Megoldatlan munkajogi kérdések
A munkaügyi viták eldöntését sokszor nehezíti, hogy bizonyos jogkérdésekben nincs egységes bírósági álláspont. A bírák a problémás jogszabályt maguk értelmezhetik, és rendszerint ragaszkodnak is saját, egymásétól eltérő álláspontjukhoz. Máskor hiányoznak a kiérlelt döntések, amelyek eligazítanák az ítélkezőt. A Fővárosi Munkaügyi Bíróságon ezért is teszik közzé az általuk tárgyalt és a másodfokú, vagy éppen a legfelsőbb bírósági felülvizsgálati fórumot ugyancsak megjárt érdekesebb ügyeket. Handó Tünde, a bíróság elnöke, a kiadvány szerkesztője a Világgazdaságnak elmondta: legtöbb esetük változatlanul a munkaviszony-megszüntetéssel, a munkabérrel és egyéb anyagi juttatással kapcsolatos. Ezekben a már-már klasszikusnak mondható perekben is akad azonban nem egy, a jogalkalmazó számára megoldatlan kérdés.
A Grespik-ügyben merült fel ismét: ki léphet fel alperesként, ha a munkáltató és a munkáltatói jogok tényleges gyakorlója nem azonos? Hasonló problémát vetett fel a Cser Ágnes-féle per is. A közszférában gyakoriak az ilyen ügyek, hiszen például az iskolaigazgatót az önkormányzati testület nevezi ki, míg munkáltatója valójában az iskola. Handó szerint a jogszabálynak kellene kimondania, hogy ezekben az esetekben ki legyen az alperes.
Sokszor gond a keresetindítási határidők megfelelő értelmezése, amellyel összefüggésben jogegységi eljárást is kezdeményeztek. A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos vitákban például 30 nap a keresetindítási határidő. Jogvesztő: ha az érintett elmulasztja, már nem fordulhat bírósághoz. Van olyan bírói álláspont, hogy elég, ha a felperes a harmincadik napon postára adja beadványát, mások úgy vélik: legkésőbb a 30. napon már a bíróságon kell lennie.
Ma még ritkaságszámba mennek a diszkriminációs ügyek, amikor a felperes azért fordul bírósághoz, mert munkavállalásakor vagy tevékenysége során emberi méltóságán esett csorba. Mivel nagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy a hátrányt szenvedett jogorvoslatot nyerjen, így nem neki kell bizonyítania a sérelmet. A másik fél, az alperes dolga annak bizonyítása, hogy nem történt diszkrimináció, azaz megfordul a bizonyítási teher. Úgy látszik, erre - kellő gyakorlat híján - a bíróságok még nem figyelnek oda. Legutóbb például egy fiatal nő keresetét utasították el, akit állítólag roma származása miatt ért sérelem, de ezt nem tudta megfelelő érvekkel alátámasztani.
Kende Katalin
