Rövid távon nincs esély Koszovó függetlenségére

"Megragadom az alkalmat, hogy ismét kérjem Koszovó függetlenségének mielőbbi formai elismerését" -- mondotta Rugova röviddel a választási eredmények közzététele után. "A függetlenség a lakosság számára kedvező végkifejletet jelentene, és lecsillapítaná Európának ezt a részét" -- idézik tudósítók a mérsékeltnek és pacifistának minősített politikus nyilatkozatát. A követelés azonban már az első körben, az EU-külügyminiszterek tanácsán elbukott. A Louis Michel belga külügyminiszter -- a tanács soros elnöki tisztéből -- kijelentette, hogy az EU továbbra sem támogatja Koszovó függetlenné válását, és álláspontja e tekintetben nem változott. A Nyugat hozzáállását megvilágítandó a Reuters idéz egy brüsszeli diplomatát, aki emlékeztetett, hogy a Biztonsági Tanács 1244-es határozata autonóm, de nem független, hanem a jugoszláv föderáción belüli Koszovó létrehozataláról beszélt. Ennyiben az EU-külügyminiszterek üzenete egyértelmű: Koszovó ügyében a BT 1244-es határozata tekintendő mérvadónak -- hangoztatta a diplomata.
A dolgok világossá tételére néhány külügyminiszter kijelentette, hogy a megalakuló helyi közgyűlésnek vagy parlamentnek a romokban heverő gazdaság rendbetételével és a "tobzódó bűnözés" megfékezésével kell mielőbb foglalkoznia. Ennyiben súlyos hiba lenne, ha az alakuló népképviseleti testület azzal kezdené a feladatát, hogy kikiáltja függetlenségét -- hangoztatják uniós politikusok. Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője úgy fogalmazott, hogy a koszovóiak összes energiáját és kreativitását igénybe fogja venni, ha biztosítani akarják az ott élő összes közösség prosperitását és stabil fejlődését.
A nyugat-balkáni fejleményekkel kapcsolatban a külügyminiszteri tanács ugyanakkor differenciált problémakezelést is kilátásba helyezett, amikor áttekintette a stabilizációs és társulási folyamat állását. Chris Patten, az Európai Bizottság külkapcsolatokért felelős tagja és Javier Solana még korábban közös levélben szorgalmazta egy -- a térség sajátos helyzetéhez és problémáihoz igazított -- uniós stratégiának a kidolgozását. A hétfői sajtóértekezletén a belga külügyminiszter közölte, hogy a tizenötök még az év vége előtt sort kerítenek erre.
A választások után várható politikai erőviszonyokkal kapcsolatban az MTI idézi az EBESZ által közzétett adatokat, amelyek szerint a Rugova vezette Koszovói Demokratikus Szövetség (LDK) végzett az élen, a szavazatok 46,29 százalékával. A második helyre jött be a Hasim Thaqi vezette Koszovói Demokrata Párt (PDK), a választópolgárok 25,54 százalékának támogatásával. Egy további albán szervezet, Ramus Haradinaj pártja, a Szövetség Koszovó Jövőjéért (AAK) 7,82 százalékot ért el. A nemzetközi közösség nagy megelégedésére szolgált, hogy a szerbek hallgattak Belgrád "bölcs" tanácsára, és részt vettek a választáson, ahol a szavazatok 10,96 százalékát gyűjtöttek be. A megfontoltabbakat az sem tudta eltántorítani a részvételtől, hogy -- mint a Los Angeles Times tudósítója jelezte -- egyes helyeken fiatal szerbek fényképek készítésével próbáltak félelmet kelteni. A kísérletet francia katonák amúgy is meghiúsították, mert elkergették a suhancokat.
A képviseleti szabályokat egyébként úgy határozták meg Koszovó számára, hogy a 120 tagú gyűlésben -- vagy parlamentben -- tíz helyet automatikusan kaptak a szerbek, további tízet pedig nemzeti kisebbségek, így a romák és mások. A fennmaradó száz helyről lehetett szavazással dönteni, ennek megfelelően egy párt akkor is külső támogatásra lenne utalva, ha a leadott voksok valamivel több mint 50 százalékát kapná.
A választások utáni feladatokat taglalva a BBC megállapítja, hogy az alapvető kérdések ügyében továbbra is az ENSZ helyi főmegbízottja mondja ki a döntő szót. Hans Haekkerup mindenekelőtt megfelelő intézményi rendszer kidolgozását tekinti az új képviseleti testület feladatának, amely szavatolni tudná, hogy a gyűlöletteljes légkör dacára valamelyest normalizálódjék az ott lakó közösségek együttélése, és megteremtődjenek az elmenekült szerbek visszatérésének feltételei. Az ENSZ-megbízott ugyan a függetlenség kérdésében valamivel enyhébb álláspontot képvisel, amikor kijelenti, hogy távlatilag ez sincs kizárva, rövid távra azonban az intézményi és a gazdasági viszonyok mielőbbi rendbetételét sürgeti.
A gazdasági viszonyokkal kapcsolatban a BBC megemlíti, hogy a NATO emlékezetes beavatkozása után jelentős segélyek áramlottak a tartományba, ahol szemmel is láthatóan kezdetét vette egy építkezési boom. A helyreállítást korán elkezdték, hogy fedél alá kerüljenek a nagy létszámú családok. A fellendülést erősítették a Nyugaton élő albán diaszpórától érkező hazautalások, amelyek tavaly több 750 millió dollárra rúgtak. További forrást jelentenek azok az összegek, amelyeket az oda vezényelt katonai alakulatok és segélyszervezetek költenek. A fellendülés ennek ellenére is inkább látszólagos, mert Koszovó változatlanul Európa egyik legszegényebb körzetének számít, ahol a külföldi források akár csak részleges elapadása nyomán is minden összeomlana.
A gazdaságot illetően a brit csatorna kommentátora megállapítja, hogy a lakosságra ugyanolyan kemény reformok várnak, mint amelyeken a többi kelet-európai állam 1990 után keresztülment. Ennek keretében be kell zárni a lerobbant üzemeket, és helyettük újakat kell építeni, hogy helyben lekössék a munkaerőt. Ennyiben az újonnan választott képviseleti testület és a kormány rövid türelmi időt engedhet meg magának hivatalba lépése után.
A távolabbi kilátásokat beárnyékolja, hogy egy új albán szakadár szervezet a fegyveres harc újrakezdését hirdette meg Szerbia déli részén, a terület Koszovóhoz csatolásának szándékával. Az AFP francia hírügynökség belgrádi irodájához eljuttatott közleményében a Kelet-koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCKL) kijelentette, hogy "felkelést készít elő" a főleg albán nemzetiségűek lakta dél-szerbiai "Kelet-Koszovóban", elsősorban Presevó, Bujanovac és Medvedja térségében. A mozgalom felszabadító harcra hívja a "szerb megszállás alatt lévő területek" albánjait. Az UCKL árulással vádolta elődszervezetét, amely májusban a NATO nyomására feloszlatta magát. Ugyancsak támadtak bizonyos dél-szerbiai albán vezetőket, akik a Belgráddal való párbeszéd hívei. A szervezet szerint Jugoszlávia a katonai és rendőri erők megerősítésével növelni kívánja a feszültséget a térségben, és ez azt mutatja, hogy "a jelenlegi belgrádi rendszer semmivel sem különb Szlobodan Milosevics rezsimjénél". A mozgalom végül bírálja a nemzetek közösségét is, amely "fenn akarja tartani Dél-Szerbiában a status quót és az albán területek szétdaraboltságát".