Vitatott a háborús felkészültség
Bush elnöksége meghatározó beszédének bizonyulhat a mai, hiszen nemcsak az Irak elleni kemény fellépés szükségességéről, de gazdasági reformterveinek helyességéről is meg kell győznie a közvéleményt. Miközben az Egyesült Államok diplomáciai offenzívába kezdett annak biztosítására, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy második határozatban adjon felhatalmazást az Irak elleni támadásra, az amerikaiak egyre kevésbé lelkesek a háborús kilátásokkal kapcsolatban. A demokraták kijelentették, hogy az irakiak tömegpusztító fegyvereire vonatkozó kétségtelen bizonyítékok hiányában bármilyen elhamarkodott katonai akció a szövetségesek elidegenítéséhez vezetne. Colin Powell külügyminiszter a bel- és külföldi ellenállás legyőzésére akár már a jövő héten nyilvánosságra hozhatja azokat a hírszerzői értesüléseket, amelyek állítása szerint bizonyítják, hogy Bagdad elrejtette tiltott fegyvereit az ENSZ ellenőrei elől - írja a Washington Post.
Miközben az elnök el szeretné fogadtatni tízéves, 674 milliárd dolláros adócsökkentési programját, elő kellene teremtenie az iraki konfliktus 100-200 milliárd dollárra becsült költségeinek fedezetét; a költségvetési hiány az előzetesen vártnál jóval gyorsabb növekedése mellett - figyelmeztet a Financial Times hasábjain Robert Hormats, a Goldman Sachs International alelnöke. A gazdaság kétségkívül rászorul az ösztönzésre, ám a költségvetésnek a vélhetően magas - de megbecsülhetetlen - belföldi biztonsági kiadásokra is fel kell készülnie. Ahogyan arra is, hogy ha a venezuelai felfordulás által már amúgy is súlyosan érintett, az olajimporttól függő amerikai gazdaság elhúzódó ellátási zavarokkal szembesül, akkor újabb, megint csak előre láthatatlan mértékű ösztönzés válik szükségessé. A fogyasztói és befektetői bizalomnak egy háború miatti visszaesése szintén új adócsökkentéseket vagy kiadásokat kényszeríthet ki. Egy újabb terrortámadás után pedig milliárdokat kellene fordítani az érintett terület megsegítésére és a gazdasági sokk semlegesítésére.
Ilyen körülmények között a kongresszusnak minden adócsökkentési és kiadási tervvel kapcsolatban fel kell tennie a kérdést: a prioritások között van-e annak a helye, és valóban akkora ösztönzőerőt jelent-e az a gazdaság számára - véli Hormats. A közgazdász elsősorban a magánszemélyek osztalékadójának eltörlésével szemben szkeptikus: az szerinte alig ösztönözné a gazdaságot, megemelné viszont az államok hitelfelvételi költségeit, csökkentené bevételeiket, adóemeléseket, valamint a rendőrség és a katasztrófaelhárítás rovására való takarékoskodást kényszerítene ki.
