Jó üzlet a lelépés a vezérigazgatóknak
Szinte alig múlik el hét manapság nagy vállalati botrány nélkül. Sikkasztások, kreatív könyvelés vagy más trükk hozza hírbe a sokat próbált, akár globális cégeket is. A vezetők magyarázkodnak, mentegetőznek, majd szépen összecsomagolnak az irodájukban, és már csak kifelé menet üdvözlik őket. Hogy nem szépen távoznak? Kit érdekel? Hanyagul csak annyit mondanak: nyugi, nézzétek meg a szerződésemet, nem kell koldulnom.
Az elmúlt hetek egyik főszereplője, a veszteségbe rohant WorldCom egyszerűen hihetetlen feltételekkel bástyázta körül Bernard Ebbertet, aki végül is kénytelen volt elhagyni a céget. Ebbert élete végéig évi 1,5 millió dolláros juttatásban részesül, mert nem önszántából távozott. Jack Grubman, a Salomon Smith Barney egyik magas beosztású vezetője nem kevesebb, mint 32 millió dollárt könyvelhet el, miközben kongresszusi meghallgatásokon kellett védenie a mundér becsületét, és a társaságot állandó össztűz alatt tartotta a sajtó.
A Fortune magazinban felsorolt 500 legjobb amerikai cég egyharmadánál hasonló állapotok vannak - derül ki a Lee Hecht Harrison tanácsadó tegnap közzétett felméréséből. A vizsgált 100 cégnél a kirúgott vezérigazgatók kétéves átlagfizetésüket, prémiumaik sokszorosát kapják, és még több mint másfél évig jár nekik az emelt szintű egészségügyi ellátás. A felmérésben részt vett cégvezetők éves átlagfizetése 850 ezer dollár volt, átlagprémiumuk pedig meghaladta az 1,1 milliót. Túlnyomó többségüket akkor is megilleti ez a pénz, ha kirúgják vagy kegyvesztettek lesznek és "megkérik" őket, hogy távozzanak.
Egyes jogi szakembereknek erős kételyeik vannak a mostani gyakorlattal szemben. David Skeel, a Pennsylvania Egyetem vállalati jogokkal foglalkozó szakértője szerint érthető, hogy a vezetők biztosítékokat akarnak arra az esetre, ha úgymond "érdemtelenül" bánnának el velük. Ám az érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy akkor is fizetni kelljen egy főnöknek, ha adott esetben vitatható, netán törvényszegő a tevékenysége, esetleg hibás pénzügyi döntése miatt kell felmondani neki.
Mások szerint a túlfizetett főnökök szerződéseiben egyszerűen a rendkívül magas személyes kockázat jelenik meg. Az "indok nélküli" eltávolítás lehetősége miatti állandó készenlét oly mértékben megterheli az idegrendszert, hogy adott esetben akár több hónapos kieséssel is számolni kell. Arról nem is beszélve, hogy az is növeli a kockázatot, ha egyszerűen csak hírbe hozzák a vezetőt. Ekkor ugyanis egy ideig nehezebb lesz elhelyezkedni, hiszen úgymond kinek kell az olyan igazgató, aki homályos ügyekbe keveredik?
Manapság tehát nem olyan könnyű jó vállalatvezetőt kapni, itt is érvényesül a kereslet-kínálat elve: minthogy a tengerentúlon sem dúskálnak a rátermett, stressztűrő jelöltekben, a piacon lévő kevesek diktálnak. Ezért is írathatják bele szerződéseikbe a számukra előremenekülést jelentő feltételeket.
Ezekben a hetekben talán Denis Kozlowski, a bajban lévő Tyco International vezérigazgatója neve hangzik el a legtöbbször, amikor a jogtalan előnyökhöz jutó vállalatvezetők ügyeit emlegetik. Kozlowski egyetlen nappal azelőtt mondott le, hogy perbe foghatták volna sikkasztás miatt. Ezzel egymillió dolláros adóköltséget takarított meg. Eredeti fizetési csomagja szerint több mint 100 millió dollár illeti meg őt, távozásának körülményeitől függetlenül. Kozlowskit várhatóan még az idén hivatalosan is súlyos vétség és bűntett elkövetésével vádolják meg.
Az igazságtalan vagy jogtalan juttatások mellett más vállalati trükkök is divatba jöttek, különösen így nyárutón, amikor az amerikai és európai cégek az első féléves mérleget tanulmányozzák. Több nagyvállalat hangzatos kampányban tudatta a külvilággal, hogy csökkentette a vezetők fizetését, megőrzendő a jó hangulatot, illetve javítandó a pénzügyi mutatókon. Csakhogy!
Álljon itt példának Charles Schwab, a nevét viselő társaság vezetője, aki tavaly 93 százalékkal mérsékelte összjövedelmét, ugyanakkor négyszeresére (1,1 millió dollárra) emelték részvényopciójának értékét a megelőző évhez képest. Richard S. Hill, a félvezetőgyártó Novellus Systems vezérigazgatója látszólag megszenvedte az ágazat visszaesését. A cégnél az egy részvényre jutó nyereség a tavalyi 1,66 dollárról 0,97 centre zuhant, Hill összjövedelme 78 százalékkal kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. A vezető ugyanannyi részvényopciót kapott az idén is, ám az opció egyhatodának úgynevezett lehívási árfolyama mindössze 10,2 dollár. Vagyis ezek esetében a későbbi lehíváskor csak ennyit számítanak fel, miközben a fennmaradó öthatodnál kétszer ekkora árfolyamértéket tüntettek fel.
