Nyomás a forintra és Járaira

Az MNB az erős forinttal nem a magyar gazdaság, hanem az Európai Unió érdekeit képviseli - állítja Széles Gábor. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) Járai Zsigmond lemondását napirendre tűző elnöke "egyes uniós forrásokra" hivatkozva azt mondta: az EU arra ösztönzi a jegybankot, hogy erősödjön a forint, ami a hazai cégeknek elfogadhatatlan. Az álláspontot az OÉT munkaadói szervezetei közül a Kisosz, az Áfeosz, az Okisz és az Iposz is támogatja.

Járai Zsigmond a Világgazdaságnak azt mondta: "Folyamatosan szorítjuk le az inflációt, ami sérti bizonyos érdekcsoportok szempontjait. Azokét, amelyeknek jobban jönne a magasabb infláció." A Brüsszelben tartózkodó jegybankelnök határozottan kijelentette, hogy nem mond le. Szerinte a nyomásgyakorlás sajátos értelmezése a jegybanki függetlenségnek olyan esetben, amikor nem tesznek mást, mint ami a törvényben megszabott feladatuk, s kitartanak az inflációellenes politika mellett.

Az Európai Központi Bank 50 bázispontos kamatcsökkentése további nyomást helyez a Magyar Nemzeti Bankra. A kamatkülönbözet nőtt, ami ismét a forintra irányíthatja a befektetők figyelmét. Fizetőeszközünk a nap folyamán is javított az euró ellenében, így 14,30 százalék körül zárta a sávon belül az erős oldalon.

Információink szerint munkaadói szervezetek vezetői már hoszszabb ideje készültek lépésükre, sőt kormányzati körökben is igyekeztek lobbizni annak érdekében, hogy Járai Zsigmondot távozásra kényszerítsék. A kormányban azonban egyrészt elismerik, hogy nincs konkrét lehetőség ilyen lépésekre, másrészt attól tartanak, hogy a jegybankelnök "sarokba szorítását" sem tudnák pozitív módon kommunikálni.

A kancelláriaminiszter szerint a jegybanknak, illetve elnökének "nagyon komolyan meg kellene fontolnia", hogy a monetáris eszközrendszer alakításával miként lehetne változtatni vagy finomítani az exportőröket sújtó forinterősödésen. Kiss Elemér közlése szerint "a kormány osztja a vállalkozói körökből származó aggodalmat", és a konkrét felvetésre, miszerint eltúlzottnak tartja-e a gyáriparosok Járai Zsigmond távozását szorgalmazó bejelentését, azt mondta: a kabinet ilyen nyilatkozatot még nem tett.

Széles Gábor kifejtette: az MNB egy vezetője a közelmúltban nagy exportáló cégek vezetőivel is találkozott, de ott sem közeledtek az álláspontok. Az MGYOSZ-elnök úgy vélte, dönteni kell, mi a fontosabb: a szigorú inflációellenes politika, vagy az, hogy a cégek termelékenysége, versenyképessége javuljon, és munkahelyek maradjanak meg. Az erős forint ugyanis arra készteti a külföldi nagy cégeket, hogy leépítsék, megszüntessék termelésüket, dolgozókat bocsássanak el. Ennek következtében nehéz helyzetbe kerülnek a hazai kis- és középvállalkozások is. Hörömpöly László, az Okisz elnöke azt mondta, az elmúlt egy évben mintegy 15-20 ezer munkahely szűnt meg a kis- és középvállalatok körében, s jelenleg is folynak a felszámolások. Ebben a folyamatban - állította - nagy szerepe van az erős forintnak.

Széles Gábor szerint rövid időn belül 5-10 százalékkal kellene leszorítani a forint középárfolyamát, ami a nemzeti valuta megfelelő mértékű gyengítését eredményezné. Az MGYOSZ elnöke úgy látja, 5-6 százalék körülire tervezett infláció így is tartható lesz. Véleménye szerint az MNB téves következtetésekből indul ki inflációs célkitűzéseinél. A forint árfolyama és a fogyasztói árak között ugyanis nincs olyan szoros összefüggés, mint ahogy azt az MNB elnöke gondolja - fogalmazott Széles Gábor, aki kijelentette azt is: ha ilyen erős marad a forint, kérdéses, lesz-e lehetőség jövőre béremelésre.

A forint Széles Gábor által vázolt mértékű gyengítése kismértékű gyorsulást jelentene a pénzromlás ütemében. A vállalatok versenyképességének az elmúlt másfél esztendőben tapasztalt romlása egyaránt volt köszönhető a forint erősödésének, a külső konjunktúra pangásának és a dinamikus vállalati bérnövekedésnek. A jegybank és a Pénzügyminisztérium szakemberei ugyancsak végeztek becsléseket arra vonatkozóan, mennyiben tehető felelőssé az árfolyam-politika a vállalati szektor problémáiért. A 20-30 százalékos súly azt jelenti, hogy elsősorban nem a hazai valuta kurzusa a felelős.

A jegybank azzal indokolja az erős forint politikáját, hogy a költségvetés a választási évhez képest is szokatlan keresleti hatással bír, a költségvetési szektorban rendkívül laza a jövedelempolitika, és ehhez a vállalati szektorban is a közgazdasági racionalitástól elszakadó bérdinamika párosul. (Előbbi területen 26, utóbbin 10 százalékkal növekednek a reálbérek az idén, folyamatosan gyorsuló tendenciát mutatva.) Érdekesség, hogy a statisztikák szerint eddig a vállalati szektor egészen jól vészeli át a világgazdasági dekonjunktúrát. Miközben az Európai Unió importkereslete az idén 3 százalékkal csökken, exportunk 5-7 százalékkal bővül ez évben.

Az utóbbi időben úgy tűnt, a kormány és a jegybank között normális, együttműködő viszony alakul ki. Az előcsatlakozási programban megjelölt makrogazdasági pályát mindkét fél elfogadta, és minden jel szerint ehhez tartja is magát. Bár a túlköltekezést a legkönnyebben a jövedelmek elinflálásával lehetne helyre rakni, az utóbbi időben úgy tűnt, a kormány nem gondolkodik ilyen forgatókönyvben, belátva ennek veszélyeit. Ezzel szemben a kormányhoz közel álló kutatók és Surányi György volt jegybankelnök kemény kritikát is megfogalmazott, bár ezek többségében nem ismertették egy alternatív monetáris politika részleteit.