Rekordhiány és külkerdinamika

Az előzetes számhoz képest valamivel kevesebb, de még így is jelentős novemberi folyó fizetési mérleghiányt mutatott ki végleges számaiban a Magyar Nemzeti Bank. Az év utolsó előtti hónapjában a deficit még így is közelebb van a félmilliárd euróhoz, mint a 400 millióhoz, az év eleje óta halmozódó passzívum pedig 3,16 milliárd euró. Ez a rendszerváltás óta a legmagasabb nominális hiány, igaz, 1994-ben, amikor az egyensúlyromlás drámai mértékű volt, a GDP-arányos hiány jóval magasabbnak mutatkozott. (Tavaly valószínűleg a GDP 5,5 százalékára rúgott a hiány, s a befektetők az 5-7 százalékos tartománynál már jobban odafigyelnek az egyensúlyi folyamatokra.)

A gyorsan romló külső pozíció az idegenforgalmi bevételek és az áruimport meglódulásának következménye. A turizmus egyenlege novemberben különösen kiábrándító volt: mindössze 85 millió eurós volt a pozitív szaldó, szemben a tavaly ilyenkor kimutatott 233 millió euróval.

Ezzel szemben érdekesen alakulnak az árumérleg mögött meghúzódó folyamatok. Az utóbbi hónapokban - dacára annak, hogy a világgazdaságban nem mutatkoznak az élénkülés jelei - a külkereskedelmi dinamikák megugrottak. Az import esetében ez érthető, hiszen a belső kereslet a választási évhez képest is szokatlan mértékben bővült tavaly, a kivitel - novemberben például 15 százalékos - növekedésére viszont nincs magyarázat. Ideális esetben az is elképzelhető, hogy a cégek úgy alkalmazkodtak az erős forintból adódó nyereségcsökkenésre, hogy növelték kibocsátásukat - erre azonban egyelőre nincs bizonyíték.

Nem csupán a hiány mértéke jelentős: az is figyelmeztető, hogy ennek negyedét sem fedezik a nem adóssággeneráló tételek. Ebből következően a nemzetgazdaság eladósodik. Az eladósodásban az államháztartási szektor jár élen: külfölddel szemben fennálló nettó adóssága egy hónap alatt 0,7 milliárd euróval emelkedett.