Az orvosi rehabilitációnak a mostaninál nagyobb szerepet kell kapnia a rokkantság megelőzésében - állítja Oberfrank Ferenc. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) főigazgatója szerint azonban ez nem helyettesítheti a komplex rehabilitációt, aminek célja a munkaképesség-csökkenést szenvedett betegek társadalomba, gazdaságba történő visszailleszkedése. A rokkantnyugdíjasok száma évről évre nő, jelenleg több mint 750 ezren vannak, a kifizetett nyugellátás öszszege az egészségbiztosítási alapból tavaly 158 milliárd forint volt. A rokkantosítást előidéző okok közt legnagyobb számban a különféle keringési zavarok állnak, ezt követi a daganatos betegségek miatti nyugdíjazás.

Nemcsak a csökkent munkaképességűek nincsenek ösztönözve a munkába való visszajutásban, nem megfelelő az egészségügyi ellátásuk, a rehabilitációs orvosi munka finanszírozása sem. Ennek javítása érdekében a szaktárcával és az illetékes orvosszakma vezetőivel olyan tb-finanszírozási rendszeren dolgoznak, ami a betegek ellátásának tényleges költségét fedezné.

Jelenleg a rehabilitációs kórházi osztályokon végzett gyógyítást - néhány kivételével - a krónikus betegeket ellátó osztályokhoz hasonlóan fizeti az OEP, a napidíj 3500 forint. Bizonyos betegségek - például szív- és érrendszeri bajok, koponyasérültek - rehabilitációjáért ennek másfél-háromszorosát téríti a biztosító. A főigazgató szerint azonban kevés a rehabilitációs osztály, és gondot okoz a területi egyenlőtlenség. Meg kell találni a fekvő- és járóbeteg-ellátás optimális arányát is, csak indokolt esetben kell kórházba fektetni a betegeket, állítja. Ám ehhez az is szükséges, hogy a rehabilitációs szolgáltatásokat a lakóhelyhez közel, az ország egészét lefedve alakítsák ki. Az ambuláns ellátás fejlesztése hosszabb távon költséghatékony az OEP számára is, fejtette ki lapunknak Oberfrank Ferenc.

Figyelmeztető az is, hogy az OEP által finanszírozott rehabilitációs kórházi osztályokon nincsenek meg az e tevékenységhez előírt szakmai és tárgyi minimumfeltételek, amit az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat vizsgálatai állapítottak meg. Van olyan kórházi osztály, ahol nincs főállású rehabilitációs szakorvos. Megkérdőjelezhető egy-egy osztály rehabilitációs tevékenysége azért is, mert előfordul az ápolt betegek 50-60 százalék halálozása. Ennek oka az lehet, hogy nem rehabilitációra szorulót, hanem más, súlyos, krónikus beteget fektetnek be az osztályra, ám az OEP-pel az előző szerint számolnak el, mert így több tb-pénzt kapnak.

A tisztánlátást akadályozza a rehabilitációs és az egyéb ellátásokra vonatkozó adatok összemosódása. Ezért lesz fontos a betegek társadalombiztosítási azonosítójele (taj) szerinti finanszírozás számítógépen történő ellenőrzése. Az OEP a betegek felépülése és a tb-finanszírozás átláthatósága érdekében fontosnak tartja a rehabilitációs kórházi osztályok és kórházak szakmai akkreditációját is. Csak azokban az intézményekben folyhat ez a magas szintű orvosi tevékenység, amelyeket e célra minősítik, s ez lesz az alapja az OEP-pel kötött finanszírozási szerződésnek.

Nógrádi Tóth Erzsébet