Szabad út nyolc EU-országba

Hollandiában, Svédországban, Dániában és Írországban teljesen szabaddá válik a munkavállalás a magyarok számára az uniós csatlakozás vélhetően 2004-es időpontjától kezdődően a négy illetékes kormány nyilatkozata értelmében. Valószínűleg nem lesznek jelentős adminisztratív korlátozások honfitársaink előtt akkor sem, ha Olasz-, Spanyol-, Görög- vagy Finnország területén kívánnak elhelyezkedni. Ebben a négy államban a csatlakozást követő két évben még nem lesz teljes liberalizáció, fennmarad a nemzeti szabályozás (az uniós szinten érvényes teljes munkavállalási szabadság helyett), vagyis munkavállalási engedélyt kell kérniük a magyaroknak, de azt valószínűleg minden különösebb nehézség nélkül megkapják.

Teljes bizonyossággal ezt azért nem lehet kimondani, mert a nemzeti szabályozás változhat, s az engedélyezési rendszer mindig lehetőséget ad az egyéni elbírálásra, de az érintett kormányok nyilatkozatai értelmében az érdeklődők a csatlakozást követően jó eséllyel számíthatnak az engedély kiadására.

Iván Gábor, a Külügyminisztérium illetékes főosztályvezetőjének várakozásai szerint hasonló lesz a helyzet 2004-től Nagy-Britanniával kapcsolatban is. A britek egyébként annyiban úttörőnek tekinthetők, hogy valószínűleg már 2003-ban megnyitják munkaerőpiacukat a diákkorú (legfeljebb 25-27 éves), egyedülálló magyarok előtt. Portugália, Belgium és Luxemburg még nem nyilatkozott, de szakértők esetükben is olyan mértékű munkaerő-piaci nyitásra számítanak, ami nem jelent tényleges gyakorlati akadályt a magyarok előtt. A május-júniusi parlamenti választások eredményeként hatalmában megerősített francia kormány még szintén nem nyilatkozott.

A kétoldalú tárgyalások legnehezebb terepének azonban az a két tagállam ígérkezik, amelyben a legtöbb magyar dolgozik: Németország és Ausztria. Németországban jelenleg két államközi megállapodás alapján dolgozhatnak magyarok: évente hétezren a két állam gazdasági társaságai közti megállapodások alapján, kétezren pedig gyakornokcsere keretében (előbbi kvótát teljesen kihasználjuk, utóbbit, főleg a rendszer merevsége és a feltételek tömkelege miatt, nem teljesen). Hazánk azt szeretné, ha nem csupán mennyiségi, hanem minőségi javulást lehetne elérni a csatlakozástól, de érdemben tárgyalni minden bizonnyal már csak a szeptember 22-i választások után felálló új szövetségi kormánnyal lehet majd.

Ausztria esetében hazánk a közelmúltbeli kétoldalú külügyminiszteri találkozón jelezte, hogy elfogadhatónak tartana egy 25 ezer fős munkavállalói kontingenst a csatlakozástól. Bécs egyelőre azt javasolta, hogy a felek később térjenek vissza az ügyre. A "sógorokkal" jelenleg szintén két egyezmény van érvényben: a határ menti ingázókra (napi vagy heti rendszerességgel hazatérőkre) évi 1400 fős kvótát kap hazánk, a gyakornokcsere keretében pedig 900 főst. Ezeket a kvótákat évek óta ki is használjuk, s várhatóan jövőre is nőni fognak (akárcsak eddig évről évre).

A kétoldalú egyeztetések valamennyi tagországgal azon az alapon zajlanak, hogy a csatlakozási tárgyalások során a személyek szabad áramlása fejezetében Magyarország csak egy súlyos feltétel mellett fogadta el az EU kérését a munkavállalás unióban kötelező liberalizációjának elhalasztására (a belépés után 2+3+2 évvel): ez pedig az, hogy a korlátozás fenntartása mellett a jelenlegi munkavállalási lehetőségekhez képest "jelentős javulás" következzen be valamennyi tagországban. A bilaterális megbeszélések azóta arról folynak, hogy mi is ez a "jelentős javulás" a gyakorlatban: egyes tagországoknak az uniós liberalizáció azonnali bevezetését jelenti, másoknak talán csak néhány ezer fős kvótanövelést.

Munkatársunktól