Világvároshoz méltó egészségügyet terveznek
Rideg gazdasági környezettel számolt a fővárosi önkormányzat, amikor 15 évre szóló programot készített a mára 1,7 milliósra apadt budapesti lakosság egészségügyi ellátásának javítására. Persze a világváros vezetői is tisztában vannak azzal, nem egyedül az egészségügy okolható a város lélekszámának csökkenéséért, az elöregedés mellett a fiatalok kiköltözése legalább ennyire számottevő. A kimenekülésben óriási szerepe van a levegő szennyezettségének, a zöldövezet iránti igényeknek s szerencsére azok teljesíthetőségének.
Nem mondható választási fogásnak az a tény, hogy megugrott a fővárosban élő daganatos megbetegedések száma, s a budapesti kerületekben élők egészségi állapota között is jelentős a különbség. A XII. kerületben lakók születéskor várható élettartama több évvel hosszabb a VII. kerületben élőkénél, ami már szociális okokra s az életmódbeli különbségekre vezethető vissza.
Van tehát tennivalója a Budapest egészségügyéért felelős önkormányzati vezetőknek, akik tisztában vannak azzal: ha az egészségügyi intézményrendszer átalakítását célzó programok elmaradnak, az elmúlt tíz év mintegy 50 milliárd forintos beruházásaival elért előnyöket elveszthetik. Titkon persze abban bíznak, az egészségügyi kormányzat is felismeri, hogy a főváros mai egészségügyi ellátásának struktúrája olyan konfliktusokat hordoz, ami a következő másfél évtizedben már nem viseli el a változatlanságot. Ha tetszik, ha nem, szerkezetváltásra s tőkebevonásra van szükség. Megjegyzendő, hogy a fővárosi érdekeltségű cégek beruházása évről évre nő, 1995-2000 között évi 11-15 milliárd forint volt. Ez persze annak is a következménye, hogy ide koncentrálódik az ország egészségügyi intézményrendszerének harmada.
Szakértők 150-600 milliárd forintban állapították meg a hazai egészségügy konszolidációs igényét. Az igazság - ha a gyógyintézmények és felszereléseik rendbetétele mellett az egészségügyi dolgozók jövedelmének emelését is beleértik - utóbbihoz áll közel. Az egészségügy prioritása időszerű - ezt erősítette meg a minap Medgyessy Péter miniszterelnök is. Csak egy példa, hogy miért is sietteti ezt az uniós csatlakozás: annak ellenére, hogy az EU nem ír elő kötelező regulákat a gyógyítóágazatra, a munkaerő szabad áramlása miatt a nálunk elhelyezkedő külföldiek az anyaországukéval megegyező egészségügyi ellátásra tartanak majd igényt. Az sem mellékes, hogy a világszerte elismert magyar doktorok közül a mainál is többen vállalnak majd munkát a nyugati országokban. Márpedig ez luxus, hiszen meghaladja a 20 millió forintot az orvosképzés költsége.
A fővárosban él az ország népességének közel ötöde, de sajátos a helyzete, mert az egészségügyi intézményeit több százezren keresik föl az agglomerációban élők közül és az ország különböző településeiről is. Sajátos a helyzet azért is, mert Budapesten a fővárosi önkormányzat 19 kórháza mellett több szakminisztériumhoz tartozó intézmény, speciális betegségeket gyógyító országos intézet is van. Ennek aztán az a következménye, hogy - egy 1999-es felmérés szerint - miközben az egészségügyi kapacitások 51 százalékát a fővárosi önkormányzat működteti, a betegforgalom 46 százaléka jut csak a 19 kórháznak. Pedig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a gyógyítóintézmények teljesítményei alapján utalja a működtetésre szánt pénzt. Sok esetben azonban az egészségügyi tárcához tartozó klinikák és országos intézetek teszik zsebre a drágább beavatkozások ellenértékét, s a budapesti kórházaknak a kevésbé fizető "közkórházi" feladat jut - állítják a főváros vezetői.
Ennek korrekciójáért nem tettek lépéseket, helyette jelentős fejlesztésekkel, beruházásokkal próbálják meg vonzóvá tenni a betegek számára intézményeiket. Megújult a Szent Imre-kórház, rendbe tették a Szent János-kórház számos osztályát, s elsők között az országban kórházi osztályt létesítettek a haldokló betegek ápolására.
