Szelektív dilemma: nyersanyagforrás vagy költséges teher?
A szelektíven gyűjthető, újrahasznosítható anyagok, mint a papír, a műanyag vagy a fém, körülbelül 75 százaléka a vegyes kommunális gyűjtőkbe kerül. Ezzel az „értékes” hulladék gyakorlatilag elveszíti az esélyt, hogy másodnyersanyagként visszakerüljön az ipari termelés körforgásába. Ehelyett a drágán üzemeltethető hulladéklerakókba kerül, amelyek gyakorlatilag veszteséget termelnek ahelyett, hogy csökkentenék az ország nyersanyagok iránti importfüggőségét.
A helyzet szelektív bizakodásra adhat okot
A helyzetet különösen összetetté teszi, hogy a probléma nem a lakosság szándékának hiányából fakad. Egy friss felmérés szerint a fiatalabb, Z és millenniál generációk tagjainak kétharmada (66 százalékuk) kifejezetten törekszik a szelektív gyűjtésre és elkötelezett az újrahasznosítás mellett.
A hiba a rendszerben és a napi rutin hiányosságaiban keresendő. Nyugat-európai országokkal szemben, ahol a szelektív gyűjtés kultúrája évtizedek alatt épült be a mindennapokba.
Magyarországnak rövidebb idő alatt kell behoznia a lemaradást. Sokszor hiányzik a szükséges tudás arról, hogy pontosan mi és milyen állapotban dobható a szelektív kukába. Egyetlen ételmaradékkal szennyezett csomagolás vagy nem megfelelő típusú műanyag egy egész gyűjtőkonténer tartalmát teheti újrahasznosíthatatlanná, megsokszorozva a gazdasági kárt.
Minden uniós államnál ugyanaz az elvárás
Magyarországnak ugyanazokat a szigorú uniós újrahasznosítási célokat kell teljesítenie, mint más, jóval kedvezőbb helyzetből induló tagállamoknak. Az elmúlt években már láthatók pozitív elmozdulások:
- a korábbi több mint 50 százalékos lerakási arányt sikerült
- 50 százalék alá szorítani,
- az újrahasznosítási ráta pedig 32 százalékról indult növekedésnek. Ezek az eredmények bizonyítják, hogy a célzott beavatkozások működnek.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar lakosság fogékony a hatékony és ösztönző megoldásokra. Ennek legékesebb bizonyítéka a palackvisszaváltó rendszer sikere, ahol a napi 8-10 millió visszaváltott italcsomagolás számokkal támasztja alá, az elképzelést, hogy: ha a rendszer kényelmes és direkt pénzügyi ösztönzőt kínál, a részvételi hajlandóság rendkívül magas.
Lépések a megoldás felé
A megoldás valószínűleg egy kétpilléres stratégiában rejlik. Egyrészt elengedhetetlen a több százmilliárd forintos infrastrukturális beruházás folytatása: modern hulladékválogatók építése, a háztartásokhoz eljuttatott szelektív gyűjtőedények számának további növelése, valamint a speciális hulladéktípusok, például a textíliák gyűjtőhálózatának bővítése. Utóbbi területen a konténerek száma már megduplázódott, a cél pedig a jelenlegi mintegy 3000-ről 6000-re emelése. Legalább ennyire kulcsfontosságú a lakosság célzott edukációja. Az infrastrukturális fejlesztések és a társadalmi tudatformálás összehangolása teremtheti meg az alapját annak, hogy a szelektív hulladék ne elpazarolt lehetőség, hanem a magyar körforgásos gazdaság egyik stabil és jövedelmező alapanyaga legyen.
A kiemelt képen Ozoli Gábor nyilatkozik a MOHU, PFËMÜ elnevezésű, a Z és milleniál generációt célzó kapányának záró eseményén.
