A napokban hazánkban járt üzletember saját, több évtizedes brüsszeli tapasztalataira támaszkodva úgy véli, egy kis nyitott európai gazdaságot érintő jogszabályok legalább 60 százalékban Brüsszelben készülnek, így nemzetgazdasági szinten is rendkívül fontos, hogy az unió kormányának is tekintett bizottságban a lehető legjobban kvalifikált munkatársak legyenek jelen Magyarországról. A bizottsági tisztviselők ugyanis, noha hivatalosan természetesen nem hazájuk, hanem a közösség érdekeit szolgálják, valójában rendkívül nagy hasznot hajthatnak saját országuknak. Az Európai Bizottságon belül ugyanis az informális kommunikációs csatornák (amelyek rendkívül fontosak a tervezési és a döntés-előkészítési fázisban egyaránt) szinte kizárólag nemzeti alapon működnek: a különböző beosztásokban lévő spanyolok, görögök, portugálok stb. rendszeresen összejárnak és informálisan tájékoztatják egymást, illetve tagállamuk brüsszeli képviseletének diplomatáit is. Egy kis ország számára, amelynek kevés területen vannak vitális egyéni érdekei (azok viszont tényleg létfontosságúak), ezek a kommunikációs csatornák igen hasznosak az érdekérvényesítés szempontjából.

A legfontosabb, hogy a bizottság vezető tisztviselői között, az úgynevezett A1, A2 kategóriában ki van jelen egy-egy kis ország polgáraként - véli Kari Jalas. Finnországnak például csak egyetlen A1-es szintű tisztviselője volt a bizottságban az 1995-ös EU-csatlakozást követően, aki a kutatási-fejlesztési főigazgatóságot vezette. Helsinki azért választotta ezt a posztot, mert azt akarta, hogy ha valaki az Európai Bizottságon belül Finnországra gondol, rögtön a k+f jusson eszébe. A2-es kategóriájú finn is csupán egy volt: ő a TACIS-sal foglalkozó (vagyis az Oroszországnak és a szovjet utódállamoknak irányuló uniós segélyalapot menedzselő) részleget vezette. Újabb hasznos asszociációra adva lehetőséget: a finnek oroszszakértők. Éppen ennek az üzenetnek a kommunikálása volt Helsinki célja. Nem mindegy tehát az sem, milyen posztokat töltenek be egy kis ország állampolgárai.

Az A3-A4 szint is nagyon fontos azonban, mert a hierarchián való fokozatos előrelépés lehetősége miatt leginkább az ide kerülő tisztviselőknek lesz érdekük 10-15 évre is bizottsági alkalmazottnak maradni - hívja fel a figyelmet egy újabb szempontra Kari Jalas. A feljebb és lejjebb bekerülők egyaránt jobban ki vannak téve annak a csábításnak, hogy néhány év múlva jobban fizető állásokba menjenek vissza saját országukba - elveszítve egy fontos érdekérvényesítési posztot hazájuk számára Brüsszelben. Az említett finn A1-essel is ez történt, és éppen az ő példája lehet az egyik bizonyíték arra, hogy sokkal könnyebb a hazai államigazgatásban pótolni a Brüszszelbe távozó legjobbakat, mintsem fordítva.