Pénztáros helyett vásárló OEP?
Az egészségbiztosítási alap tavalyi, 409,9 milliárd forint összegű gyógyító-megelőző kasszájának 15 százalékát fizette az OEP az egyetemi klinikákon végzett betegellátásért - tudtuk meg Oberfrank Ferenc főigazgatótól. Bár a progresszív betegellátás csúcsát jelentő intézményekben is ellátnak krónikus betegeket, leginkább a súlyos, speciális beavatkozást igénylő akut szolgáltatások a jellemzőek.
A múlt év végén elfogadott egészségügyi intézménytörvény szerint az egyetemi klinikák is közhasznú társaságot alakíthatnak, ám az ezt szabályozó kormányrendelet még nem készült el. Ennek egyik oka, hogy nehéz elválasztani az orvosi egyetemek hármas feladatát. A hazai négy orvostudományi egyetem szerint - ellentétben a felügyeletet ellátó oktatási miniszterrel - az nem is lehetséges. Állítják: a színvonalas orvosképzéshez szükség van a legmagasabb szintű gyógyítómunka elsajátítására, amitől nem választható el a tudományos tevékenység sem.
A hármas funkció azonban hármas finanszírozással jár. Az oktatás és kutatás normatív állami költségvetésből történik, ám a klinikákon végzett gyógyításért - a tb-járulékokból - az OEP fizet. Ezért olyan átalakulás képzelhető csak el, amely során a finanszírozást egymáshoz illesztik, de a feladatok egységét is megtartják. Az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, Pulay Gyula lehetséges megoldásnak tartaná, hogy a közhasznú társaság formában gyógyító klinikákon társult szerződéssel lássák el az oktatást és a kutatást is. Így az egyetemi klinikák nem maradnának el a kht.-vá alakuló, versenyhelyzetbe kerülő, szabályozott közszolgáltatási piacon gyógyító közkórházaktól.
Oberfrank is az összehangolt finanszírozás híve. Reméli, az átalakuló egészségügyi intézményrendszerben a jelenleg inkább pénztárosi szerepet betöltő biztosító minőségvásárló feladatot kap. Eldöntheti, a betegek gyógyítására kitől, mit és mennyiért vásárol, s módja lesz az általa kifizetett pénz felhasználásának pontos ellenőrzésére is. Javíthatja a betegellátás színvonalát, ha az OEP-nek a gyógyintézményekkel jelenleg kényszerű finanszírozási szerződéskötését minőségi feltételekhez köthetné, valamint ha módja lenne annak megvizsgálására, hogy az egyes intézményekben megvannak-e a gyógyításhoz előírt tárgyi és személyi feltételek, s a kórházakban megvan-e a tanúsított minőségügyi rendszer. Azt is megnézné a betegellátásra szerződni kívánó intézményekben, alkalmazzák-e az új orvosi technológiákat, s hogy milyen szakemberekkel gyógyítanak. E feltételekhez igazítanák a finanszírozást, ami valódi versenyhelyzetet teremtene az egészségügyben, s adminisztratív beavatkozás helyett megteremtené az ideális gyógyítókapacitások rendszerét.
NÓGRÁDI TÓTH ERZSÉBET
