Kormányzati programok: több néven futnak
Átvesszük az előző kormány tevékenységéből azt, ami jó - ígérte hivatalba lépésekor Medgyessy Péter. Bár kétségtelen, hogy a szocialista többségű kabinet az egyes intézkedéseihez párosuló névadási hajlama egyelőre visszafogottabb elődjénél, de azt valamennyi szakértőjük elismeri: nálunk az Orbán-kormány által feltalált kommunikációs fogás igen hatékony, és ezért alkalmazandó. A miniszterelnök a kormány januári informális ülésén maga is hangsúlyozta, ki kell találni olyan ügyeket, melyek "szimbolikus erejűek", és amelyek révén a jelenlegi kabinet is "nyomot hagyhat maga után". A Nemzeti Színház volumenéhez hasonló építkezések mellett az egyik ilyen példaként a Széchenyi-tervet említette.
Aligha vitatható, hogy a Széchenyi-tervvel az Orbán-éra valóban "nyomot hagyott" maga után: az ellenzék és a kormány közötti mai csatározások visszatérő eleme, hogy mi is történt (megszüntették-e, vagy sem) a programmal. Bár ellenzékből az MSZP és az SZDSZ egyaránt sokat támadta a programot, hatalomra kerülve teljes felszámolására nem kerítettek sort. Ez alighanem a program szimbolikus erejének köszönhető, hiszen tény, hogy jelentősen átalakították, egyes alrészeit pedig egészében megszüntették. Ez egyben rávilágít a megszemélyesített programok egyik ellentmondására is: egy jól csengő névvel bíró, és nem vitatottan hasznos célt kitűző program lényegesen nehezebben támadható az ellenzék számára, hiszen - ahogy ez a Széchenyi-terv esetében is történt - a végrehajtás, az alkalmazott eszközök kérdése már sokkal szűkebb rétegeket érdeklő és érintő kérdés. A széles közvélemény azonban a nevet és a célt ismeri, és a program esetleges leállítása a célok elvitatását jelentheti, ami visszaüthet az adott kormányra. Így a kormányváltás utáni recept: a "címke" marad, ám az adott esetben mennyiségében és minőségében is mást takar.
Tény ugyanakkor, hogy a megszemélyesített program ereje a kommunikációban rejlik: a Széchenyi-terv kiemelkedése nagymértékben a hosszú időn keresztül a médiában megjelenő fizetett (és éppen ezért az ellenzék által bírált) hirdetéseknek is volt köszönhető. Ehhez hasonló kampánya egyetlen későbbi programnak sem volt, noha éppen a Széchenyi-terv sikerén felbuzdulva kezdtek az Orbán-kormány miniszterei saját tárcáiknál is névadásba. Információink szerint bár erre konkrét ösztönzést is kaptak az egykori miniszterek, azonban a programnévadást nem fogták össze központilag. Ezt mutatja az is, hogy bő fél évvel a kormányváltás után már fideszes politikusok sem tudják pontosan felidézni, hány program is tapad a nevükhöz, illetve nevekhez. A nevesített programokról a jelenlegi kancellárián sincsen pontos összesítés: vitatott például, hogy az Informatikai és Hírközlési Minisztérium által menedzselt Neumann-programnak vajon melyik kormány volt a keresztapja (a projekt ugyan a Medgyessy-kormány alatt indult el, de többeknek rémlik, hogy a nevet már az előző ciklusban többször használta Stumpf István kancelláriaminiszter is).
A Medgyessy-kormány az idei évben kezdett névadásba: a kormányfő maga jelentette be az Európa-tervet, és hamarosan beindul a Johan Béla nevét viselő tízéves egészségprogram. A gazdasági tárca pedig a pénteki kormányülést követően tette közzé az ötmilliárd forintos, beruházásösztönző Smart Hungary (Okos Magyarország) program pályázatait.
Azt, hogy a tárcák most is önállóan dönthetnek programok elnevezéséről és kommunikációjáról, ugyancsak mutatja, hogy a MeH-ben többen is rendkívül szerencsétlennek tartják az egészség évtizede névadójának megválasztását, hiszen aligha feltételezhető, hogy Johan Béla neve a választók milliói számára cseng majd ismerősen. Személynév nélkül is indulnak ugyanakkor projektek, visszatérő elem azonban ez esetben a "nemzeti" szó használata. Az Oktatási Minisztérium Nemzeti emlékezetprogramot indított januárban, és bár folyamatosan csúszik, de készül a tervek szerint 2004-ban startoló és a Széchenyi-terv nagyságára törő Nemzeti Fejlesztési Terv.
Azt, hogy a névadás kizárólag a nyilvánosságnak szól, bizonyítja az is, igen nehéz feladatot jelentene bármelyik kormány számára, hogy pontos képet adjon arról, mekkora költségvetéssel is bírnak ezek a programok összeségében: a nevek mögé sokszor esetileg is felzárkóztatnak szükségszerű kifizetéseket, eseti támogatásokat, és általában is igaz, hogy a központi költségvetésben az előirányzatok szórtan és hivatalos nevükön szerepelnek.
