Baloldali néppárt - modernizáció előtt

Új név, új székház, új logó, új alapszabály - egy-két éven belül mindezekben látványosan testet ölthet az MSZP megújulási szándéka. E mondattal kezdődött 2002. május 9-ei írásunk, amely a szocialista pártban elkezdődött modernizációs gondolkodást elemezte. Azóta nem sok minden történt. Mígnem a párt múlt hét végi kongresszusán döntöttek a reformkabinetek létrehozásáról: az egyik a távlati programot, a másik az alapszabályt frissíti, a harmadik az MSZP szervezeti megújításáról gondoskodhat. E döntések mellett figyelemre méltó volt, hogy a szónokok jó része a változtatások mellett érvelt. Ma azonban még ezzel együtt sem állítható, hogy a baloldal vezető ereje valóban végrehajtja a most - a nyilvánosság előtt is - határozottan felvázolt feladatokat. Persze a fentiekre rímelő retorikával ma népszerűségre tehetnek szert az egyes politikusok, és úgy tűnik: a remélt hosszú távú kormányzáshoz vezető úton markáns tervekre és azok következetes végrehajtására van szükség.

Az MSZP leendő vezetője nagy valószínűséggel abból a körből kerül ki, amely tagjainak sikerül elhitetniük - a szervezeten belül és azon kívül is -, hogy a modernizáció levezénylése az ő tevékenységükhöz köthető. Jelentkezőkben nincs hiány. A képet árnyalja, hogy legalább két hatalmi centrum, ideológiai bázis alakult ki a pártban és "környékén". Egyaránt fontos tehát, hogy kik vállalják, vállalhatják a szervezési feladatok elvégzését, és az is, kiknek sikerülhet megfogalmazniuk, elfogadtatniuk balközép vagy nemzeti, esetleg szociáldemokrata, netán polgári víziójukat, illetve - néppárthoz illő módon - ezen elvek, eszmék érvényes és életképes kombinációját.

A tisztújítás után megnyugodtak a kedélyek. Látszólag. A pozícióhoz jutott vezető szocialisták igyekszenek belakni helyüket, a hátralépők és kimaradottak a megfelelő alapállást keresik. Mindegyikük úgy tesz, mintha lenne ideje hátradőlni, de közben már a 2004. őszi, megint csak tisztújító kongresszusra figyel. Sok múlik Kovács László céljain is. Az elnök érzékeltette, hogy 2004 után valami újba kezdene, de végleges döntését még nem jelentette be.

A negyvenesek generációjának prominensei mindenesetre helyzetbe kívánják hozni magukat a vágyott "nagy változások" előtt. Szinte mindegyikük másképpen taktikázik. Egyesek a párttisztségek megtartását, megszerzését, mások a visszahúzódást találták üdvözítőnek. Az elnökhelyettes Szili Katalinnak - a párt második emberének - a legfontosabbnak tartott, szervezeti megújítással foglalkozó reformkabinet irányítása jutott. A kongresszus előtt arról volt szó, hogy ez utóbbi szerepet átadja Baja Ferencnek, de ez nem történt meg, sőt a két politikus viszonya is megromlott. A jeles szervezőnek, a Szabolcs-Baranya tengely alapemberének tartott Baja Ferenc funkció nélkül maradt, miután a pártigazgatói tisztet már korábban Tóbiás Józsefre "hagyományozta". Az alelnökségről lemondott Juhász Ferenc egyelőre miniszterként és elnökségi tagként igyekszik tartani befolyását. A Kovács-Szili-Juhász-Lendvai team negyedik tagja hosszabb távon is frakcióvezetőként munkálkodna. Nyilvánvaló, hogy négyüknek hamarosan tisztázniuk kell egymás között, melyikük milyen szerepet szán magának és társainak.

Párton belüli főszervezővé a későbbiekben komoly esélyekkel emelkedhet - ha valóban ezt akarja - az ilyen irányú képességeiről ismert Kiss Péter, akinek elismertsége látványosan nőtt az elmúlt hónapokban. Az egyik új alelnök, Szekeres Imre elvben ugyancsak a szervezésben jeleskedhet. Más kérdés, hogy a többiek mennyire számolnak a "nagy visszatérővel".

A felsoroltak közül ez ideig kevesen vettek részt a párt ideológiájával, a szimbolikus politikával kapcsolatos, egyre intenzívebb, immár a nyilvánosság előtt is megmutatkozó gondolkodásban. Most Hiller István, az egyik új alelnök fogalmazott a legmarkánsabban ebben a témában. Az általa elmondottak rímelnek a miniszterelnöknek és főtanácsadójának gondolataira, akik a baloldalon elsőként helyezték előtérbe a vízióalkotást. Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc szerepe a legérdekesebb kérdések egyike. "Kívülállásuk" és a párt befolyásolására vonatkozó erőteljes szándékaik állandó konfliktushelyzetet is teremthetnek. Az MSZP jelenlegi prominensei általában nem rokonszenveznek a főtanácsadóval, s egy ideig mindent megtesznek majd, hogy előrejutását a párt hierarchiájában akadályozzák.

Az MSZP negyveneseinek további dilemmája, hogy a náluk is fiatalabbak megpróbálnak-e komoly pozíciókat elfoglalni - ahogyan arra sokan számítanak -, és ha igen, van-e ehhez tehetségük, erejük, stratégiai tudásuk. Ez utóbbira ebben a pártban nagy szükség van, ami az országos választmány vezetéséért folytatott verseny eredményéből is kitűnt: a rosszul taktikázó Botka Lászlót simán legyőzte a pártvezetés által nem támogatott Jánosi György, és így a fiatal politikusnak semmilyen funkció sem jutott. (GA-TE)