Lassú haladás a versenyvitában

Brüsszelben üdvözölték, hogy Magyarország átadta az Európai Bizottságnak azt a listát, amely - a cégek megnevezése nélkül - az adókedvezményben részesülő nagyvállalatok köréről ad tájékoztatást. Budapest eredetileg májusra vállalt erre kötelezettséget. A lista azért is fontos, mert mutatja, a magyar gazdasági teljesítmény mekkora hányadát érintik a befektetői adókedvezmények. Elkészítését azonban részint az nehezítette, hogy a hazai adótörvény értelmében az előírt feltételek teljesítése esetén automatikus az adókedvezmény, másrészt pedig tekintettel kellett lenni az üzleti és adótitok követelményeire is.

Brüsszeli források szerint a felmérésekből kiderül: 40-50 termelővállalatot érint ez az adókedvezmény, ám ezek adják a magyar kivitel és a GDP komoly arányát, s jelentős foglalkoztatók is egyben.

Előrelépést sejtető fejlemény az is, hogy a magyar kormány szándékai szerint a tavaly elfogadott - és immár EU-konform - adókedvezmény-rendelet végrehajtását előre hozza 2003. január 1-jére, illetve ezzel egy időben egy befektetésösztönzési csomagot terjeszt az Országgyűlés elé. Brüsszel következetesen elfogadhatatlannak minősítette ugyanis azt a korábbi magyar szándékot, hogy csak a belépéssel váljon teljesen harmonizálttá a magyar joggyakorlat, és azonnali átállást követeltek. A jövő év eleji bevezetés, ha valóban sor kerül rá, ez irányba tett lépésnek tekinthető. Ugyanakkor továbbra is nyitott marad az a kényes kérdés, hogy mi történjen a már korábban szerzett támogatási jogokkal.

Elvben az uniós törvény is lehetővé tesz beruházási támogatást, ám ennek formája és mértéke jelentősen eltér a jelenlegi magyar gyakorlattól. Miközben Magyarországon 3, illetve 10 milliárd forint feletti beruházások - és egy sor más feltétel teljesítése - esetén tíz évre 100 százalékos adókedvezményt kaphat a beruházó a nyereség után, az unióban a teljes beruházási érték legfeljebb 50 százaléka erejéig járhat a támogatás (a pontos mérték a befogadó térség fejlettségétől függ). Még ha Magyarország kész is átvenni az uniós gyakorlatot, sok kérdés merül fel: mikortól számítsák a "konverziót", milyen beruházást rendelhetnek hozzá, s mekkora támogatási kulcs ("intenzitás") lehet megengedett.

Brüsszel továbbra is azt várja el, hogy "működőképes konverzióval" csatlakozzanak az újak, tehát nem lehet szó arról, hogy

a változtatást csak a taggá váláskor kezdik meg. Kérdés, az EU mennyi időt hajlandó adni a csatlakozás előtti átállásra. Ami magukat a beruházásokat illeti: a magyar séma eddig megelégedett a küszöbérték elérésével, most azonban a beruházásnak mint a projekt egészének az értékét kell összeszámolni, bemutatni és igazolni (beleértve a jövőbeni fejlesztési elképzeléseket is). És végül: miután az EU-ban 2000-ig 75, s csak azóta 50 százalék a maximális támogatás, kérdés, mely magyarországi beruházásokra lehetne esetleg a 75 százalékot alkalmazni.

Mindennek kitárgyalása vár tehát az őszi időszakra. Nem lesz könnyű, már csak azért sem, mert mások hírek szerint már részben beadták a derekukat. Csehország és Szlovákia ugyanis beleegyezett abba, hogy a Volkswagen 50 százalék alatti támogatást kapjon. (Más, de fontos kérdés, hogy mindebbe maga a német autógyár is belement.) Anynyi bizonyos, szeptember végéig az elvek tisztázásában el kellene jutni a közös nevező közelébe, máskülönben félő, hogy a konkrétumok kitárgyalására már nem maradhat idő az év végéig, intenek Brüsszelben.