Elölről kell kezdeni mindent

Az ítélőtáblák az 1997-es igazságügyi reformcsomag részét képezték. A megyei igazságszolgáltató szervek és a Legfelsőbb Bíróság (LB) közé ékelődő, jogorvoslati fórumként működő új, regionális bírósági szint felállításával az volt a cél, hogy megoldódjanak a helyi bíróságok és az LB túlterheltségéből adódó problémák. Ezzel párhuzamosan létre kellett hozni az ítélőtáblák mellett dolgozó fellebbviteli ügyészi egységeket is. A bírói kar egyöntetűen támogatta a négyszintű bíráskodás bevezetését. Az akkori ellenzék, a Fidesz, az MDF és az FKGP, azonban előkészítetlennek tartotta a táblabíróságok felállítását. Álláspontjuk - a pénzügyi aggályokon túl - az volt, hogy a bíróságok teljesítőképességük határán működvén az új rendszer nem gyorsítani, hanem lassítani fogja a pereket. Az előző kormány pártjai a parlamentben 1997 nyarán szavazták meg az igazságügyi reformcsomagot. Ennek értelmében 1999. január 1-jétől a fővárosban, Szegeden és Pécsett, 2003 januárjától pedig Győrött és Debrecenben működtek volna az ítélőtáblák.

A fővárosi, a pécsi és a szegedi tábla 1998 őszén készen állt a bíráskodásra. Az új kormányzat azonban elhalasztotta felállításukat. Addig mintegy egymilliárd forintot emésztett fel a szükséges épületek megvásárlása, illetőleg felújítása, felszerelése, valamint a táblák élére kinevezettek bére. A parlament 1999 nyaráig adott a kormánynak haladékot az ítélőtáblákkal kapcsolatos újabb előterjesztésre. Több elképzelés is nyilvánosságra került. Solt Pál például 1999 tavaszán, mint az egy kecskeméti értekezleten elhangzott, úgy tudta, hogy a tárca 2002 januárjától egyszerre öt táblabíróságot kíván működtetni. Végül - bár az alkotmány ítélőtáblákat rögzít - egyetlen országos, 2003-tól bíráskodó új fórumot szavaztak meg 1999 decemberében a honatyák. Az ítélőtábla költségeit akkor egyesek csaknem ötmilliárd forintra becsülték. Működése azonban, vélekedtek a szakemberek, hosszú távon kifizetődőbb lehet, mint öt különálló tábla fenntartása.

A parlament az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT) bízta meg az ítélőtábla elhelyezésével kapcsolatos intézkedésekkel. A testület megállapítása szerint a bírósági szervezetnek nincs az ítélőtábla elhelyezésére alkalmas épülete. Az OIT tavaly nyári előterjesztés-tervezete több javaslatot tartalmazott, elsődlegesen a tábla Markó utcai elhelyezését a legmagasabb ítélkező fórum áttelepítésével a Néprajzi Múzeum - az egykori Kúria - épületébe. A megoldás 2,5-3 milliárd forintot igényelt volna. A javaslatot az igazságügyi tárca nem fogadta el. Hangsúlyozta, hogy az elhelyezésnek a költségvetés további terhelése nélkül, a jelenlegi bírósági épületek felhasználásával, a meglévő erőforrások átcsoportosításával kell megtörténnie. Az OIT erre úgy döntött, hogy az újabb előterjesztés-tervezet elkészítésére az igazságügy-minisztert kéri fel.

Egy éve ilyenkor - mint az lapunkban megjelent - az igazságügyi tárca is az LB Markó utcai épületében látta a tábla végleges helyét a legfőbb ítélkező fórumnak a Néprajzi Múzeum épületébe történő átköltöztetésével, ami az akkori számítások szerint 3-4 milliárd forintot emésztett volna fel. A múzeum kiköltöztetése miatt azonban legkorábban 2005-re tervezhették a "helycserét". A 2003-2005-ig terjedő átmeneti időszakra, az elhelyezhetőség végett is, az LB jelenlegi létszámát a felére, az ítélőtábla eredetileg tervezett induló gárdáját harmadával csökkentették volna.

A közelmúltban született alkotmánybírósági határozat megállapította: a parlament mulasztásos alkotmánysértést idézett elő azzal, hogy nem több, hanem csak egyetlen ítélőtábláról hozott törvényt. A nagy tekintélyű testület nem semmisítette meg azonban az egyetlen ítélőtábláról rendelkező törvényhelyet. Előírta, hogy a jövő év decemberéig meg kell szüntetni az alkotmánysértést. Nem tudni, ez milyen módon történik majd. Nemhogy a kormány- és az ellenzéki pártok között, de a nyilatkozatokból kitűnően az előterjesztés kidolgozására hivatott igazságügyi tárcánál sincs egységes álláspont abban, hogy egy vagy több ítélőtáblára van szükség. Variácók sora merülhet fel (ködös elképzelések élnek például egy megosztott, polgári és büntető ítélőtábláról), és a leendő felmérési eredmények szabta szempontokon túl nemcsak az anyagiaknak, hanem a jövő évi választásoknak is bizonnyal szerepük lesz a döntésben. Az azonban kétségtelen, hogy sem a végrehajtói, sem a törvényhozói hatalom nem engedheti meg sokáig az alkotmányos összhangot nélkülöző helyzetet éppen az igazságszolgáltatásban.