnan jutnak a tagországokhoz, addig az ECURIE keretében közvetlenül egymást értesítik a résztvevők. Az EU-csatlakozás után az új tagoknak ebbe az információs hálózatba is be kellene kapcsolódniuk, a megállapodás e téren az integráció előbbre hozatalát jelenti -- mondta Koblinger.
A magyar részvételnek lényegében nincs beruházási igénye, az ECURIE-ben ugyanis ugyanazon technológiai, sugárzási adatok, valamint intézkedési lista továbbítása a feladat, melyet az IAEA is elvár, erre pedig Magyarország felkészült.
A kormány határozatban hívta fel az OAH-t és a Belügyminisztériumot, hogy a nukleáris baleset-elhárítási rendszer keretében kiépítendő döntéstámogatási rendszer várható korszerűsítése kapcsán 2002. december 31-ig tegyenek javaslatot az egyezmény végrehajtásához szükséges intézkedésekre. Eldöntendő kérdés még például, mely szerv legyen a tényleges jelentéstevő: az OAH, vagy a Katasztrófavédelmi Központ -- mondta a főigazgató-helyettes. A jelenlegi szabályozás szerint mind az IAEA, mind a szomszédos országok részére -- amit kétoldalú egyezményekben vállalt Magyarország -- veszélyhelyzet esetén az OAH küld értesítést.