Rögös még az út az eurózónáig
Az euró bevezetése nem egyszerűen technikai lépés, melyen a régi valuta bizonyos fix átváltási arányok mellett történő lecserélését értjük. Bár ennek költségcsökkentő (és egyéb, például lélektani) hatása is jelentős, a leggyökeresebb változás a nemzeti gazdaságirányításban következik be. Az uniós belépést követően ugyan számos kötelezettséget vállal magára a kormányzat, de a gazdaságpolitikai eszköztára többé-kevésbé változatlan marad. A közös pénz viszont gyakorlatilag megszünteti a nemzeti monetáris politikát, nem lesz önálló kamatszint, pénzmennyiség-szabályozás és árfolyam sem, minden eszköz az Európai Központi Bank kezébe kerül.
>> A csatlakozás feltételei
Ez az oka annak, hogy a nemzeti piacok közötti akadályok lebontása után nem következett automatikusan a közös pénz bevezetése, hanem komoly feltételekhez kötötték, kik léphetnek be az eurózónába, és a feltételek most hazánkra is vonatkoznak. A maastrichti kritériumok öt eleme abból a megfontolásból fakad, hogy csak azok az országok csatlakozhassanak a "szűkebb klubhoz", amelyeket lehetséges közös monetáris politikával irányítani.
A maastrichti kritériumok nem egyforma súllyal esnek latba (már csak racionális közgazdasági megfontolások miatt sem, de azért sem, mert a döntést az unióban politikai szempontok is befolyásolják). Ami Magyarország számára fontos, hogy a költségvetési hiányra, illetve inflációra vonatkozó feltételek "kemények", vagyis ezek teljesítése alól feltehetően semmilyen indokkal nem lehet majd kibújni. A többi kritériumnál - ezen két feltétel teljesítése esetén - automatikusan megfelelünk majd a referenciaértékeknek, vagy elbírálásánál enyhébb elbánásban részesülhetünk.
A kritériumok teljesítése természetesen annál sürgetőbb, minél korábban szeretne Magyarország belépni az eurózónába. Manapság inkább csak az erős árfolyam körüli, politikai színezetű polémiában kerül elő a csatlakozás optimális időpontjának kérdése, komolyabb szakmai diskurzus egyelőre nem alakult ki a kérdésben.
A jegybank és a kormányzat a makrogazdasági pályát egy lehetséges 2007. évi csatlakozásra alapozva alakította ki, bár a Pénzügyminisztérium ez év végére közli hivatalosan, milyen időpontot tud elképzelni.
>> Hogyan is állunk?
A Magyar Nemzeti Bank vizsgálata szerint hat évvel a közös pénz bevezetése előtt az unió legfejletlenebb országai nem álltak jobban, mint Magyarország 2001-ben, éppen ezért reálisnak tekinthető az időpont. Ugyanakkor a költségvetési, illetve a monetáris politikának egyaránt nagy kihívást jelent a kritériumoknak való időben történő megfelelés levezénylése. A 2002 végén kirajzolódó kép alapján a jegybank dezinflációs terveit fenyegeti nagyobb veszély. Ezzel kapcsolatban a legfőbb probléma, hogy az áremelkedés visszafogásának rövid távon növekedési áldozatai lehetnek, a szigorú monetáris politika ugyanis erősebb (reál)árfolyamot és magasabb kamatokat jelent. Bár a dezinflációs pálya ambiciózus (2003 decemberére 4,5 százalék alatti árdinamika a cél, 2005 végén pedig már 3 százalék alatti árszínvonal-emelkedési ütem szükséges), a jegybank szerint a leszorítás költségei elmaradnak a várható hasznoktól. Éppen ezért a mielőbbi csatlakozás első számú szorgalmazója a Magyar Nemzeti Bank.
(Nem minden új csatlakozó ország követi ezt a stratégiát: Csehország például - elkerülendő a költségvetés gyors konszolidálásának kényszerét - 2010 előtt nem kíván az euróhoz csatlakozni, Lengyelország pedig, úgy tűnik, ha akarna, sem lenne képes előbb megfelelni a követelményeknek.)
Az infláció leszorításának két fő nehézsége van. Az egyik, hogy az elmúlt 10-15 évben a magyar gazdasági szereplők hozzászoktak az inflációs környezethez. Ezért a különböző csoportok költségstratégiájukban és bérpolitikájukban eleve áremelésekkel számolnak. A várakozások pénzromlást befolyásoló szerepén túl a külgazdasági hatások is jelentősek. Magyarország nyitott gazdaságában az árszínvonal törvényszerűen közelít az unióéhoz, ami árfelhajtó erőt jelent. Ennek legfontosabb tényezője az úgynevezett Balassa-Samuelson-hatás: e szerint a külkereskedelmi forgalomba nem kerülő termékek árai is emelkednek, mert az egységes munkaerőpiacon a külkereskedelemben részt vevő szektor magasabb termelékenysége miatt drágább lesz a munkaerő. Magyarországon az e hatással korrigált árstabilitás becslések szerint 3,5 százalék körüli inflációt jelent, ami szinte bizonyosan magasabb a referenciaértéknél. A csatlakozás után viszont a megszűnő hazai valuta felértékelődésén keresztül sem mehet végbe az árszínvonalak közeledése (az úgynevezett nominális konvergencia), így a Gazdasági és Monetáris Unió tagjaként további inflációs feszültségekre kell számítani.
>> Előnyök és hátrányok
Ez azt is jelentheti, hogy a közös monetáris politika nem lesz optimális a magyar gazdaság szempontjából. Ugyanakkor a tapasztalat inkább azt mutatja, hogy az Európai Központi Bank politikája inkább a fejletlenebb országoknak kedvez.
A fenti problémák ellenére a közgazdasági megfontolások a csatlakozás mellett szólnak. Három jelentősebb forrás is van, melyen keresztül haszonnal jár az euró bevezetése: a tranzakciós költségek csökkenése, a külkereskedelem bővülése, valamint a reálkamatok csökkenése (illetve ezzel párhuzamosan a folyó fizetési mérleg korlátjának lazulása). Az euró bevezetésének legfontosabb számszerű költsége az állami pénzteremtés hasznáról, az ún. seigniorage jövedelemről való részleges lemondás.
A tranzakciós kiadások közül említésre érdemes az átváltás költsége, amely minden deviza- és valutatranzakciót kísér, illetve az adminisztrációs kiadások, valamint az árfolyamkockázat kezelésének költségei. Nemzetközi empirikus kutatások eredményei szerint az önálló valuta fenntartása a külkereskedelemre is kedvezőtlenül hat. A főbb kereskedelmi partnerekkel valutaunióra lépve bővül az ország külkereskedelme, ami különböző másodlagos csatornákon (technológiai transzferen, know-how átvételén stb.) keresztül magasabb növekedéshez vezet.
A hazai kamatok jelenleg még tartalmaznak egy kockázati prémium összetevőt, ami a külföldi befektetőket a jövőbeli árfolyam bizonytalanságáért kompenzálja. Az euró bevezetésével ez a kockázati prémium eltűnik a hazai nominális kamatokból, emiatt a reálkamatok is csökkennek. Az alacsonyabb reálkamatszint ösztönzi a hazai beruházásokat. Az invesztíciók bővülésének ugyanakkor az euró bevezetése után már sokkal kevésbé lesz korlátja a fizetési mérleg hiánya, mivel a külföldi befektetőknek nem kell tartaniuk egy esetleges leértékelődéstől. Ezáltal a közös valuta bevezetése után az ország magasabb folyó fizetési mérleghiányok mellett is meg tudja őrizni a makrogazdasági egyensúlyt, amivel a beruházások bővülésének egy jelentős korlátja szűnik meg. A magasabb beruházási ráta hosszabb távon a gazdaság dinamikusabb növekedését, az EU átlagához való gyorsabb jövedelmi felzárkózást eredményezhet.
A Magyar Nemzeti Bank szerint az euróövezeti tagság a magyar GDP növekedési ütemét hoszszabb távon évente 0,6-0,9 százalékponttal emelheti.
Magyarország 2002-ben második alkalommal készítette el "maastrichti nyelven" a középtávú makrogazdasági pályát, amely magában foglalja a makrogazdasági mutatók előrejelzése mellett a kormányzati adósság- és deficitmutatók meghatározását is. A kormány által elfogadott makrogazdasági pályának öt fontos célkitűzése van: 1. az államháztar-tási hiány folyamatos csökken-
tése; 2. olyan jövedelempolitika, amely a termelékenység bővülésével összhangban lévő reálbér-növekedésre épül; 3. a fiskális és a monetáris politika összehangolása; 4. a gazdaság teljesítményének növelése; 5. az esélyegyenlőség megteremtése.
>> Költségvetési kérdések
A következő évek fiskális pályájára vonatkozó követelményeket jelentős mértékben meghatározzák az uniós tagságból adódó kötelezettségek.
Az euróövezeten kívüli tagállamok tekintetében a túlzott deficit egyrészt kizárja a monetáris unióba való belépést, másrészt ez esetben az ECOFIN élhet azzal a felhatalmazással, hogy felfüggessze a tagállamnak a kohéziós alapból folyósított támogatásait. Az államháztartás hiányát leíró irányszámok szerint 2006-ra 2 százalékos deficit lehet. 2003-ban a cél a hiány 4,5 százalékos GDP-arányos szintre szorítása. Ennek 2005-ig 1-1 százalékponttal kell mérséklődnie, már az Európai Unióban elfogadott költségvetési szabvány, az ESA-95 szerint.
Ha valaki az eddigi magyar költségvetésekből szeretné történetesen a "közösségi fogyasztás", a "lakossági természetbeni juttatás" vagy a "kormányzat végső fogyasztási kiadásai" statisztikai mutatókat kiszámítani, igencsak bajban lenne.
Az eddig hivatalosnak tekintett GFS-elszámolás ugyanakkor egyszerű és könnyen előállítható. Alapelve, hogy minden, a kincstári egységes számlát érintő pénzmozgást a hiányban számol el, kivéve az államadósság kibocsátásából és törlesztéséből eredő tételeket, amelyeket finanszírozásnak tekint. Az elszámolás időpontja a pénzforgalmi teljesítés. Gyakorlati alkalmazása során a GFS csak a pénzbeli fizetéseket rögzíti, így tehát a kötvény, kárpótlási jegy átadásával történő fizetést, vagy a pénzmozgás nélküli adósságelengedést figyelmen kívül hagyja, ilyen módon nem ütközik ezen - nem feltétlenül piacképes - pénzügyi eszközök értékelési problémáiba. A GFS az államháztartás körét nem bővíti ki a jogilag meghatározott körön túl, általános szabályként az állami vállalatokat kívülre sorolja.
Az ESA-elszámolás nehezebben előállítható, gyakran közvetlenül meg nem figyelhető tételeket is tartalmaz. Az elszámolás időpontja általában az eredményszemléletet követi, de praktikus okokból bizonyos tételeknél fizetésesedékességi elszámolást ír elő. Az államadósságon kívül az értékelési nehézségek ellenére minden pénzügyi követeléssel és tartozással számol, ezért az ezekkel kapcsolatos változásokat nem a hiányban, hanem a finanszírozásban számolja el. Erre példa a privatizáció (állami tulajdon csökkenése), az állami kölcsönnyújtás és ennek visszatérülése. A hiányban ezzel szemben minden olyan pénzmozgás nélküli tételt elszámol, mint például az állampapír vagy a kárpótlási jegy átadásával megvalósuló tőketranszfer, vagy az adósság átvállalása, elengedése. Végül az ESA az államháztartás körét a jogilag meghatározott körnél szélesebben értelmezi, egyes vállalatokat bizonyos kritériumok alapján az ún. kormányzati szektorba sorol. Erre példa az ÁPV Rt. esete. Az intézményi átsorolás alternatívájaként bizonyos esetekben csak tranzakciók átsorolására kerül sor (rerout technika).
