Blair és Chirac is Powellre vár

Powell nem fog "füstölgő pisztolyt" föltálalni a BT mai nyilvános ülésén, amelyet élő adásban közvetítenek majd a világ nagyobb tévétársaságai. Mint a The Wall Street Journalnak elmondta, egyórás beszédre készül, melynek során fényképeket fog bemutatni, és olyan hangfelvételeket, amelyek azt tanúsítják, hogy magasrangú iraki hivatalos személyek "nyakig benne vannak" a fegyverek és a fegyverprogramok elrejtésében. Ki fog derülni - mondta -, hogy Szaddám Huszeinnek mindmáig vannak tömegpusztító fegyverei. Arról nem szólnak az előzetes hírek, hogy hasonló bizonyítékokat készülne előterjeszteni Bagdad és a terroristák kapcsolatairól is.

A brit-francia csúcs Irakkal kapcsolatos fő témájává azután lépett elő a második BT-határozat szükségessége, hogy Blairnek a múlt pénteken George Bush-sal tartott megbeszélésein sikerült meggyőznie az amerikai elnököt: a törvényesség érvényesülése érdekében a Biztonsági Tanács által hozandó újabb határozat adjon felhatalmazást az Irak elleni hadműveletre. Ezt azon az alapon, hogy Bagdad nem tett eleget a tavaly novemberben elfogadott első, 1441-es számú határozatnak, amely az ENSZ fegyverzetellenőreivel való együttműködésre szólította fel az országot. Bush azzal adta meg hozzájárulását, hogy "csak gyorsan" fogadják el az új határozatot. Blair hétfőn az alsóházban úgy nyilatkozott, hogy az okmány megszövegezése mintegy tíz napot venne igénybe.

Chirac (Németországgal egyetemben) mindeddig azon az állásponton volt, hogy a fegyverzetellenőröknek több vizsgálódási időt kellene lehetővé tenni, és nincs szükség további ENSZ-határozatra, különösen olyanra nem, amelyik háborús felhatalmazást tartalmaz. Tegnap azonban a BBC olyan hivatalosnak tekinthető értesülést közölt, amely szerint már megkezdődött "a másnap" tervezése: Irakot (a sikeresnek feltételezett "leszerelés" után) szektorokra osztanák - mindegyikért más nemzet lenne felelős, s brit parancsnokok utasítást kaptak, hogy hároméves békefenntartásra (megszállásra) készüljenek föl. Párizs egy ilyen kész helyzetet aligha fogadhat el, de a kimaradást sem engedheti meg magának.