Miniszterekre vadászó ellenzék
Egyre többször kell a minisztereknek azzal szembesülniük, hogy a kora esti órákban őket elcsípő újságíróknak rögtönözve kell reagálniuk egy-egy aznapi ellenzéki kritikára - ez okoz mostanában fejtörést a tárcák sajtósainak. Az, hogy a kormánytagok az ellenzék által felvetett kérdésekben kénytelenek megszólalni, nyilvánvalóan háttérbe szorítja a saját témák, üzenetek kommunikálását. Míg a nyáron a Medgyessy-ügyből kifejezetten jól jött ki a kabinet, majd az önkormányzati választásokig uralta a kommunikációs csatateret, sikeresen szorítva be a Fideszt az EU-ellenes sarokba, most először tűnik úgy, hogy az aktivizálódó ellenzék sikeresen vette át a kezdeményező szerepet. Az ügyek egy része aligha tekinthető "nehézsúlyúnak", ám a célpontok minden alkalommal miniszterek, akiknek így szinte naponta forog a nevük valamilyen kínos - vagy annak tűnő - ügy kapcsán.
Alighanem részben erre is vezethető vissza, hogy Medgyessy Péter a múlt heti informális kormányülésen aktívabb politizálásra, a saját témákkal való kiállásra, a tárcák ügyeiről történő tájékoztatásra kérte minisztereit. A kormányfő májusban értékeli a kabinet első évét, és mint azt maga is elmondta, addig semmiféle személyi változásra nem kerülhet sor. A megfogalmazás nem jelenti azt, hogy kormányátalakításra készülne - hangsúlyozták lapunknak -, tény azonban, hogy ezt nem is lehet teljesen kizárni. Az értékelésben több szempont is szerepet játszik: így a szakmai munka, az integrációval kapcsolatos ügyek vitele és nem utolsósorban a miniszterek politikai kvalitása, népszerűsége is.
Míg a nyáron két "kezdő" politikus-tárcavezető, Csillag István és Görgey Gábor bakijai szolgáltatták a legtöbb muníciót az ellenzéknek, a két tárca ezt követően kevesebb figyelmet kapott. Noha a kormányzat nem készít listát a tárcákról az ellenzéki támadások megoszlása alapján, e szempont szerint úgy tűnik, a "botrányminisztérium" címért az elmúlt fél évben a belügyi, a honvédelmi és az igazságügyi tárca versenyezhet. A dobogó tetejére Lamperth Mónika belügyminiszter állhatna fel, akit immár háromszor (kétszer ugyanazon ügyben) szólított fel lemondásra az ellenzék. Ehhez képest Bárándy Péter "csak" egy ellenzéki kivonulás elérésével büszkélkedhet. Juhász Ferenc honvédelmi minisztert az tartja az élmezőnyben, hogy "a HM-ben mindig történik valami". Mindehhez képest szembeötlő, hogy a kampányban húzóágazatnak minősített területek, az egészségügy vagy az agrárium miniszterei háttérbe szorultak.
Az önkormányzati választások szavazólapjain szereplő pártemblémákkal kapcsolatos, alkotmányellenesnek minősített rendelete; a költségvetés előkészítése (az önkormányzatok és a rendőrség kormánypárti képviselők szerint is alulfinanszírozott lett volna az eredeti terv alapján); az országos cigány önkormányzati választások lebonyolítása, majd legutóbb az európai parlamenti választásokkal kapcsolatos törvénymódosításról négypárti konszenzust beharangozó kommunikációs baki - ezek a BM nagyobb visszhangot kiváltó ügyei. Az IM a Medgyessy-ügy nyomán megkapott ügynöktörvénnyel, az ellenzéki össztűz alá vett Btk.-módosítással, valamint az uniós csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítás kapcsán kapott kiemelt figyelmet - főként azért, mert esetenként a koalíciós pártok sem jutottak egyetértésre. Számszerűleg a HM biztos első a Gripen-ügy, hifibeszerzések, URH-tender, a besült Mistral rakéta és a prolongált afganisztáni-iraki-taszári kérdések kapcsán. (DG-TE)
