Nobel-díj: lélek a közgazdaságban
A napokban veszi át a közgazdasági Nobel-díjat az amerikai-izraeli Daniel Kahneman és az amerikai Vernon Smith. Ők is, akárcsak a tavalyi nyertes George Akerlof, a lélektant kapcsolták össze a közgazdasággal. (Állítólag a Nobel-örökösök a név megvonásával fenyegetőztek, mert a Svéd Akadémia azelőtt többnyire a liberális főáramlat képviselőit részesítette előnyben, fittyet hányva a globalizációnak.)
A pszichológus Kahneman - az elhunyt Amos Tverskyvel együtt - azt vizsgálta, miként viselkednek az emberek, ha kockázattal kerülnek szembe. Észrevette, hogy a tökéletes piac által feltételezett korlátlan ismeretekkel szemben ilyenkor az emberek a jövő események eltérő valószínűségét mérlegelik. Ezért a közgazdasági elméletben a várható hasznokat és károkat azok valószínűségével szorozva kell figyelembe venni. Kimutatta, hogy a veszteség elkerülését fontosabbnak tartjuk, mint az azonos mértékű nyereséget. A "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" elv miatt az ésszerűnél kevesebbet takarítunk meg.
Az eredetileg mérnök Smith a valóságos kísérletet vezette be a közgazdaságba oly módon, hogy a döntési helyzetbe hozott alanyok számára igazi pénzjutalmakat és -büntetéseket, azaz árakat állapított meg. Ily módon kiderítette, hogy a piac formája befolyásolja a résztvevők döntéseit, például az ún. "holland árverésen", ahol felülről lefelé licitálnak, a végső ár alacsonyabb lesz, mint a pályázatokon, ahol a vevők nem ismerik egymás ajánlatait. Smith eredményeit felhasználták a közművek privatizálásánál és a liberalizálás szabályaihoz.
Míg Kahneman arra a következtetésre jutott, hogy az elméleti közgazdaságtan elvont feltevéseihez képest a valóság irracionális, Smith korai kísérleteiben annak bizonyítékát látta, hogy sok olyan piaci környezet létezik, ahol az emberek épp olyan ésszerűen viselkednek, miként az elmélet feltételezi. A 80-as évek végén készített részvénypiaci modelljei azonban azt mutatták, hogy sokszor viselkedünk ésszerűtlenül.
A Nobel-díj hírének kommentárjai ellentétes következtetéseket vonnak le. A The Economist szerint Smith kísérletei a "láthatatlan kéz" működését igazolják, míg a The Wall Street Journal azt írja, a "piac bonyolultabb dolog, mint ahogy azt Adam Smith el akarja hitetni velünk". A Finan-cial Times azt emeli ki, hogy "a közgazdasági elméletből sokat ki kell dobnunk az ablakon", egy olvasója pedig úgy látja, hogy az idén az interdiszciplináris kutatásokat jutalmazták. (KG)
