Gazdaság és társadalom 2002-2003-ban

A lassuló fejlődés a gazdasági egyensúly jelentős romlásával párosult, az államháztartás hiánya 2002-ben - európai uniós módszertan szerint - elérheti az 1400 milliárd forintot, tehát az éves GDP értékének 8,4 százalékát. 2001-ben - a korábbi GFS-statisztika alapján - a hiány a GDP 3,5 százalékának felelt meg.

A folyó fizetési mérleg hiánya 2002-ben elérte a 3,3 milliárd eurót, azaz 192 százalékkal nagyobb volt, mint a megelőző évben (1,2 milliárd euró). A külkereskedelmi mérleg hiánya 3,2 milliárd euróra tehető. A külföldi tőke beáramlása lassult (a 2001-es 2,3-ről legfeljebb 1,2 milliárd euróra), ennek következményeként a bruttó külföldi adósságállomány 6 százalékkal nőtt, s az év végére elérte a 35 milliárd

dollárt.

Az inflációs ráta 2002-ben jelentősen csökkent: a 2001-es 9,2-ről 5,4 százalékra. A deflációs irányzatot mutatja, hogy a forint árfolyama az év során rendre az ingadozási sáv erős szélén, 12-14 százalékon mozgott. A nemzetközi olajárak ingadozása ellenére sem nehezedett a hazai árszínvonalra importált inflációs nyomás.





>> Lehetőségek

és bizonytalanságok



A 2003-as év várható növekedési lehetőségei az elmúlt időszakénál lényegesen nagyobb bizonytalanságot hordoznak magukban. Az exportkereslet élénkülésével - a fogyasztás némi korrekciója mellett - 2003-ban 3,7 százalékos hozzáadottérték-növekedés lehetséges.

Az ez évi beruházási tevékenységet kényszerű struktúrapolitikai váltás jellemzi. Az állam csökkenti jelenlétét a fejlesztési piacon, a magánszféra számára kedvezőbbek lesznek a befektetési feltételek, az állami szerepvállalás kiszorító hatása mérséklődik, ami az alacsonyabb hitelkamatokban realizálódik. Kérdéses, hogy a gazdaságpolitika mennyiben tudja visszacsalogatni a magánberuházókat, figyelembe véve, hogy azok "kivonulása" eddig sem az állam jelentős szerepvállalása, hanem a világgazdasági kereslet-visszaesés miatt következett be.

A magyar gazdaság számára alapvető jelentőségű a világgazdasági feltételek, ezen belül kiemelten az európai uniós tagországok gazdasági helyzetének alakulása. Az EU vezető gazdaságaiban, ezen belül a legfőbb partnerünknek számító Németországban a viszonylag lassú növekedés következtében az államháztartás komoly egyensúlyi zavarba került (a német kormány pótköltségvetés benyújtására kényszerült, és várhatóan nem lesz tartható az államháztartás hiányára vonatkozó 3 százalékos plafon). Korábbi várakozásainkkal szemben az EU-ban stabil növekedésre legjobb esetben is csak 2003 közepétől számíthatunk.

A kőolaj ára jelenleg 35 dollár körül ingadozik. Az esetleges iraki háború megindítása valamelyest megemelheti az árat, de a jelenlegi már tartalmazza az ezzel kapcsolatos várakozásokat.

Az EU-hoz való csatlakozásunk szempontjából fontos és kedvező kimenetelű ír népszavazás után decemberben Koppenhágában döntést hoztak a bővítésről, amelynek értelmében Magyarország 2004. május 1-jén az unió tagjává válik. Egyrészt e döntésnek köszönhetően, másrészt a kormány deficitcsökkentő politikájával kapcsolatban megnyilvánuló bizalom eredményeként, harmadrészt nemzetközi összehasonlításban - az USA-hoz, az EU-hoz, sőt, Közép-Európa más országaihoz viszonyítottan is - magasnak számító reálkamatok miatt a forint nominálisan felértékelődött, s mint közismert, november végére az árfolyam megközelítette a sáv szélét az erős oldalon. Ez az exportőrök versenyképességét tovább rontja, s ennek következtében - az Ecostat prognózisában foglaltaknak megfelelően - a jegybank további kamatcsökkentésre kényszerült január közepén.





>> Makrotrendek,

bevételek és kiadások



A 2002 végén megnövekedett belső és külső hiány több kockázati tényezőt is erősít. A gazdaság dinamizálása, és vele egyidejűleg az infláció kordában tartása érdekében 2003-ban a monetáris és fiskális politika szoros összehangolására van szükség - szögezik le az Ecostat elemzői. A néhol túlzottan szigorú monetáris és az időlegesen fellazult költségvetési politika nyilvánvalóan közelíteni fog egymáshoz.

A mintegy két éve húzódó világgazdasági depresszió jellemző megnyilvánulási formája az állóeszköz-felhalmozás ütemének visszaesése. A felzárkózás szempontjából mindenképpen szükségesnek látszik, hogy a felhalmozási hányad 25 százalék felett legyen, de ennek természetesen megfelelő szerkezetűnek és hatékonyságúnak kell lennie. A következő években a kutatók a beruházások élénkülését várják, 2003-ra 7,9 százalékra becsülik az állóeszköz-felhalmozás növekedését, amely 2006-ra számításaik szerint 8 százalék körül stabilizálódhat. A beruházások volumene mellett azok struktúrája is érdemben befolyásolja a technológiai fejlődést, a termelékenységnövekedést, s ezáltal a hosszú távú bővülési potenciált.

2002-ben a költségvetés és a társadalombiztosítási alapok egyenlegének alakulása már az év elejétől jelentősen eltért az előirányzattól. Az államháztartás európai uniós módszertannal (ESA95) számított hiánya az év végére meghaladta az 1400 milliárd forintot, a költségvetésé elérte a 900 milliárdot. A büdzsé GFS-egyenlege ezzel szemben 1200 milliárd forint körül alakult. A mintegy 200 milliárdnyi eltérést elsősorban a 2002 végi, részben 2003-ról előre hozott, egyszeri jellegű kiadások magyarázzák. Ez olyan cégek adósságrendezését jelenti, amelyek nem részei az államháztartásnak (MFB Rt., ÁPV Rt.), de az Európai Unió metodológiája szerint tevékenységük jellege alapján ebbe a körbe tartoznak. Az államháztartás egyszeri tételektől megtisztított hiánya is jelentősen meghaladja a tervezettet, ami elsősorban a fiskális politika egész évre jellemző expanzív jellegével magyarázható. Emellett a vártnál nagyobb, 80 milliárd forint körüli a hiány a társadalombiztosítási alapoknál is.

Az idén a gazdasági növekedés a kutatók szerint nem éri el a költségvetési számítások alapjául szolgáló 4-4,5 százalékot. A tervezettnél magasabb infláció miatt viszont bevételi többletet valószínűsítenek. A két hatás eredőjeként az államháztartás bevételei kismértékben meghaladhatják az előirányzatban szereplő értéket. A társasági adóból származó bevételeket csökkentheti az egyszerűsített vállalkozási adó (eva) bevezetése, valamint a beruházási adókedvezmények EU-jogharmonizációval összefüggő kiterjesztései. Az általános forgalmi adó esetében néhány tétel átkerült a kedvezményes körből a 25 százalékos normál kulcsba. A jövedéki adó néhány terméknél jelentősen emelkedik, ami szintén az EU-jogharmonizációval van összefüggésben. A társadalombiztosítási járulékok nem növekednek, sőt az egészségügyi hozzájárulás mértéke csökken. Összességében az élőmunka terhei annak ellenére csökkennek, hogy a személyi jövedelemadó rendszerében a korábban tervezettnél jóval kisebb mértékű adócsökkentés valósul meg.

Ami a kiadási oldalt illeti, a gazdálkodó szervezetek támogatása jelentősen (folyó áron több mint 20 százalékkal) emelkedik, míg a fogyasztói árkiegészítés rendszere változatlan marad. A felhalmozási kiadások összességében nominálisan is jelentősen mérséklődnek, ami a közvetlen felhalmozások visszaesésére vezethető vissza. Ezzel szemben emelkednek a - szintén a felhalmozási kiadások között megjelenő - lakásépítési támogatások. Az államháztartáson belüli és a tb-nek folyósított transzferek egyaránt átlag felett növekednek, ez elsősorban a jóléti és szociális kiadások emelkedésével, valamint a 2002-ről áthúzódó hatásokkal függ össze. Az adósságszolgálat várhatóan emelkedik 2002-höz képest.

Mindezek eredőjeként 2003-ra az államháztartás GDP-arányos hiánya 5 százalék körüli szintre mérséklődhet. Ez mindkét szemléletű mutatóra érvényes, ugyanis várhatóan csökken az államháztartáson kívüli tételek szerepe, így az európai uniós és a magyar módszertan alapján számított hiánymutatók értéke közelebb kerülhet egymáshoz.





>> Monetáris politika,

ipar, beruházások



A magyar gazdaság magas importigénye miatt 2003-ban az export növekedése az egyensúly további romlását valószínűsíti. A hiány a jelenleg érvényes módszertan alapján számítva elérheti a 3,5 milliárd eurót.

Az elemzők lehetőséget látnak a kamatfelár további kismértékű csökkenésére, a belföldi kamatok folyamatos mérséklődése mellett. A belföldi reálkamat szintjében is további csökkenést prognosztizálnak. A valuta reálfelértékelődése, a feltételezett gazdasági növekedés, a termelékenység viszonylag gyors emelkedése lehetővé teszi, hogy az infláció folyamatosan csökkenjen. Az idén a pénzromlás üteme 5 százalék körül várható. Az infláció mérséklődésének folyamatos és lassuló tendenciáját prognosztizálják, ezt tartják a gazdaság és a társadalom számára egyaránt elfogadhatónak.

Az egyensúlyi növekedési pálya fenntarthatóságának egyik szükséges feltétele, hogy a reálkeresetek bővülési dinamikája ne haladja meg a termelékenység növekedésének ütemét. A pénzbeli, illetve a természetbeni juttatások továbbra is az elmúlt évek tendenciáit követik, várhatóan egyre csökkenő hányadát jelentik a jövedelemnek. A rendelkezésre álló jövedelem 3-4 százalékkal nő, figyelembe véve a foglalkoztatottak számának várható alakulását is. Az Ecostat szakértői 2003-ban az ipari termelés folyamatos dinamizálódását várják, 5 százalék körüli bővülést prognosztizálnak.

A fejlett gazdasági térségek beruházásainak élénkülésével a nemzetközi szervezetek és az intézeti szakértők továbbra sem számolnak. A hagyományos termelői-szolgáltatói struktúrában a felesleges kapacitások leépítése, a termelés összevonása, koncentrálása fokozódik, ennek kedvezőtlen hatása hazánkat is elérte. A szakértők a beruházási piac lassú és fokozatos élénkülését 2003 második felére prognosztizálják, az iraki konfliktus békés megoldása esetén.

A fejlesztési programok felülvizsgálatának, átütemezésének hatása számszerűen 2003 első felében jelentkezik. A beruházási piac növekedése hasonló mértékű lesz a 2002. évihez, a beruházási ráta csökkenése megáll, a ráfordítások összetétele kedvezően módosul, élénkülnek a termelő jellegű fejlesztések. A hazai vállalatok felhalmozási forrása növekszik, a munkáltatói járulék némileg csökken, a fajlagos munkaerőköltségek nem emelkednek. Az új beruházásoknál érvényesíthető gyorsított értékcsökkenési leírás élénkítheti a tőke beáramlását, a beruházások volumene emelkedhet.

2002-ben kedvezőtlenül változott a beruházások összetétele. A termelés korszerűsítését, dinamizálását közvetlenül segítő gépberuházások növekedési üteme alacsony volt, aránya csökkent, a bővülés hordozója már második éve az építési jellegű beruházások emelkedése volt. Néhány kisebb súlyú ágazatban (például a mezőgazdaságban) ellentétes tendenciákkal is találkozhattunk. A műszaki fejlődés és a gépberuházások aránya és dinamikája az exportteljesítményekben meghatározó súlyú feldolgozóiparban érzékelhetően visszaesett.

A központi költségvetés beruházáspolitikáját az idén új koncepció határozza meg. Az előző években a központi kezdeményezésű és finanszírozású projektek aránya némileg nőtt a magánszféra beruházásainak terhére. A jövőben ezen a területen érzékelhető változással számolunk. 2003-ban a költségvetés közvetlen részvétele mérséklődik, a vállalkozói szféra fejlesztései a tervek szerint emelkednek, az állami szféra kiszorító hatása csökken. A büdzsé közvetlen beruházásai mellett fontos dinamizáló tényező a támogatási célprogramok alakulása. A pályázatok útján elnyerhető összegekből a magánszektor felhalmozásai növekednek, társfinanszírozóként ugyanakkor megjelenik az állam. Ennek fejlesztési kiadásai összességében csökkennek, hiszen a két tétel együttes összege 510 milliárdról 250 milliárd forintra, a privatizációs bevételek beszámításával 350 milliárd forintra mérséklődik.





>> Külkereskedelem és

idegenforgalom



2003-ban az import tovább emelkedik, és szerényebb mértékben az export is. A külkereskedelmi egyenleg némileg javulhat. A külkereskedelmi folyamatokat az árfolyam kismértékű reálfelértékelődése nem veszélyezteti. Az exportteljesítmények 55 százaléka gépipari vállalati körben realizálódik. A gépipari kivitel kétharmada a nagyvállalatoké. E cégek jelentős hányada vámszabadterületi társaság, exportjuknak a behozatali vonzata is jelentős, a forgalom egyenlege azonban jelentős többletet eredményez.

Magyarországon a multinacionális vállalatok képviselik az export jelentős részét. Ezek a cégek igen érzékenyek a világgazdasági környezet változásaira. Ez azt jelenti, hogy egyrészt ellensúlyozni kell a jelenségből következő nagyobb külkereskedelmi, nemzeti jövedelmi és megtakarítási bizonytalanságot. Másrészt az igen mobil exportorientált szektort a gazdaságpolitika által preferált és szerkezetileg fejlesztendő területekre lenne célszerű irányítani. Ehhez jó eszköz lehet a kedvezményrendszer átalakítása, a multinacionális vállalatok ösztönzése a hazai beszállítók preferálására.

2003 második felében várhatóan kedvezőbbé válik a külső környezet, és a magyar gazdaság élénkülése révén az export éves dinamikája ismét 10 százalék közelébe kerülhet. Ehhez szükség lehet a piacok diverzifikálására, a kelet-európai piaci lehetőségek feltárására, a kereskedelmi kapcsolatok mellett egyéb együttműködési formák és a tőkebefektetések bővítésére.

2002-ben a turizmusnak a korábbi években tapasztalt fejlődése megtört. Visszaesett a turisztikai céllal hazánkba érkező külföldi vendégek száma, s jelentősen csökkentek a vendégforgalomból származó bevételek. A külföldi vendégforgalmat mérsékelte, hogy a kelet-közép-európai térségben a külföldi vendégekért folyó harc kiéleződött: bővült a turisztikai kínálat, növekedtek az árkedvezmények. Ezzel egyidejűleg romlott a magyar idegenforgalom nemzetközi versenyképessége, amelyhez nagymértékben hozzájárult a forint árfolyamának jelentős és tartós erősödése.