Tippek Brüsszelbe készülőknek

Ha északi tagországból származó tisztviselővel akad dolgunk Brüsszelben, jó ha tudjuk, hogy legtöbbjük már reggel 8 órától munkahelyén van, de ragaszkodik ahhoz, hogy pontosan délután 5-kor távozhasson is. Déli tagállamokból érkező kollégáik velük szemben reggel 9 előtt csak a legritkább esetben érhetők el, viszont sokkal gyakrabban maradnak benn akár jóval 5 óra után is. Ez csak az egyik olyan gyakorlati tanács, amelyet két német újságíró hivatalosan ma bemutatandó könyvéből nyerhetnek az érdeklődők - sajnos, csupán német nyelven. Andreas Oldag, a Süddeutsche Zeitung korábbi brüsszeli tudósítója és Hans-Martin Tillack, a Stern munkatársa sok hasznos tippet tárnak olvasóik elé a "Raumschiff Brüssel" (Brüsszeli űrhajó) című művükben, amelyet az Argon Verlag jelentetett meg több mint négyszáz oldalon, 19,90 euróért.

Az új tagországok tisztviselői nem árt, ha tudják például azt, hogy a miniszteri tanács különféle ülésein csak azok szólalhatnak fel, akik ellenzik az éppen tárgyalt napirendi pont valamely elemét. Ausztria 1995-ös csatlakozásakor az osztrák tisztviselők jelentős része nem volt tisztában ezzel a szabállyal - állítják a szerzők -, amiből számos kínos és az osztrák érdekek érvényesítését kevéssé segítő szituáció született. Az ilyen és hasonló információk az uniós központban dolgozó bennfentesek számára nem sok újat mondanak, ám annál hasznosabbak lehetnek a könyvet ismertető EUobserver szerint a most csatlakozó tíz ország Brüsszelbe készülő, különféle rendű-rangú tisztviselői számára. Sajnos ezeket az érdemi információkat úgy kell kihámozni a könyv egyéb - jóval kevésbé értékes - sallangjai közül. Utóbbiak közé tartoznak például a brüsszeli döntés-előkészítő és -hozó gépezet bonyolultságát, áttekinthetetlenségét és demokratikus kontroll alóli mentességét csepülő, az uniót "belülről" bemutató könyvekben igen gyakran előforduló lózungok.

A kötet az EU-t működtető tagállami kompromisszumok néhány sokat idézett vadhajtását (például az Európai Parlament brüsszeli és strasbourgi központja közti négyhetenkénti költözködés költségességét) is középpontba állítja - a szerzők indoklása szerint éppen azért, hogy felhívja a figyelmet: "Európa túl fontos ahhoz, hogy csak az uniós karriertisztviselőkre hagyjuk ügyeit."