A háztartások hitelkockázatai

Az idén az első fél évben a háztartások nettó reáljövedelmének növekedési üteme jóval nagyobb volt a korábbi években tapasztaltaknál, ami részben a parlamenti választásokkal hozható összefüggésbe, részben a sávszélesítést követő inflációcsökkenésnek köszönhető. A fogyasztás bővülésének dinamikája ebben az időszakban is egyenletesebben alakult, viszont a felhalmozási kiadások a lakástámogatási rendszer újabb szélesítése következtében jelentősen megnövekedtek, így a megtakarítási ráta csökkent.





>> Megtakarítások és

eladósodottság



Az év eddig eltelt időszakában tapasztalható alacsony pénzügyi megtakarítási hajlandóság lesz várhatóan jellemző a közeljövőben is. A nettó pénzügyi vagyon 2002. első félévi kiegyensúlyozott növekedési üteme két ellentétes hatás eredménye. A reáljövedelmek jelentős emelkedésének köszönhetően a pénzügyi eszközök bővülése ellensúlyozni tudta a meglóduló hitelállomány-növekedést. A közeljövőben azonban a nettó pénzügyi vagyon bővülési ütemének lassulását várjuk, sőt csökkenését is elképzelhetőnek tartjuk, tekintettel a reáljövedelmek vélhetően visszafogottabb jövőbeni emelkedésére, illetve a felhalmozási kiadások alakulására.

A bankrendszeren kívüli megtakarítási formák felé történő elmozdulás - másfél éves megtorpanás után - 2002 első felében folytatódott. A kockázatok szempontjából kedvező a nyugdíjpénztári és életbiztosítási megtakarítások folyamatos térnyerése, ennek a tendenciának hosszú távú fennmaradása várható. A portfólió kockázata évek óta egyértelműen mérséklődik, köszönhetően a részvények egyre kisebb súlyának, illetve a devizabetét-állomány csökkenésének. A pénzügyi megtakarítások csaknem felét kitevő banki betéteken belül a devizabetétek relatív súlyának évek óta tartó csökkenő tendenciája a sávszélesítést követően felgyorsult. Az árfolyamkockázat sávszélesítésből eredő megnövekedése, illetve az infláció mérséklődése egyaránt a devizabetétek leépítése irányába hatott, hosszabb távon e tendencia folytatódását várjuk.

A háztartások eladósodottsága és kamatterhe az 1998. évi mélypont óta folyamatosan emelkedik, de még mindig messze elmarad a fejlett országokra jellemző értékektől. A háztartási hitelezés kockázatai szempontjából kedvező, hogy a relatív eladósodottság jelentős növekedésénél jóval szerényebb a relatív kamatteher emelkedése. Ez köszönhető a magasabb kamatú fogyasztási hitelek csökkenő súlyának a hitelportfólión belül, továbbá a támogatott hitelek egyre nagyobb részarányának az építési hiteleken belül.

A bankok lakossági piac felé fordulásának, a lakástámogatási rendszer kiszélesítésének és a háztartások jövedelmi pozíciója látványos javulásának köszönhetően a háztartási hitelállomány továbbra is dinamikusan bővült, a bankrendszer kockázatosabb ügyfelek irányába történő elmozdulása folytatódott. A hitelezés erőteljes bővülése a források közt legnagyobb súlyt képviselő lakossági betétállomány csökkenése mellett történt.





>> A háztartások

bankhitelállománya



A banki fogyasztási és egyéb hitelek állománya az év első felében 10 százalékkal nőtt, csökkenő dinamikát mutat. Ez részben annak köszönhető, hogy a hitelezés egy része (pl. autós) egyre inkább áttevődik a bankok lízingcégeihez. Az erős verseny ellenére ezen a részpiacon a nominálkamatok lassú csökkenése az utóbbi egy évben megállt, az átlagos thm meglehetősen magas szinten, 25 százalék körül ingadozik. A hitelek reálkamata számottevően meghaladja az euróövezet-beli szintet.





>> A lakáshitelezés

kockázatai



Magyarországon a jelzálog-hitelezés alapvető jogszabályi feltételeinek kialakulását követően, a kormány által 2000 elején bevezetett új lakástámogatási rendszer folyamatos szélesítésének, az önálló zálogjog 2001-ben történt bevezetésének, illetve egyéb jogszabályi változásoknak köszönhetően az utóbbi két évben a lakáshitel-állomány felfutása, és ezzel párhuzamosan a jelzálogbankok piaci részesedésének növekedése tapasztalható a takarékszövetkezetek térvesztése mellett. Az erőteljes expanzió ellenére a koncentráció még mindig nagyon magas.





>> Piaci részesedések

a lakáshitelezésből



Az építési hitelek kamata és a forráskamatok közti relatíve nagy különbözet a (hitel)kockázati prémiumon kívül a likviditási kockázat magas fokának, a működési hatékonyság nem kielégítő szintjének, illetve a nagy hitelkeresletnek köszönhető. A magas felár az esetleges banki veszteségek fedezete szempontjából egyfelől kedvező, másfelől a magas kamatok jelentős többletterhet jelentenek a lakosság számára, ami a banki hitelkockázatok növekedése irányába hat. A kedvezményes lakáshitel-konstrukciók a banki hitelkockázat szempontjából kedvezőek, mivel az ügyfelek által fizetendő rendkívül alacsony kamat a háztartások számára kisebb terhet jelent, a pénzintézet által elért felár azonban a kamattámogatás realizálása esetén meglehetősen magas. Ugyanakkor komoly kockázatot jelent a kereskedelmi bankok számára a forrásoldali kamattámogatás realizálásának kezdete és a kedvezményes hitelek nyújtása közti időbeli csúszás. A kereskedelmi bankok a jelzáloglevél-kibocsátáson alapuló kamattámogatást ugyanis csak akkortól vehetik igénybe, amikor a hitelek mögött lévő önálló jelzálogjogokat benyújtják a jelzálogbanknak. Ez általában több hónapot jelent, részben azért, mert a bankoknak nincsenek megfelelően fejlett informatikai rendszere. A másik alapvető ok a hazai hivatalos ingatlan-nyilvántartás felkészületlensége, lassúsága. Az időbeli csúszás miatt a bankok hitel- és forráskamatai közti különbözet a rendkívüli ütemben növekvő hitelállomány esetében hónapokon keresztül rendkívül alacsony, sőt negatív is lehet, ami a jövedelmezőségi probléma mellett likviditási kockázatot is jelent. A banki portfóliók minősége alacsony bázisról induló, erőteljesen felfutó hitelállomány esetén törvényszerűen nem mutat romlást, mert a késedelmes teljesítés vagy nemfizetés általában pár évvel a hitelnyújtás után jelentkezik, így a jelenlegi értékvesztési arányoknál vélhetően jóval nagyobb a hitelkockázat.

Mivel a jelzálog-hitelezésnek nincs nagy múltja Magyarországon, illetve nincs hazai tapasztalat az ingatlanár-buborék kipukkanásának következményeiről, nehezen ítélhető meg az ingatlanfedezetek biztonságos mértéke. Ezért szigorúbbaknak kell lenniük az elvárásoknak. Jelenleg az átlagos fedezeti arány 30-40 százalék, ami messze elmarad az EU államaiban szokásos 60-80 százalékos mértéktől. A verseny erősödésével vélhetően egyre több bank fog az ingatlan forgalmi értékének egyre nagyobb hányadáig hitelt nyújtani. A lakáshitel-expanziót nem követte az ingatlanárak növekedése, ami kedvező az ingatlanpiaci árbuborék kialakulásának kockázata szempontjából. Továbbá véleményünk szerint az EU-csatlakozás vélhetően értéknövelő hatása miatt az árbuborékból származó kockázat nem lesz túlságosan nagy középtávon sem. Ugyanakkor rizikónövelő tényező, hogy csupán egy-két banknak van ingatlanár-adatbázisa.

A kölcsönök bukási valószínűsége eltérő a hitelfelvevők kora, családi állapota, jövedelmi helyzete, alkalmazotti státusa stb. szerint, így a hitelállományok felfutásával párhuzamosan a bankoknak egyre szofisztikáltabb kockázatelemző és -kezelő rendszereket kell alkalmazniuk. A banki lakáshitelpiac 85 százalékát lefedő nyolc banknál végzett felmérés alapján megállapítható, hogy a pénzintézetek egyelőre nem figyelik portfóliójukat rendszeresen a hitelkockázatot befolyásoló addicionális tényezők szerint.

A tapasztalatok szerint a nem első lakásra, befektetési céllal felvett ingatlanhitelek bukási valószínűsége nagyobb, mint az otthonteremtésre felvett hiteleké. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi lakástámogatási rendszer e tekintetben nem tesz különbséget, vélhetően nő a nem első lakásra (befektetési céllal, a támogatásból származó haszon kiaknázása érdekében) felvett hitelek részaránya, ami szintén a kockázatok növekedését jelenti, jóllehet a fedezetérvényesítés ezen hitelek esetében vélhetően egyszerűbb, gyorsabb. Elgondolkodtató, hogy a megkérdezett bankok egyike sem figyeli a portfóliót ebből a szempontból.





>> Bukást befolyásoló egyéb tényezők



A kockázatot csökkenti, így előnyt jelent, ha a hitelt felvenni szándékozó ügyfélnek van előtörténete a banknál. Ma Magyarországon ez a szempont kevésbé érvényesül, a pénzintézetek alapvető célja az expandáló lakáshitelpiacon minél nagyobb részesedés megszerzése.

A háztartási hitelek általános bukási valószínűségét az is befolyásolja, hogy az adósok számára mekkora a nemteljesítés társadalmi, információs, illetve törvényi "költsége". Ami a társadalmi "költséget" illeti, Magyarországon a fizetési morál még mindig meglehetősen rossz a fejlett országokéhoz képest. A hitelreferencia-szolgáltatás fejletlensége miatt az információs költség sem feltétlenül jelentős. A jogszabályok mára már nagyjából megfelelőek, jóllehet a lakáscélú állami támogatásokról szóló rendelet szövegezése a korábban már említett kérdőíves felmérésben részt vevő bankok szerint sok helyen nem egyértelmű, ami kockázat forrása lehet.