A Vituki Rt. Hidrológiai Intézetének adatai szerint Magyarországon 30 foknál melegebb vizet az ország területének mintegy 70 százaléka alatt lehet találni. Igaz, hogy azok összetétele nem minden esetben gyógyhatású, ám az eddig feltárt gyógyvizek szinte minden betegségtípus elleni terápiára alkalmasak. A hévízkutak létesítése már az 1950-es években megkezdődött, s e téren felfutást a 60-as évek hoztak. Ezt követően hosszú évtizedekig érdemi előrelépés - néhány gyógyhely nemzetközi elismertségén túl - nem történt. A tavalyi évben regisztráltak szerint 30 foknál melegebb vizet adó hévízkutak száma közel 1300, s ezen belül mintegy 50 százalékra tehető a 40 foknál melegebb, s 25 százalékra a 60 foknál melegebb vizet adó források aránya.

Ez a természeti adottság, a nemzetközi turizmus trendjeihez igazodva, előrelépési lehetőséget jelent mind a beutaztatói, mind a belföldi turizmusban. Szakemberek szerint áttörést jelent a kormány Széchenyi-tervében meghirdetett s részben már megindult termálfürdő-fejlesztési programja, bár a megvalósításban fellelhetők olyan negatívumok, amelyek később komoly gondot jelenthetnek az egyes vállalkozásoknak.

Az elmúlt időszakban a már ismert fürdőhelyeken beindított, illetve tervezett fejlesztések, bővítések mellett jelentős számban indultak, indulnak fürdő- és a hozzá kapcsolódó gyógyszállóépítések is. E munka eredménye az EU-csatlakozás várható időpontjához közeli időben, 2004-2005-re fog beérni. Az már ma is tudható, hogy az ár-szolgáltatás arány a nyugat-európai piacok számára nagyon jó, s a hazai orvosi háttér is elismert. Ami az árat illeti: ma ugyanazért a szolgáltatásért Ausztriában közel 30 százalékkal kell többet fizetni, mint valamelyik nyugat-magyarországi üdülőhelyen. Ám - a növekvő kínálat miatt - mindez kevés lehet némely vállalkozás számára, amíg az EU-n kívül van Magyarország. A csatlakozást követően ugyanakkor megnő a kereslet, miután az egyes betegbiztosítók mint lehetséges alternatívát veszik figyelembe a magyar gyógy- és wellnessfürdőket a magas szintű szolgáltatás és kedvező árak miatt. Szakemberek szerint vélhetően az első tíz évben ez az előny tartható lesz; csak ezt követően kell számítani az árak kiegyenlítődésére, s ettől kezdve már csak a biztosított szolgáltatás színvonala számít.

A kormányzat jó elgondolásának sikerét megkérdőjelezi ugyanakkor az, hogy a beruházások indulásával párhuzamosan sem a kormányzat, sem a cégek nem fordítanak kellő figyelmet s nem biztosítanak anyagi forrást a reklámra. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy ha az építkezéssel párhuzamosan megkezdődik a promóciós munka, úgy is 5-10 év kell ahhoz, hogy egy új üdülőhelyet, gyógy-, wellnesshotelt megismerjenek külföldön. Ráadásul az erre fordítandó összeg is igen tetemes, hiszen átlagosan a beruházás költségének mintegy 10 százalékát e tételnek kellene jelentenie. A célirányos marketingmunka elmaradása 4-5 év hátrányt is jelenthet a cégek számára a nemzetközi piacon.

A gondok között talán másodikként lehet említeni a várható szakemberhiányt. Jelenleg az újonnan megnyíló, e körbe tartozó hotelek a jó szakembereket elhódítják a már régebben működő szállodákból, hiszen a "friss erő" jelenleg meglehetősen gyér. Úgy tűnik, a szakemberképzés sem tud lépést tartani a beindult beruházásokkal, s az információk szerint a központi támogatás is viszonylag csekély az oktatásra, képzésre.

A hazai gondok orvoslása mellett nagyobb figyelmet kellene fordítani az egyre erőteljesebben jelentkező konkurenciára. Igaz ugyan, hogy az ausztriai hasonló kínálattal összevetve az árban jobbak vagyunk, s a román gyógyhelyek sem tudnak lépést tartani az igen elmaradott infrastruktúra miatt. Ám a szlovák és cseh versenytársakra komolyabban figyelni kellene, annak ellenére, hogy jelenleg még nem jobbak sem árban, sem szolgáltatásban, sem marketingben.

A már beindult vagy rövidesen kezdődő beruházások között a jelentősebb tervek a már nagy hagyománnyal rendelkező gyógyüdülőhelyeken - Bük, Debrecen, Hajdúszoboszló, Sárvár, Harkány - születtek, s ezeket támogatta nagyobb összegekkel a költségvetés is. Ezekben az esetekben elsősorban a szolgáltatások körének bővítése a cél, s az, hogy a magyar és külföldi vendégeknek valami különlegességet nyújtsanak. Hajdúszoboszló esetében ez például az odavarázsolt pálmafás tengerpart lesz, míg Bükön, a fürdőfejlesztés mellett, a fizetőképesebb rétegeknek kínálja majd a golfozás lehetőségét.

Az említett, a nemzetközileg is ismert fürdők konkurenciájaként jelenhet meg a Zala megyei Kehidakustány, hiszen itt is igazoltan gyógyhatású víz tör a felszínre. Sokan jelentős fejlődést várnak a községben, hiszen földrajzi elhelyezkedése és árszínvonala igen kedvező, főként a külföldi vendégek számára. Szintén földrajzi elhelyezkedése és különleges adottságai miatt jók az esélyei a Balaton-felvidéken Tapolcának, ahol a barlang gyógyászati hasznosítása és a Balaton vonzereje jelent lépéselőnyt. A már megkezdett beruházások között szintén különlegesnek minősíthető a zalaegerszegi vízi vidámpark, amely a hajdúszoboszlói után a második lesz az országban.

A már megkezdett beruházásoknál több az olyan település, ahol még csak tervezik a turisztikai fejlesztést, s a meglévő adottságok kihasználásához keresnek pénzügyi és szakmai befektetőt. E körbe tartozik a jelentős iparral rendelkező városok közül Szentgotthárd és Győr, ahol a termálvíz hasznosítása a cél, s a fitnesz-wellness nemzetközi megerősödését kívánják pénzre váltani.

Lázár Ildikó