Pártpreferenciák is szerepet játszottak

Míg az uniós kampány értékelésében megoszlik a szakértők véleménye, abban minden, lapunk által megkérdezett egyetért, hogy a pártpolitikai hovatartozás meghatározó tényező volt a referendumon való részvételt tekintve. A Szonda Ipsosnak a népszavazást követő felmérése szerint a fideszes szavazók negyven, míg a szocialistáknak csak húsz százaléka maradt távol az urnáktól. Hasonló következtetés vonható le a választási eredmények vizsgálatából: az inkább jobboldalinak tartott kistelepüléseken alacsonyabb volt a részvételi hajlandóság és az unió támogatottsága is. Ha nem is egyértelmű a tendencia, de pártpolitikai alapon rendezhetők a megyeszékhelyek is. Az egyértelműen szocialista fellegvárnak tartott Pécsett (az MSZP mind az öt választókerületet megszerezte egy évvel ezelőtt) nyolc és félszer több volt az urnában talált igen szavazatok száma a nemeknél, és az országos átlagot meghaladó, közel 52 százalékos részvétel mellett zajlott a referendum. Kecskeméten (a város mindkét választókerületét a Fidesz-MDF nyerte egy éve) már csak ötször annyi igen, mint nem voks akadt, a részvétel pedig az országos átlag alatti, 44 százalék volt.

Bár a vártnál lényegesen alacsonyabb részvétel feltehetőleg több tényező együttes hatásának eredménye, a fenti szempont jó muníciót jelent a pártok között megindult egymásra mutogatásban a kormányoldalnak. A Fidesz ugyanakkor a "kormány kudarcaként" jellemzi a történteket, mondván, az információhiány, az elégtelen kampány az oka a szavazók távolmaradásának. Mindezzel együtt az egyébként a kormánynak is szimpatikus, általa előtérbe helyezett tényező, az "ügy lefutottnak tekintése" lehetett a fő momentum az utólagos közvélemény-kutatások szerint. A Szonda Ipsos felmérése szerint a távolmaradók zömmel ezen érvvel indokolták, hogy nem mentek el szavazni (57 pont), ezel szemben csak 34 pontot kapott a százfokú skálán az a válasz, hogy a politikusok közötti egység hiánya tartotta távol a referendumtól. A lefutottságérzést egyébiránt nemcsak az erősíthette, hogy a rendszerváltozáskor kijelölt irányt szinte sosem kérdőjelezte meg felelős politikai erő, és az elmúlt három hétben a korábbi hónapok pártpolitikai színtéren zajló EU-csatáit is egy inkább konszenzust mutató kép váltotta fel, hanem a csatlakozási szerződés mai aláírásának közelsége: az utolsó hét kormányzati kommunikációjában már szinte fő szerepet vitt az EU-csúcs, egyértelműen azt a látszatot keltve, hogy sínen vagyunk, az aláírást semmilyen veszély nem fenyegeti. Az előzetes, 70 százalék körüli részvételt jósoló közvélemény-kutatási adatok miatti támadásokkal szemben pedig az érintett cégek számára jó alap a védekezéshez az, hogy a referendumot követő vasárnapon a válaszadók 71 százaléka "emlékezett úgy", hogy részt vett a voksoláson.

A kampánnyal szemben érdemi kritika a kormányoldalról nem fogalmazódott meg a nyilvánosság előtt, és a lapunk által megkérdezett politikusok szerint nem valószínűsíthető, hogy ezen álláspont lényegesen változna, így a mai állás szerint nem várható semmiféle, személyi változást jelentő döntés. Az elkövetkező egy hónapban ezzel együtt sor kerül a korteskedés részletes értékelésére, és ezzel párhuzamosan folyik majd a pénzeszközök felhasználásának vizsgálata is: az Európai Uniós Kormányzati Közalapítvány (EUKK) az Állami Számvevőszéket és egy független auditor céget is felkért saját átvilágítására, de egyben már jelezte is a kormánynak, hogy további egymilliárd forintra lenne szüksége az idén. Az EUKK eddig öszszesen 3,2 milliárd forintot kapott a költségvetéstől.

A Világgazdaság által megkérdezettek véleménye megoszlik a kampányt illetően: Lakner Zoltán politológus és Szántó Péter kommunikációs szakértő, a Noguchi & Peters elnök-igazgatója egyaránt úgy vélekedett, hogy túl sok volt a felszínes marketingelem, és kevés az igazi tartalom. A kormány és a közalapítvány "átesett a ló túloldalára" a Magyarországon az elmúlt években elterjedt politikai marketing eszközeinek alkalmazásában - vélekedett Lakner Zoltán. A politológus szerint ugyanakkor nagyon későn kezdődött meg a politikai vita: noha már több mint tíz éve várunk a csatlakozásra, a magyar pártok mindeddig hallgattak arról, hogyan képzelik az ország jövőjét az unióban. Az elmúlt hónapokban kialakult vita színvonalon aluli volt Lakner Zoltán véleménye szerint: miközben az "igen, de?", illetve néhol egyértelműen EU-ellenes hangokkal a Fidesz maga is összezavarta saját választóit, az MSZP is rosszul kezelte ezt a helyzetet, kevés volt a tartalmi válasz és a pozitív üzenet. A kampánynak azt sem sikerült elhitetni az emberekkel, hogy ez egy fontos ügy, ennyien valószínűleg a korteskedés nélkül is elmentek volna szavazni - állítja Szántó Péter. A szakértő szerint ízléstelen volt, hogy a közpénzen folytatott kampány kizárólag az igen álláspontot jelenítette meg, a kontra érvek felkarolása már csak a tekintetben is hasznos lett volna, hogy azok nagyobb felkészülésre serkentik a támogató megszólalókat.

Gerő András történész, az EUKK kuratóriumának tagja lapunknak elmondta, hogy a testület két ülésen, a mostani és a jövő héten értékeli eddigi tevékenységét, azonban az elmúlt hónapok munkája során a döntések konszenzussal születtek. A tartalmi elemek hiányának vádjával kapcsolatban emlékeztetett: a 3,8 millió háztartásba elküldött levelüket követően 520 ezren kértek és kaptak információs csomagot, az ország számos településén létrejöttek EU-információs pontok, a 181-es vonalon pedig 70 ezer hívást regisztráltak. A kampányban mély információs elemeket számon kérni ésszerűtlen - véli Gerő András; a parlamenti választásokat megelőzően sem a pártok programjait böngészve döntenek a polgárok. A kurátor ugyanakkor a "nem-érvek" hiányával sem ért egyet: mint mondta, Magyarországon csak néhány kicsi szélsőséges erő vállalta nyíltan az EU elutasítását, ezen politikai csoportosulásokkal pedig valamennyi parlamenti párt elutasítja a vitát. Kérdés, hogy egy ilyen helyzetben a közalapítvány feladata lett volna-e megteremteni egy színvonalas ellentábor hangját, képviselőit. A részvétel alacsony volta miatt sem a kampányt hibáztatná Gerő András, szerinte sokkal inkább azon kell gondolkodni, miért nem kapcsolódott még mindig össze Magyarországon a demokrácia és a részvétel fogalma, miért érzik úgy az emberek, hogy kiszolgáltatottjai, és nem alakítói a politikának.