Az igazságügyi tárca lesz a jogalkotás centruma

- Olyan tárca élére készül, amelynek alapvető feladata a jogbiztonságot garantáló jogalkotás elősegítése. A jogalkotásra - ha nem is elsősorban az igazságügyi tárca által előterjesztett törvényjavaslatokra - sok a panasz. Egymásnak ellentmondó törvények, sokszor szabályokon belüli ellentmondások, joghézagok, értelmezhetetlen megfogalmazások nehezítik a jogalkalmazást. Hogyan kíván javítani ezen?

- Mindenekelőtt azáltal, hogy a jogalkotás centruma ismét az igazságügyi tárca lesz, mert annak nem a kancelláriaminisztériumnál van a helye.Természetes és szükséges, hogy a nagy kódexeket az igazságügy-minisztériumban alkossák meg. A tárca dolga az is, hogy megvizsgálja az egyéb jogszabályok, törvények, rendeletek alkotmányosságát és uniókonform voltát, belső koherenciájukat, valamint megfelelő elhelyezkedésüket a jogrendszeren belül. Gondoskodnia kell arról, hogy a parlament, de már az országgyűlési bizottságok elé is csak olyan tervezetek kerüljenek, amelyek az előbbi követelményeknek eleget tesznek. Az elmúlt időszakban nem így volt. Ezért elengedhetetlennek tartom, hogy a feladatkör visszakerüljön az igazságügyi tárcához.

- Milyen személyi változásokkal jár ez?

- A minisztérium személyi állománya, szakembergárdája általában jónak mondható. Kormányváltásoktól függetlenül, hosszú évek óta működnek ott olyan szakmai műhelyek, amelyek - megítélésem szerint - nem igényelnek változtatást. Kétségtelen, bizonyos területeken szükség lesz személycserékre, de ez okszerű. A minisztérium feladatköre, így szervezete is mindazonáltal kiegészülne a kisebbségi ügyek jogi vezérlésével, ami esetleg a tárca nevében is tükröződik majd.

- Mit takar az új feladat?

- A kisebbségi ügyek jogi szabályozásának - valamennyi hazai kisebbség problémájára figyelemmel - az igazságügy-minisztériumban kell koncentrálódnia. A kérdést a távozó kormányzat eddig azonosította a külföldön élő magyar kisebbségek ügyével, ami nagyon fontos, és kezelésével semmi esetre sem szabad fölhagyni. Ám, úgy gondolom, egy ország számára elsődleges, hogy a határokon belül élő kisebbségekkel mit kezd, hogyan bánik. Ebben pedig az elmúlt időszakban nem történt előrelépés. A tárca lényeges teendői közé tartozna annak vizsgálata is, hogy minden jogszabály a kisebbségi, nagyobb általánosságban az emberi jogi szempontoknak megfelelően rendezi-e az adott problémát, illetve életviszonyt? A kisebbségek ügye persze nem kizárólag jogi, hanem kormányzati kérdés, szociális és egyéb vonatkozásai nyilvánvalóan nem az igazságügy-minisztériumot terhelik.

- Társadalmi igény, hogy normalizálódjék végre a kormányzat és a bíróságok feszült viszonya.

- Ezt megígérhetem. Bár az igazságszolgáltatás nem az igazságügy-minisztériumé, az igazságügy-miniszter azonban az igazságszolgáltatásé. Már csak szakmaisága okán is sajátjának kell éreznie az igazságszolgáltatás ügyét, és a kormányon belül mindent el kell követnie azért, hogy a bíráskodás jól funkcionáljon. Ám például az, hogy az utóbbi időben olykor furcsa ítéletek születtek, társadalmi légkör kérdése is. Ebben az országban - szerintem - egyértelműen rossz légkör alakult ki az elmúlt négy évben. A kormánynak nincs alárendelve a bírói hatalom, még áttételes módon sem. Ezért megengedhetetlen, hogy ügyek kimenetelére tett utalásokkal, vagy - mondjuk - anyagi megszorításokkal próbálja befolyásolni az igazságszolgáltatást. Olyan légkört kell teremteni, ahol a döntéshozó sem szorong, mert az méltatlan helyzet az ítélkezési folyamatban. Technikailag pedig ugyancsak akad több megoldás, ami elősegítheti a valóban független bírói gondolkodást. Így például az, hogy a bírósági büdzsé megosztásába a kormányzat aktuálisan ne szólhasson bele.

- Függetlenítené a bírósági költségvetést a kormányzattól?

- Függetleníteni kell. Az elmúlt négy évben nemhogy növekedett volna, hanem csökkent az igazságszolgáltatás költségvetési támogatásának aránya, holott a bíróságok feladata rendkívül megnövekedett. Ezt, szépítés nélkül, büntetés jellegű elvonásnak tartom. Elfogadhatatlannak találom azt is, ahogy utóbb - úgymond - megjutalmazták az igazságszolgáltatást. Az ilyen - szerintem - megalázó "büntetek-jutalmazok" rendszernek nem lehet helye. Az igazságügy-miniszter részt vesz az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, az OIT munkájában, és a költségvetés kérdésében is képviseli a bíróságokat a kormány előtt. Az új kormányzatnak pedig annyi pénzt kell biztosítania az igazságszolgáltatás számára, ami funkciója zavartalan gyakorlását lehetővé teszi. Szükséges tehát annak rögzítése, hogy az infláció meghatározott százalékában, automatikusan, évente növekedjék az igazságszolgáltatás költségvetési juttatása.

- A múlt héten fogadta el az OIT egy korszerűbb bírói javadalmazási rendszer tervezetét. Támogatja?

- Mindent támogathatónak tartok, ami magasabb jövedelmet nyújt a bíráknak, a bírósági dolgozóknak, és függetleníti őket az államigazgatástól. Az OIT-tervezetben mindkét szempont tükröződik. A végrehajtás persze jogszabályi rendezés kérdése.

- Az esztendő végéig el kell készülnie a táblákra vonatkozó törvénynek. Hány tábla lesz? Egyetlen a fővárosban, polgári, gazdasági és büntetőtábla elnevezéssel, mint az a leköszönő kormányzat elképzeléseiben felmerült, vagy valóban több, területi fórumként működő?

- Amikor az alkotmány többes számot használ, vagyis táblákról beszél, akkor egy elvet rögzít, a regionalitás szükségességét az igazságszolgáltatáson belül is, ami egyébként összeurópai tendencia. A mi vármegyerendszerünk nem kompatibilis a mai európai trenddel. Ehhez vagy ehhez is alkalmazkodna - az öt régiónak megfelelően - az ítélőtáblák kialakítása, amint azt az előző kormány 1997-98-ban, az igazságszolgáltatási reform elindításakor tervezte. Az ügyszakonkénti több, ám valójában egyetlen táblára vonatkozó elgondolás csak azért, hogy az alkotmánybírósági határozatnak, illetve az alkotmánynak nyelvtanilag esetleg megfeleljen, nem egyéb, mint az elv és a jogszabály megerőszakolása.

- Az eredeti reformtervek szerint 2003-tól már mind az öt ítélőtáblának működnie kellene. Jelenleg egy, a fővárosi ítélőtábla előkészítése folyik.

- Az ítélkezési feladatokat azonban egyetlen tábla létrehozásával nem lehet megoldani. Amennyiben én vezetem majd az igazságügyi tárcát, azon leszek, hogy, ha kezdetben nem is öt, de legalább három tábla működjék: egy a Dunántúlon, egy az Alföldön, egy a fővárosban. Hogy úgy mondjam, szegényjogon, mivel a rendszer összekuszálódott, a korábbi kormány által megkezdett igazságügyi reform elakadt. Most, a nulláról kezdve, kompromisszumként három tábla segíthet a bajokon.

- Az ügyek elhúzódásán is, amely miatt oly sok kritika éri a bíróságokat?

- Az ügyek elhúzódása a rendszerváltozás miatt szembetűnő. A szocializmusban a mainál kevesebb jogvita támadt, azok is többnyire egyszerűek, könnyen elbírálhatók voltak. Egy demokratikus társadalomban a bíróság elé kerülő ügyek száma több, minőségük más, hiszen mások az életviszonyok is. A társadalom nehezen éli meg, hogy ma hoszszabb a bírósági ügyintézés ideje. De az nem tisztességes, hogy a mai ügyintézési időket a 15-20 évvel ezelőttiekhez mérjük. Az európai demokratikus országok gyakorlatához viszonyítva az ítélkezés gyorsaságában az első harmadban vagyunk. A tábláknak egyébként, ha gyorsítják is az ügyeket, nem ebben, hanem a jogbiztonság növelésében van az igazi jelentőségük. Nagy baj, hogy ma az országban - finoman fogalmazva - túlzottan szórt az egymásra hasonlító esetek bírósági megítélése. Érthető igény tehát, hogy kiszámíthatóbbak legyenek a bírósági döntések, azaz, ha valaki pereskedik, nagyobb biztonsággal fontolhassa meg, mit is dönthet ügyében a bíróság.

- Többször kifejtette, hogy nem szűkíti a bíróságokra az igazságszolgáltatás fogalmát. Annak melyik más területén látna átalakításokat?

- A nyomozásban. Vannak nyomozó szervek, amelyeknek az elhelyezkedése a függetlenség halvány reményét sem adja. Ilyen az APEH nyomozó hivatala. Félreértés ne essék, nem az adócsalók elleni nyomozások megszüntetéséért apellálok, hanem azért, hogy a nyomozást folytató szervezet független legyen a hivataltól. Létre lehetne hozni például egy általános pénz-, adó-, vámügyi nyomozó hatóságot, vagy visszahelyezni a rendőrség szervezetébe. Törekedni kellene a rendőrség egész működésének áttekinthetőségére. Ma még egy gyakorlott büntetőjogász sem tudja mindig, hogy bizonyos jogsértések esetén a rendőrség melyik szerve fog nyomozni. Nem követhető, hogy a rendőrség különböző alakulatait az ügyészség mely szerve felügyeli. Gyakorta az sem világos: mikor folyik ügyészségi és mikor rendőrségi nyomozás. Bár fel kell hagyni azzal, hogy minden hatalom többször, szinte programszerűen átszervezze a rendőrséget, az sajnos, most is módosításokra szorul. Azt gondolom, létre lehet hozni egy olyan áttekinthető rendszert, amelyhez nem kellene és nem is volna szabad hozzányúlni. Kidolgozása kormányzati feladat, amelyben szava van az igazságügy-miniszternek is. A megvalósítás azonban értelemszerűen egy másik tárca dolga.

- A büntetőjogi szabályozás viszont az igazságügy-minisztériumé. Milyen aktuális feladatokkal?

- Büntetőjogunk nagyon rossz állapotban van. A Btk. annyi, egymásnak ellentmondó módosításon esett át, hogy pusztán egy összelapátolt szabályrendszernek tekinthető. Megszűnt a kódexektől elvárható rendezettsége, koherenciája, áttekinthetősége. A kiút az új büntetőkódex, amelynek előkészületei - Györgyi Kálmán miniszteri biztos vezérletével - már folynak. Amennyiben számomra lehetővé válik, mindent megteszek a munka felgyorsításáért. A parlament, még az előző ciklus végén, az igazságügyi reform részeként elfogadott egy büntetőeljárás-jogi törvényt, amely koncepciójában megegyezik az elképzeléseimmel. Jó kiindulási alapul szolgálhat egy korszerű büntetőeljárás-jog kialakításához - bizonyos módosításokkal -, mely az elmaradt reform okán szükséges. Úgy vélem, az igényelt változtatások gyorsan keresztülvihetők, ha a parlamenten nem akadnak fenn.

- A büntetés-végrehajtás súlyos helyzetén a tárca intézkedésekkel és hosszú távú tervekkel igyekezett enyhíteni. Folytatják-e az elkezdett munkát?

- A távozó kormánynak a büntetés-végrehajtással kapcsolatos elvárása nagyjából abban foglalható össze, legyen szigor, aki bekerült a börtönbe, az emlegesse meg. Az enyém nem ez. A büntető igazságszolgáltatásnak a társadalom védelme a célja. A büntetés-végrehajtásban azt kell szem előtt tartani, hogy - lehetőség szerint - ne szaporítsuk, hanem csökkentsük azok számát, akik a társadalom számára használhatatlanokká válnak. A hosszú börtönbüntetés - ahol a szigor elsődleges szempont, és nem ad segítséget az újrakezdéshez - következményeként a szabadulók, nagy valószínűséggel, ellenséges viszonyba kerülnek a társadalommal, és veszélyt jelentenek arra. A büntetés-végrehajtásnak az a dolga, hogy ne így legyen. A mai büntetéskiszabási gyakorlatban egyébként túl gyakran alkalmazott joghátrány a végrehajtandó szabadságvesztés. Úgy vélem: míg az élet és a testi épség elleni bűncselekmények elkövetői - a társadalom elvárásaira figyelemmel - nagyon súlyos büntetéseket érdemelnek, más jogsértésekre nem csupán a végrehajtandó szabadságvesztés lehet az egyetlen válasz.

Kende Katalin