Bizottsági források a VG-nek megerősítették, hogy a költségszámítás pillanatnyilag asztalon lévő változata - ami jövő szerdáig változhat még - igyekszik majd átmenteni az eredeti bizottsági elképzeléseknek legalább az agrárpolitikára vonatkozó részét, míg több vonatkozásban a jelek szerint mindinkább a "takarékosabb" német elképzeléseket fogja tükrözni.

A vízválasztó változatlanul az, hogy a bővítésnek agrár- és regionális politikai költségkihatásait számba vevő jövő heti jelentésben miként értelmezzék az 1999-ben rögzített hétéves közös költségvetés sarokszámait. Információk szerint a bizottság immár kész feladni azt az eredeti elképzelést, hogy ha 2004-ben veszik fel az új tagokat, akkor teljeskörűen a 2004-re tervezett összeggel számoljanak. Ehelyett - első bővítési év lévén - 2004-ben a 2002-re tervezett (több mint 5 milliárd euróval alacsonyabb) keretszámból indulnának ki, és ha valóban tíz új országgal bővül az EU, akkor ezt emelnék meg 20 százalékkal (az eredetileg várt hat jelölt ország mellett feltűnt négy újabb belépő népessége ugyanis ennyivel növelné a csatlakozók lélekszámát).

Ahol Brüsszel nem akar engedni, az a bővítési keret agrárrésze. Ezen a ponton a bizottság változatlanul a 2004-re szánt teljes összeggel szeretne gazdálkodni - de a 2002-re tervezett, első éves elosztási ráták szerint -, hogy a kettő közötti résből módot adjanak a kelet-európai gazdáknak szóló, fokozatosan növekvő hányadú közvetlen támogatások finanszírozására is. Brüsszel szerint a legnagyobb gondot ebben a megközelítésben nem a valamivel magasabb arányú agrárkeret ténye fogja jelenti, hanem az, hogy bizottsági részről ezáltal további évekre intézményesíteni akarnak egy olyan támogatási mechanizmust, amit a közös agrárpolitika (CAP) következő felülvizsgálata során több tagállam is - így Németország, Nagy-Britannia, Hollandia, Svédország - vissza akar szorítani.

Ezen országok diplomatái értésre adták, hogy némely esetben országuk ragaszkodni fog hozzá: még az idén, a csatlakozási tárgyalások lezárása előtt határozzák meg egy lényegesen "olcsóbb" CAP körvonalait. Érvelésük lényegében azonos: a svédek azt mondják, hogy ha egyeurónyi támogatást akarnak adni saját gazdáiknak, akkor legalább két euróval kell az egész CAP-et támogatniuk. A németek arra utalnak, hogy már ma is évi 10 milliárd euróval többet fizetnek a közös (agrár)kasszába, mint amennyit visszakapnak, és újabb tíz tagállam megjelenésével ez végkép elfogadhatatlan terhet jelentene. Az általuk kínált kiút részint jelentősen visszavenne a közvetlen támogatásból, és általánossá tenné az agrárpolitika "társfinanszírozását" a nemzeti és a közös büdzsé között. Brüsszeli forrásokból mindenesetre úgy tudni, hogy ma lényegében egyetlen tagország sem ért egyet a közvetlen kifizetések kiterjesztésével az újonnan belépő országokra.