Nem kíván szigorítani a jegybank

A jegybank nem akar sávszélhez közeli forintárfolyamot, mert az egyrészt nem szükséges az inflációs céljaihoz, másrészt el kívánja kerülni az újabb spekulációs támadás lehetőségét - jelentette ki Járai Zsigmond jegybankelnök, miután a monetáris tanács helybenhagyta a kamatszintet. A várakozásoknak megfelelő döntés hátterében az áll, hogy a jegybank a jövőben a 2004. évi célra koncentrál, és azt is rugalmasabban értelmezi. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) előrejelzése szerint 2004 végén ugyan a 3,5 százalékos célnál magasabb, 4 százalékos lehet a drágulás üteme, de ez a 2,5-4,5 százalékos toleranciasávon belül van, így nem kívánja szigorítani monetáris kondícióit. A kedvező előrejelzés a növekedési kilátások romlásán és a jövőre várt nagyobb költségvetési korrekción alapul.

Az idei inflációs cél a jegybank várakozásai szerint nem teljesül (4,5 százalék helyett 5,2 százalékot prognosztizál az MNB), a monetáris politika beszűkült mozgástere és az időpont közelsége miatt azonban nem is kíván tenni érte. Így 2003-ban várhatóan megtorpan az antiinflációs folyamat.

Nincs direkt kapcsolat a forró tőke és az inflációs jelentés tartalma között - cáfolta Járai az értelmezést, hogy a lazább monetáris politika "legitimációja" elsősorban a spekulánsok kivonulásának ösztönzését szolgálná.

A jegybankot nem izgatja a forró tőke. Újabb devizaaukciókat sem terveznek, noha Járai elismerte: a beáramló pénzek nagy része még mindig a bankközi piacon mozog. A jelenlegi helyzetben kialakult alacsony kamatszint okozta inflációs nyomás nem jelentős - mondta a jegybankelnök, a magyar gazdaság szereplői ugyanis csak mérsékelten kamatérzékenyek. A magas kamatszint a közelmúltban is elsősorban az árfolyam-erősítést szolgálta, erre azonban jelenleg nincs szükség.

Az inflációs kockázatokat felfelé elsősorban továbbra is a bérkiáramlás magas üteme jelentheti, bár a jegybank szakemberei látni vélik a korrekció jeleit. (Ennek ellenére most saját előrejelzéssel dolgoztak, így a bérmegállapodásnál magasabb, 8 százalék körüli bérinflációval számoltak.) Az olajárak esetében viszont hagyományosan a legpesszimistább forgatókönyvet vették figyelembe, így itt lehetnek "antiinflációs tartalékok". A gazdaságpolitika célja, hogy 2004-re visszaállítsa a gazdaságot az előcsatlakozási programban megjelölt makrogazdasági pályára, ehhez pedig a fiskális politika szigorítása, a bérdinamika mérséklése szükséges, amivel együtt járhat a monetáris kondíciók lazítása. A jegybank inflációs előrejelzésében úgy számol, hogy a kormányzat is elszánt ennek érdekében. Az MNB számításai szerint az idén a költségvetési megszorítás csupán a GDP 0,9 százalékára rúg majd, viszont - feltételezve a költségvetési politika elkötelezettségét - jövőre 2,4 százalékos keresletszűkítés szükséges. A magas olajár és a forint reálfelértékelődéséhez történő lassú alkalmazkodás miatt a jegybank pesszimista a növekedési kilátásokat illetően. Az idén és jövőre egyaránt 3,5 százalékos lehet a GDP-bővülés, ami jelentős negatív korrekció a tavaly novemberi előrejelzésekhez képest.

Az MNB számításai szerint az idén a költségvetési élénkítésnek már csak a negatív hatásai érvényesülnek. Míg tavaly az expanzió (az inflációs és egyensúlyrontó hatás mellett) 1,4 százalékpontos növekedési többletet jelentett, addig 2003-ban már csupán az árdinamika 1,3 százalékpontos gyorsulásához és a folyó fizetési mérleg hiányának további növekedéséhez járul hozzá.