Két hét alatt az ötödik elnök jön

A két évig hatalmon lévő De la Rúa elnököt váltó Adolfo Rodriguez Saá vasárnap jelentette be, hogy pártjától nem kapta meg a szükséges támogatást, ezért távozik posztjáról. A távozó államfő úgy fogalmazott, hogy egy hét alatt többet változtatott az ország gazdaságán, mint elődei 30 év alatt, a "politikai lobbik farkasai azonban elszabadultak", és a régi Argentínában élvezett privilégiumaik megőrzésére törekedtek. "Ennek a régi, elnyomó Argentínának azonban nem akarok elnöke lenni" - mondotta Saá. Távozásának egyik, valódi okát illetően a Financial Times utalt a peronista párt egy olyan határozatára, amely szerint Saá nem indulhatott volna a márciusra tervezett elnökválasztásokon.

Lemondásával a karácsony előtt 48 óráig elnöklő peronista Ramon Puerta szenátusi elnöknek kellett volna átvennie az államfői tisztet, aki azonban - egészségi okokra hivatkozva - leköszönt a felsőház éléről. Az átmeneti, egy-két napos időre a képviselőház alig ismert elnöke, Eduardo Camano vállalta az ország vezetését, aki könyörgött a lakosságnak, hogy ne tüntessen.

A törvényhozás tegnapi elnökválasztó tanácskozásának legnagyobb esélyese a populistának tartott Eduardo Duhalde volt, aki a BBC értékelése szerint szintén komoly lakossági ellenállásba ütközhet, mert szoros kapcsolatban áll az országot 10 éven át kormányzó Carlos Menem államfővel, akit leginkább felelősnek tartanak a mostani gazdasági káoszért. Duhalde személyével kapcsolatban a Reuters idéz olyan véleményeket, hogy ő volt az, aki pénzügyi értelemben először süllyesztette el Buenos Aires tartományt. A peronisták keményvonalas, régi gárdájához sorolt politikus állítólag az iparvédelem és a közmunkák lelkes híveként igyekszik munkahelyeket megvédeni, illetve teremteni. Mellette, az esélyesek között említettek még két pragmatikusabb, reálpolitikai kurzus vitelére alkalmasabbnak tartott peronista politikust. Egyikük, Jose Manuel de la Sota, aki Cordoba tartomány kormányzója, a másik Carlos Ruckauf, aki most áll Buenos Aires tartomány élén.

A válságkezelésben kulcsfontosságú pénzügyi-valutáris reformok szempontjából az a lényeges, ami nem történt meg: nem vonták vissza a készpénzfelvételre meghatározott ezerpezós havi felső határt, ami arra utal, hogy ennek a pénznemnek még fontos szerepet szánnak. Lemondása ellenére Saá ugyancsak érvényben hagyta a harmadik valuta bevezetésére vonatkozó tervet, amely vélhetően szintén egybeesik az IMF törekvéseivel. Emellett marad a kimondott adósságmoratórium, ami lélegzetvételnyi időhöz juttathatja az év elején az új kormányt, hogy a valutaalappal együtt kidolgozhassa a szanálási tervet.