Kamatcsökkentésre bátorít az OECD Amerikában

Az infláció alacsony szintje miatt az amerikai monetáris politika további enyhítése vált időszerűvé - fogalmaz az OECD legfrissebb tanulmánya. Elemzői szerint elsősorban a megfelelő költségvetési és pénzügy-politikai lépéseknek, valamint a vállalatok megújulási képességének köszönhető, hogy a tavaly szeptemberi terrortámadások sokkján is képes volt túljutni az amerikai gazdaság, és az időben véghezvitt hatékonyságnövelő intézkedések révén megteremtődtek az újbóli gazdasági bővülés alapjai. A párizsi központú szervezet szakértői azonban úgy látják, hogy az év eleje óta tartó javulás még igen gyenge lábakon áll, ami a vállalati készletállományok erős ingadozásában, a munkaerő-piaci feltételek romlásában és a tőkepiacok további hanyatlásában is megmutatkozik. Ezzel látják indokoltnak a gazdaság további élénkítését célzó újabb kamatcsökkentést, tudva ugyanakkor, hogy az árstabilitás fenntartása érdekében, a növekedés veszélyeztetése nélkül, idővel szükség lesz a rövid távú kamatok emelésére is.

Az OECD várakozásai szerint az idén az amerikai gazdaság 2,5, jövőre pedig 2,75 százalék körüli mértékben növekedhet. Az áprilisban közzétett 3,5 százalékos, 2003-ra vonatkozó prognózishoz képest ez jelentős visszaesés, ami főként a Dow Jones tőzsdeindex négyéves mélypontjával, az Irak ellen készülő háború tényével és az olajár körüli bizonytalanságokkal magyarázható.

A költségvetés az elmúlt évek többlete után immár tartósan deficitbe fordult. Az elmúlt pénzügyi évben a GDP másfél százaléka körül alakuló államháztartási hiány az idén 3 százalékra nőhet, újbóli csökkenéssel pedig csak két esztendő távlatában lehet számolni. Az idén és jövőre várt 50 milliárd dolláros deficitnövekedés fő oka a költségvetést terhelő, megemelkedett védelmi és belbiztonsági kiadások, valamint a közelmúltban megvalósított adócsökkentések.

A jövő kulcskérdése, hogy a megfelelő előírások és ösztönzők által a kormányzat képes lesz-e stabilan fönntartani a fogyasztás mértékét, a társadalom öregedése, valamint a szociális ellátórendszerekben meglévő egyensúlyzavar ugyanis igen komoly mértékben veszélyezteti a hosszú távú stabilitást.

További kihívás, hogy a vállalati eredményekkel kapcsolatos botrányok nyomán bevezetett szabálymódosítások az adminisztratív terhek bénító hatása nélkül jelentsenek tényleges szigorítást.