A fürdő olcsóbb a gyógyszernél
A tiszántúli gyógyfürdőkben az OEP fizeti a kezelések 80-90 százalékát. A biztosító számára más régiókban is előnyös lenne ezeket a szolgáltatásokat kiterjeszteni, amit segíthet a Széchenyi-program gyógyfürdő-támogatásra szánt pénzforrása - mondta el a Világgazdaságnak az OEP főosztályvezetője. Kőrössy Péter szerint a kezelésekkel számos betegség drága gyógyszeres terápiáját ki lehetne váltani, hiszen egyenértékükről több vizsgálat is készült a magyarországi gyógyfürdőkórházakban.
A leggyakoribbak a mozgásszervi megbetegedések, amelyektől több mint 800 ezren szenvednek. A lakosság életkorának előrehaladtával a reumatológiai betegségek száma is nő. Ezek gyógyszeres kezelésének alapja a nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása, amelyek sok esetben súlyos mellékhatással járnak. Közülük talán a legismertebbek a gyomor-bél rendszerben okozott elváltozások, amelyek némelyike - például a gyomorvérzés - életveszélyes is lehet. A mellékhatásokat más gyógyszerekkel ugyan lehet csökkenteni, ám ezek jelentős költségnövelő tényezők.
Az OEP által támogatott gyógyfürdőkezeléseket tavaly közel 370 ezren vették igénybe. Ezek támogatására 3,9 milliárd forintot fizetett ki a biztosító. Ez 36 százalékkal több az előző évinél, s hatására három év alatt megduplázódott a kúrákon részt vevő betegek száma. A biztosító kilencféle gyógyfürdő-szolgáltatás költségeihez 85 százalékos támogatást ad, a 18 év alatti iskolások csoportos gyógyúszását pedig teljes mértékben fizeti. A közgyógyellátottak ingyen részesülnek minden kezelésben.
Az 1997-es miniszteri rendelet szerint rehabilitációs ellátás keretében rendelhetők gyógyfürdőellátások. Beutalási joguk a reumatológus, a fizikoterápiás, a mozgásszervi rehabilitációs, illetve az ortopéd szakorvosoknak van. E kezeléseket ajánlják a krónikus reumás, az ortopédiai, a neurológiai betegségek gyógyítására, valamint - csonttörések utáni rehabilitációnál - a normálfunkciók gyors visszaállítására. Kőrössy szerint a betegek számára is előnyös lenne kiterjeszteni a támogatott kezeléseket olyan betegségekre, amelyek gyógyszeres terápiája drága és nem veszélytelen. Ezek között említette az asztmát és más légúti betegségeknél alkalmazott inhalációs kezeléseket, vagy a végtagi érszűkület kezelésére a szén-dioxid-terápiát.
Tavaly a legtöbbször igényelt kezelés az orvosi gyógymasszázs volt. Az esetek harmadában ezt a kúrát rendelték az orvosok. Második helyen a termálvizes medencékben végzett gyógykezelések voltak. Legkevésbé a kádfürdő-szolgáltatást vették igénybe. Naptári évenként két kúrát írhatnak fel az orvosok, ami - egyenként - 15 alkalomból álló kezeléssorozatot jelent.
Az OEP azt is megfigyelte, hogy a betegek a legkevésbé december-január hónapokban élnek a gyógyfürdő adta rehabilitációs lehetőségekkel. A csúcsidőszak a nyár végi-ősz eleji hónapokra esik. Ezen időszakban - a jelenlegi gyógyfürdő-kapacitások mellett - némileg nehézkesek a kezelések. Kőrössy azt reméli, hogy a Széchenyi-terv fejlesztései valamelyest megoldják az időszakos kapacitásgondokat, csökkentve ezzel a jelenleg előforduló várakozási igényeket egyes "divatos" fürdők esetében. A megvalósuló beruházásokkal az utazás távolsága is csökkenhet.
A biztosító célja, hogy a jobb és színvonalasabb ellátás érdekében minél több fürdővel kössön szerződést. Jelenleg 137 gyógyfürdővel van kontraktusa. Annak ellenére, hogy az OEP három éve változatlan árakon finanszírozza a szolgáltatásokat, egy részük a biztosító által beutalt betegek nélkül nem lenne működőképes. A gyógyfürdőellátás rendszerének teljes körű korszerűsítéséhez szükség lenne a fürdők minősítésére, amelyek így - az egyes orvosi szakmák véleménye alapján - garantált gyógyszolgáltatást nyújtanának a betegeknek.
