Az idén az első fél évben a háztartások nettó reáljövedelmének növekedési üteme jóval nagyobb volt a korábbi években tapasztaltaknál, ami részben a parlamenti választásokkal hozható összefüggésbe, részben a sávszélesítést követő inflációcsökkenésnek köszönhető. A fogyasztás bővülésének dinamikája ebben az időszakban is egyenletesebben alakult, viszont a felhalmozási kiadások a lakástámogatási rendszer újabb szélesítése következtében jelentősen megnövekedtek, így a megtakarítási ráta csökkent.
>> Megtakarítások és
eladósodottság
Az év eddig eltelt időszakában tapasztalható alacsony pénzügyi megtakarítási hajlandóság lesz várhatóan jellemző a közeljövőben is. A nettó pénzügyi vagyon 2002. első félévi kiegyensúlyozott növekedési üteme két ellentétes hatás eredménye. A reáljövedelmek jelentős emelkedésének köszönhetően a pénzügyi eszközök bővülése ellensúlyozni tudta a meglóduló hitelállomány-növekedést. A közeljövőben azonban a nettó pénzügyi vagyon bővülési ütemének lassulását várjuk, sőt csökkenését is elképzelhetőnek tartjuk, tekintettel a reáljövedelmek vélhetően visszafogottabb jövőbeni emelkedésére, illetve a felhalmozási kiadások alakulására.
A bankrendszeren kívüli megtakarítási formák felé történő elmozdulás - másfél éves megtorpanás után - 2002 első felében folytatódott. A kockázatok szempontjából kedvező a nyugdíjpénztári és életbiztosítási megtakarítások folyamatos térnyerése, ennek a tendenciának hosszú távú fennmaradása várható. A portfólió kockázata évek óta egyértelműen mérséklődik, köszönhetően a részvények egyre kisebb súlyának, illetve a devizabetét-állomány csökkenésének. A pénzügyi megtakarítások csaknem felét kitevő banki betéteken belül a devizabetétek relatív súlyának évek óta tartó csökkenő tendenciája a sávszélesítést követően felgyorsult. Az árfolyamkockázat sávszélesítésből eredő megnövekedése, illetve az infláció mérséklődése egyaránt a devizabetétek leépítése irányába hatott, hosszabb távon e tendencia folytatódását várjuk.
A háztartások eladósodottsága és kamatterhe az 1998. évi mélypont óta folyamatosan emelkedik, de még mindig messze elmarad a fejlett országokra jellemző értékektől. A háztartási hitelezés kockázatai szempontjából kedvező, hogy a relatív eladósodottság jelentős növekedésénél jóval szerényebb a relatív kamatteher emelkedése. Ez köszönhető a magasabb kamatú fogyasztási hitelek csökkenő súlyának a hitelportfólión belül, továbbá a támogatott hitelek egyre nagyobb részarányának az építési hiteleken belül.
A bankok lakossági piac felé fordulásának, a lakástámogatási rendszer kiszélesítésének és a háztartások jövedelmi pozíciója látványos javulásának köszönhetően a háztartási hitelállomány továbbra is dinamikusan bővült, a bankrendszer kockázatosabb ügyfelek irányába történő elmozdulása folytatódott. A hitelezés erőteljes bővülése a források közt legnagyobb súlyt képviselő lakossági betétállomány csökkenése mellett történt.
>> A háztartások
bankhitelállománya
A banki fogyasztási és egyéb hitelek állománya az év első felében 10 százalékkal nőtt, csökkenő dinamikát mutat. Ez részben annak köszönhető, hogy a hitelezés egy része (pl. autós) egyre inkább áttevődik a bankok lízingcégeihez. Az erős verseny ellenére ezen a részpiacon a nominálkamatok lassú csökkenése az utóbbi egy évben megállt, az átlagos thm meglehetősen magas szinten, 25 százalék körül ingadozik. A hitelek reálkamata számottevően meghaladja az euróövezet-beli szintet.
>> A lakáshitelezés
kockázatai
Magyarországon a jelzálog-hitelezés alapvető jogszabályi feltételeinek kialakulását követően, a kormány által 2000 elején bevezetett új lakástámogatási rendszer folyamatos szélesítésének, az önálló zálogjog 2001-ben történt bevezetésének, illetve egyéb jogszabályi változásoknak köszönhetően az utóbbi két évben a lakáshitel-állomány felfutása, és ezzel párhuzamosan a jelzálogbankok piaci részesedésének növekedése tapasztalható a takarékszövetkezetek térvesztése mellett. Az erőteljes expanzió ellenére a koncentráció még mindig nagyon magas.
>> Piaci részesedések
a lakáshitelezésből
Az építési hitelek kamata és a forráskamatok közti relatíve nagy különbözet a (hitel)kockázati prémiumon kívül a likviditási kockázat magas fokának, a működési hatékonyság nem kielégítő szintjének, illetve a nagy hitelkeresletnek köszönhető. A magas felár az esetleges banki veszteségek fedezete szempontjából egyfelől kedvező, másfelől a magas kamatok jelentős többletterhet jelentenek a lakosság számára, ami a banki hitelkockázatok növekedése irányába hat. A kedvezményes lakáshitel-konstrukciók a banki hitelkockázat szempontjából kedvezőek, mivel az ügyfelek által fizetendő rendkívül alacsony kamat a háztartások számára kisebb terhet jelent, a pénzintézet által elért felár azonban a kamattámogatás realizálása esetén meglehetősen magas. Ugyanakkor komoly kockázatot jelent a kereskedelmi bankok számára a forrásoldali kamattámogatás realizálásának kezdete és a kedvezményes hitelek nyújtása közti időbeli csúszás. A kereskedelmi bankok a jelzáloglevél-kibocsátáson alapuló kamattámogatást ugyanis csak akkortól vehetik igénybe, amikor a hitelek mögött lévő önálló jelzálogjogokat benyújtják a jelzálogbanknak. Ez általában több hónapot jelent, részben azért, mert a bankoknak nincsenek megfelelően fejlett informatikai rendszere. A másik alapvető ok a hazai hivatalos ingatlan-nyilvántartás felkészületlensége, lassúsága. Az időbeli csúszás miatt a bankok hitel- és forráskamatai közti különbözet a rendkívüli ütemben növekvő hitelállomány esetében hónapokon keresztül rendkívül alacsony, sőt negatív is lehet, ami a jövedelmezőségi probléma mellett likviditási kockázatot is jelent. A banki portfóliók minősége alacsony bázisról induló, erőteljesen felfutó hitelállomány esetén törvényszerűen nem mutat romlást, mert a késedelmes teljesítés vagy nemfizetés általában pár évvel a hitelnyújtás után jelentkezik, így a jelenlegi értékvesztési arányoknál vélhetően jóval nagyobb a hitelkockázat.
Mivel a jelzálog-hitelezésnek nincs nagy múltja Magyarországon, illetve nincs hazai tapasztalat az ingatlanár-buborék kipukkanásának következményeiről, nehezen ítélhető meg az ingatlanfedezetek biztonságos mértéke. Ezért szigorúbbaknak kell lenniük az elvárásoknak. Jelenleg az átlagos fedezeti arány 30-40 százalék, ami messze elmarad az EU államaiban szokásos 60-80 százalékos mértéktől. A verseny erősödésével vélhetően egyre több bank fog az ingatlan forgalmi értékének egyre nagyobb hányadáig hitelt nyújtani. A lakáshitel-expanziót nem követte az ingatlanárak növekedése, ami kedvező az ingatlanpiaci árbuborék kialakulásának kockázata szempontjából. Továbbá véleményünk szerint az EU-csatlakozás vélhetően értéknövelő hatása miatt az árbuborékból származó kockázat nem lesz túlságosan nagy középtávon sem. Ugyanakkor rizikónövelő tényező, hogy csupán egy-két banknak van ingatlanár-adatbázisa.
A kölcsönök bukási valószínűsége eltérő a hitelfelvevők kora, családi állapota, jövedelmi helyzete, alkalmazotti státusa stb. szerint, így a hitelállományok felfutásával párhuzamosan a bankoknak egyre szofisztikáltabb kockázatelemző és -kezelő rendszereket kell alkalmazniuk. A banki lakáshitelpiac 85 százalékát lefedő nyolc banknál végzett felmérés alapján megállapítható, hogy a pénzintézetek egyelőre nem figyelik portfóliójukat rendszeresen a hitelkockázatot befolyásoló addicionális tényezők szerint.
A tapasztalatok szerint a nem első lakásra, befektetési céllal felvett ingatlanhitelek bukási valószínűsége nagyobb, mint az otthonteremtésre felvett hiteleké. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi lakástámogatási rendszer e tekintetben nem tesz különbséget, vélhetően nő a nem első lakásra (befektetési céllal, a támogatásból származó haszon kiaknázása érdekében) felvett hitelek részaránya, ami szintén a kockázatok növekedését jelenti, jóllehet a fedezetérvényesítés ezen hitelek esetében vélhetően egyszerűbb, gyorsabb. Elgondolkodtató, hogy a megkérdezett bankok egyike sem figyeli a portfóliót ebből a szempontból.
>> Bukást befolyásoló egyéb tényezők
A kockázatot csökkenti, így előnyt jelent, ha a hitelt felvenni szándékozó ügyfélnek van előtörténete a banknál. Ma Magyarországon ez a szempont kevésbé érvényesül, a pénzintézetek alapvető célja az expandáló lakáshitelpiacon minél nagyobb részesedés megszerzése.
A háztartási hitelek általános bukási valószínűségét az is befolyásolja, hogy az adósok számára mekkora a nemteljesítés társadalmi, információs, illetve törvényi "költsége". Ami a társadalmi "költséget" illeti, Magyarországon a fizetési morál még mindig meglehetősen rossz a fejlett országokéhoz képest. A hitelreferencia-szolgáltatás fejletlensége miatt az információs költség sem feltétlenül jelentős. A jogszabályok mára már nagyjából megfelelőek, jóllehet a lakáscélú állami támogatásokról szóló rendelet szövegezése a korábban már említett kérdőíves felmérésben részt vevő bankok szerint sok helyen nem egyértelmű, ami kockázat forrása lehet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.