Bírósági ítélet után, elszámolás előtt

Lapzártánkkor még nem lehetett tudni, hogy a gyárban nem egészen egyszázalékos tulajdoni részesedésű Kecskemét város elöljárói találkoznak-e ma a kanadai nagykövetség munkatársaival, akik - a Világgazdaság értesülése szerint - tisztázni kívánnák a választottbírósági részítéletet követően kialakult helyzetet. Valószínű, hogy a konzervgyári dolgozók holnapra tervezett fellépése nem hoz érdemi fordulatot, mint ahogy sejthető volt az is: a február 12-i választottbírósági döntéssel sem rendeződik egyhamar a gyár sorsa.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő választott bíróság elutasította a konzervgyár keresetét, amely annak megállapítására irányult, hogy a volt tulajdonos, a HJ Heinz Company két éve jogosan állt el a KCE-vel kötött adásvételi szerződéstől. A KCE jogi képviselői nyomban a sajtó tudomására hozták az ítéletet, hangsúlyozván, hogy az jogerős és végrehajtható, vagyis az üzem és az eszközök birtokba adása akár rögtön követelhető, amit meg is tettek. (Ehhez egyidejűleg a város jegyzőjének, másnap pedig a rendőrségnek a segítségét is kérték.) A KK menedzsmentje csak órákkal később adott ki egy viszszafogott közleményt, miszerint a részítélet a vita egészét nem döntötte el véglegesen, az elszámolási procedúra még hátravan, és a per lezárásáig biztosítani fogják a gyár folyamatos működését, a dolgozók foglalkoztatását. Az igazgatóság véleménye - mint azt Ábrahám Tibor vezérigazgató a Világgazdaság megkeresésére közölte -, hogy a részítélet után a peres feleknek a gyári kérdéseket előzetesen egyeztetve, közös közleményt kellett volna kiadniuk. Ábrahám szerint beláthatatlan következményekkel járt volna - a KCE jogi képviselőinek felszólítására - a gyár azonnali elhagyása.

A Heinz - a mostoha piaci viszonyok, illetve az orosz válság hatására - 1999 elején jelentette be, hogy a gyár létszámát több mint felére csökkenti, beszünteti a zöldségfeldolgozást, s felhagy a csemegekukorica-gyártással. Az üzemet - az ingatlanokkal, gépekkel, berendezésekkel, a folyamatban lévő szerződésekből eredő követelések, illetve jogok átruházásával - 1999 nyarán a kanadai Coldmatic Building Systems magyarországi leányvállalata, az erre a tranzakcióra alapított, 3 millió forint törzstőkéjű KCE vásárolta meg. Az új tulajdonos kérte a gyár vezetését, hogy maradjon a posztján, és garanciát vállalt az állományban lévő dolgozók továbbfoglalkoztatására. Az első vételárrészlet átutalását követően a gyár bejegyzett tulajdonosa lett.

A felek között azonban elszámolási vita támadt. A KK Rt. szerint a KCE 6 millió dollár értékű raktárkészletet is átvett bizományba, azzal, hogy az értékesített áru után befolyó pénz mintegy felét átutalja majd a gyárnak. Ám ebből a cég egyetlen centet sem látott, mint ahogy nem kapta meg az egymillió dolláros vételár második, 1999 végén esedékes, 375 ezer dolláros részletét sem. A KCE-t ugyanakkor - jogi képviselője, Nagy Péter ügyvéd szerint - a vételárhátralék mellett a készletek eladásából további 1,1 millió - összesen nem egészen másfél millió - dolláros tartozás terhelte a szerződések értelmében. Ezt pedig a cég azért nem fizette ki, mert a konzervgyár teljesített hibásan: így például vámtartozással terhelt gépeket adott el, nem ruházott át bizonyos védjegyeket, illetve a Heinz-cégek a KCE-vel szemben 1999 őszén kereskedelmi tartozásokat halmoztak fel.

A Heinz 2000. március 6-án közölte, hogy eláll a szerződéstől. A gyár 99 százalékos részvénypakettjét azonban már korábban eladta egy belize-i székhelyű off-shore társaságnak, az EFL Inc.-nek. A tulajdonosváltással - a KCE által következetesen gyárfoglalásként nevezett ügylet során - a gyár vezetése változatlan maradt. Az üzem őrző-védő szolgálatával, a Defend Kft.-vel ugyancsak szerződtek a továbbfoglalkoztatásra. A KK Rt. márciusban fordult a választott bírósághoz, kérve az elállás jogszerűségének megállapítását, ekként a KCE-vel kötött szerződést megelőző állapot helyreállítását. A választot bíróság két év után - és elfogultsági indítvány miatt az eredetihez képest új öszszeállításban - február 12-i részítéletében nem találta megalapozottnak a kecskeméti gyár érveit.

A számára kedvező döntésre is hivatkozva a KCE sürgeti a szerinte erőszakkal elfoglalt és jogtalanul bitorolt gyár visszaadását. Az általa indított birtokper még nem zárult le. Ennek elhúzódása miatt a cég a magyar-kanadai befektetésvédelmi egyezmény alapján fellépett a magyar állam ellen a nemzetközi választott bíróságnál. Nagy Péter szerint az államtól követelhető kártérítés néhány milliótól több milliárd dollárig is terjedhet, attól függően, hogy miképpen, milyen állapotban kapják vissza a gyárat.

A bonyolult ügynek van büntetőszála is. Alapja a konzervgyár 2000 nyarán - a bizományi értékesítésre átvett áruk szabálytalan eladása, illetve sikkasztás miatt - tett feljelentése, amit tavaly nyáron kiegészítettek a pénz külföldi (ciprusi) bankszámlára történt átutalására, illetve eltűnésére figyelemmel. A KCE is vádol. Állítja, a tulajdonosváltáskor az EFL/KK lefoglalt több mint 1 milliárd forint értékű KCE-készletet, amit eladott és fölélt.

A gyár működik: nyereségesen a hatszorosát termeli, mint az 1999-es tulajdonosváltás idején. A múlt év csaknem 8 milliárd forintos árbevétele mellett mintegy 100 milliós nyereség realizálható - tájékoztatott ÁbrahámTibor. Mint mondta, a választottbírósági döntéssel egy prosperáló vállalat kerülne olyan 3 millió forintos alaptőkéjű céghez, amelynek tulajdonosai soha nem működtettek konzervgyárat, és amelyről elhallgatják, hogy felszámolás alatt áll. Az viszont kétségtelen, hogy az ítélet, a további, elszámolásra irányuló eljárás elhúzódása, különösen szezon előtt, igen kedvezőtlen a gyár számára.

A KCE jogi képviselője közölte: a cég birtokba akar és fog is kerülni. Szerinte a KK fizetésképtelen, az elszámolási procedúra már csak formalitás lehet. A KCE-nek ugyanakkor mintegy tíz napja nyílott meg egy 4,7 millió dolláros hitelkerete abból a célból, hogy az eredetileg tervezett gyári fejlesztéseket megvalósíthassa.

Kende Katalin