Politikai játszmák az iraki olajkészletekért
Munkatársunktól
A világon fellelhető olajkincsekről eltérő és időnként változó becslések jelennek meg. A Business Week legutóbb 1000 milliárd barrelben határozta meg az igazolt készletek nagyságát, hozzátette azonban, hogy a potenciálisan (például a folytatódó mélytengerfenéki kutatások révén) hasznosítható mennyiség elérheti a 3000 milliárd barrelt. Az igazolt készletek kétharmada a viszonylag alacsony költségszint mellett kitermelhető közel-keleti mezőkön található, a teljes ismert mennyiség mintegy 25 százalékát Szaúd-Arábia birtokolja, utána következik Irak 10 százalékot meghaladó hányaddal. Az iraki sivatag alatt lévő olajra legutóbb 112 milliárd barreles becslést tett közzé egy-egy, a Le Monde-ban és a Financial Times német kiadásában publikált tanulmány, hozzátéve, hogy ez a mennyiség akár 200 milliárdnál is többre jöhet ki a későbbi feltárások nyomán. A következő hetek nagy kérdése, hogy erre a menynyiségre ki, milyen formában és milyen mértékben teszi rá a kezét.
Politikai pozícióinak erősítése végett Bagdad előnyben részesítette a Biztonsági Tanácsban vétójoggal bíró három, nem angolszász államot, Francia-, Oroszországot és Kínát. Rajtuk kívül kisebb jelentőségű koncessziókért sorban állt még számos cég, az algériai Sonatrachtól a malajziai Petronasig. Az előkészület alatt álló amerikai-brit vezetésű invázió nyomán azonban - egybehangzó prognózisok szerint - újra lesznek osztva a lapok, ennek nyomán a legnagyobb mértékben az ExxonMobil és a ChevronTexaco esélyei javulnak. A nagy kérdés így az lesz, hogy a katonai fellépést ellenző franciák és oroszok eddigi pozícióiból mi lesz megmenthető.
A francia TotalFinaElf és az orosz Lukoil eddig főleg pozícióinak megtartására törekedett, és előkészületeket tett, hogy az embargó feloldása esetén gyors ütemben felfuttathassa a kitermelést. A francia olajvállalatnak 1995 óta van kész, a két fél közös érdekeltségét kimondó szerződése, amelyet azonban máig nem írtak alá, mert a TotalFinaElf ragaszkodott ahhoz a kitételhez, hogy csak az embargó feloldása után fog hozzá a szükséges beruházásokhoz. A cég képviselője az utóbbi napokban reményét fejezte ki, hogy az angolszász beavatkozás és az embargó feloldása után Irak szuverén módon tud cselekedni és fenntartja az ország déli részén két - összesen 12-13 milliárd barreles kapacitású - mező kitermelésére odaígért jogot. A Le Monde ezzel kapcsolatban meglehetősen pesszimista véleményt hangoztat, és arra emlékeztet, hogy 1997-ben a vállalat borsot tört az amerikaiak orra alá, amikor Washington kifejezett rosszallása ellenére aláírt egy gázkitermelési szerződést Iránnal.
Ugyancsak az embargó miatt húzódott a Lukoil kitermelésének startja. Az oroszok idő előtt egyetlen dollárt sem voltak hajlandók beruházni, részint azért, mert az ENSZ-szankciók miatt nem volt mód a szeizmikus kutatásokhoz szükséges robbantások végrehajtására. Bagdad ezért egy időben felmondta az előzetes megállapodást, majd a kötelezettségek kölcsönös eltörlése után más egyezséget munkáltak ki. Az orosz kormány szándékairól a Bloomberg hírügynökség napokkal ezelőtt azt közölte, hogy igyekszik fenntartani az Irakkal kötött, 3,5 milliárd dolláros megállapodást a Lukoil számára.
Az iraki olajért folyó tülekedést elemezve a jelentések arra is utalnak, hogy téved az, aki a gyors meggazdagodásban reménykedik. Az embargó miatt az ország olajkitermelő és szállítókapacitásai leromlottak, a szükséges beruházások mértékét pedig 30-40 milliárd dollárra becsülik. Az ország a nyolcvanas években még naponta 3,5 millió barrelt exportált, ami az ENSZ ellenőrzése mellett működtetett, "élelmiszert olajért" rendszer keretében maximum 2,5 millióra emelkedhetett. Bár Irak akár napi 6 millió barrelt is tudna szállítani, ennek a kapacitásnak az eléréséhez azonban hatalmas beruházásokra van szükség, amelyek kivitelezése 5-10 évet is igénybe vehet.
