Ambiciózus tematika - éles ellentétek

Jelen pillanatban látszólag még "csak" eljárási kérdések osztják meg a Kereskedelmi Világszervezet tagországait az immár hivatalosan is dohainak nevezett, új liberalizációs tárgyalási forduló beindításában, ám a nézetkülönbségeknek jóval mélyebb gyökerei vannak. Amikor tavaly novemberben a katari fővárosban, Dohában a WTO tagállamai vezető delegáltjainak az utolsó utáni pillanatban végül is sikerült dűlőre jutniuk egymással, és közhírré tették az új, három évre tervezett tárgyalási forduló beindítását, sokan szkeptikusak voltak. Nemcsak azért, mert a mélyre nyúló gyökerek miatt egyszer - két éve - már csúfos kudarcot vallott az új liberalizációs forduló beindítása: akkor az USA-beli Seattle-ben az óriási erőfeszítések ellenére látványos visszakozásra kényszerültek a miniszterek, vezető diplomaták a globalizálódás ellen fellépő civil szervezetek látványos tüntetései, összecsapásai közepette. Azért is volt a szkepticizmus, mert a WTO-ügyekben jártasak kristálytisztán látták: óriási a szakadék a fejlettek és a fejlődők - mai szóhasználattal élve Észak és Dél - között. Mert ugyan Dohában abban sikerült megegyezni, amiben a fejlett világ egyes országai, régiói vitatkoztak korábban évekig egymással, nevezetesen, hogy milyen széles tematikát öleljen fel az új forduló. Ám a fejlődők csak úgy voltak hajlandók rábólintani a további liberalizációra, ha maguk sok-sok engedményt kapnak mind a témakörök kijelölésében, mind pedig a kedvezmények, átmenetek terén. Kérdés azonban, hogy ezek az ellentétek, nézetkülönbségek mennyire simíthatók el, amikor lebontják konkrétumokra.

Pedig - éppen ezért - három dokumentumot fogadtak el a résztvevők (akik egyébként "leállították az órát", és egy nap késéssel jutottak csak dűlőre egymással). Ugyanis az új tárgyalási fordulót útjának indító miniszteri deklaráció mellett külön határozat rögzítette a fejlődő országok számára fontos, speciális kérdéseket és pluszengedményeket, amelyek bizonyos szempontból korrigálják - kiegészítik - az előző, uruguayi forduló eredményei nyomán kialakult helyzetet. Emellett külön határozat született az egészségügy és a szellemi tulajdonjogok kapcsolatáról, azaz magyarul szólva a gyógyszerekhez való hozzáférés témájáról, ami szintén a fejletlenebb világ számára volt fontos.

Maguk az érintettek - azaz a részt vevő miniszterek, WTO- és nemzeti érdekeket képviselő diplomaták -, de szakértők is korszakos jelentőségűnek mondták a dohai forduló beindítását. Ennek egyik oka, hogy a seattle-i kudarcot némileg sikerült feledtetni, és ismét sínre került a világgazdaság, a világkereskedelem liberalizációjának ügye. Ám még fontosabb, hogy olyan témákat "gyömöszöltek be" a fordulóba, amelyekkel korábban a WTO nem foglalkozott s olyanokat is, amelyekbe már korábban más, nagy presztízsű intézményeknek beletört a bicskájuk. Ez utóbbira példa a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD sikertelen kísérlete, hogy tető alá hozza a multilaterális befektetési megállapodást, amelynek leszűkített témáját a WTO most felkarolta. A tőkeáramlás kérdésköréből egyébként konkrétan a termelőberuházásokat emelték ki. Ezen a téren egyfajta kompromisszum született az időzítés kérdésében. Az európai országok - így Magyarország is - az azonnali tárgyalás mellett tették le voksukat, míg a fejlődők közül sokan - élükön Indiával - hevesen ellenezték ezt. Végül az a döntés született, hogy a tárgyalások első szakaszában az előkészítés, a problémák tisztázása kerül terítékre, s a félidős miniszteri konferencián döntenek konkrétan a tárgyalások további menetének kérdésében.
Az is szempont továbbá, hogy a WTO egyre inkább magához veszi s koncentrálja a nemzetközi gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok szabályozását, amire jó példa, hogy immár a pénzügyi kapcsolatok témáját is felkarolja (habár arra ott vannak a Bretton Woods-i egyezmény nyomán létrejött intézményrendszer, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank, továbbá más regionális intézmények, mint Európában az EBRD). De példaként lehet felhozni a szellemi tulajdonjog védelmének témáját is, amellyel évtizedek óta foglalkozik a WIPO szakmai világszervezet, vagy a környezetvédelmet, amely több nemzetközi szervezet profiljába is beleillik. Ez utóbbi egyébként kifejezetten európai igényre került be a napirendbe. Magyarország is erőteljesen támogatta, hogy kezdődjenek tárgyalások, tisztázandó: mennyire befolyásolhatják vagy korlátozhatják a környezetvédelem szempontjai a minden határ nélküli piaci hatásokat.

A WTO - úgy tűnik - egyre inkább magához vonja a világgazdaság mindazon kérdéskörét, amelyeknek vannak kereskedelmi összefüggései. Hiszen a fentieken kívül az új forduló napirendjére tűzték a fenntartható fejlődés témáját, amiről most először indulnak majd gazdasági-kereskedelmi összefüggésű tárgyalások. Megjegyzendő, hogy ez volt az a témakör, amely a legjobban megosztotta a dohai miniszteri találkozó résztvevőit, s amely a legélesebb vitákat váltott ki már ott is.

Ugyancsak fontos - különösen a fejlődők és a kisebb országok számára -, hogy terítékre kerül(het) a versenyszabályok kérdése. Ennek célja nem más, mint gátat szabni a gazdasági erőfölény, az azzal való visszaélés érvényesülésének. Ebben a kérdésben hasonlóak voltak az álláspontok, hasonló nézetkülönbségek voltak s hasonló kompromisszum született, mint a már említett tőkeáramlás tematikájában.

A fenti témákat elsősorban az európai - köztük az Európai Unióval mindvégig együtt tevékenykedő, a világgazdaságban betöltött súlyánál a WTO-ban jóval nagyobb szerepet játszó magyar - diplomácia "erőltette". Így részben magyar siker is, hogy a fejlődő országok erős ellenállását legyőzve sikerült a dohai forduló tematikájába belevenni azokat.

Megjegyzendő azonban, hogy a magyar álláspont nem mindig ugyanaz, mint az EU-é, habár zömmel megegyezik az unió által képviselttel. Egyes témákban az EU-nak még nincs letisztult álláspontja, de vannak olyan kérdések is, amelyekben az eltérő érdekek miatt Budapest mást képvisel. Ilyen például az agrárkereskedelem. Magyarország az Európai Uniónál kevésbé küzdött hevesen például az exportszubvenciók hosszú távú fenntartása mellett, mivel a hazai támogatások fokozatos csökkentése nem ellentétes érdekeinkkel, hiszen könnyebbé teszi csatlakozásunkat az EU-hoz. Vannak ennél kisebb jelentőségű, ám ugyancsak fontos kérdések, amelyekben más érdeket képviselt a magyar diplomácia: ilyen például az agrártermékek eredetvédelme. Érdekünk ugyanis, hogy más ne használhassa például a tokaji vagy a gyulai márkaneveket. E téren például az - egyébként a szellemi tulajdonjogok és márkanevek élharcosának számító - Egyesült Államokkal is szembekerültünk, mivel Washington (a fejlődőkhöz hasonlóan) az ellenkezőjét szeretné elérni.

Az agrárkereskedelem egyébként régi témája a WTO-nak, s Dohában további agrárkereskedelmi liberalizációs lépéseket határoztak el. Így döntöttek arról, hogy egyes országoknak tovább kell csökkenteniük az agrárszektor belső támogatását. Még nagyobb vita övezte-övezi az agrárexport-szubvenciók leépítésének kérdéskörét, mégpedig oly módon - s erre először került sor ilyen hivatalos nemzetközi dokumentumban -, hogy távlatokban, egy meg nem határozott időpontban, e támogatási formát teljes egészében megszüntessék. (Mint ismert, az ipari termékeknél ez már évtizedek óta tiltott.) A harmadik nagy agrártéma, amely végül is bekerült a dohai forduló tematikájába, a mezőgazdasági piacok megnyitása, amelynek során figyelembe veszik azt a tényt, hogy a tisztán piaci szempontok mellett az agrárpolitikának léteznek vidékfejlesztési céljai is, és a rossz agráradottságú országokban az élelmiszer-ellátás biztonságával és egy minimális termelési kapacitás fenntartásával összefüggő szempontjai is.
Ugyancsak régi téma folytatása az ipari vámlebontás, amiről újfent alkudozások kezdődnek a tárgyalási forduló keretében. Már 1995-ben megtörténtek az első lépések, s most tovább folytatódik a piacnyitás a szolgáltatások kereskedelmében is.