Lazulóban a fiskális politika

A hétfőn nyilvánosságra kerülő inflációs jelentés a korábbinál kisebb keresletszűkítő hatást prognosztizál a költségvetésben - értesült lapunk. Az elsődleges egyenleg változásából számolt jelzőszám azt mutatja, hogy miként járul hozzá a büdzsé a makrokereslethez. Ez alapján lehet eldönteni, hogy a költségvetési politika megszorítónak vagy kiköltekezőnek minősíthető-e.

Az idei jelzőszám alapján elmondható, hogy a 2003-as költségvetés restriktív ugyan az előző évihez képest, csakhogy a jegybank elnökének nyilatkozatai alapján nem eléggé. Járai Zsigmond a napokban többször is kifejtette: a költségvetési politika lazasága, illetve a bérjellegű kiadások irreálisan magas szintje miatt nem látszik teljesíthetőnek a középtávú makrogazdasági pálya 2003-ra és 2004-re vonatkozó költségvetési része. Emiatt pedig elúszhat az euróra való áttérés feltételeinek korai teljesítése.

A pénzügyi tárca ugyanakkor továbbra is tartja magát a költségvetésben tervezett, 4,5 százalékos GDP-arányos hiányhoz. Csakhogy a költségvetés makrogazdasági hatásait tekintve a büdzsé "teljes" egyenlegénél jóval relevánsabb az elsődleges egyenlegen alapuló keresleti hatás. Ez a mutató nem tartalmazza például az államadósság után fizetett kamatokat és a nyugdíjreform hatásával is korrigálja a hivatalosan kimutatott költségvetési eredményt, vagyis jobban tükrözi a fiskális politika tényleges hatását a reálfolyamatokra.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy míg a korábbi választások előtt minden esetben lazult a fiskális politika, ám a választás évének költségvetésében már elkezdett visszakorrigálni. Ez tavaly elmaradt, s az idei esztendő feladata lett volna.

A tény, hogy az MNB lefelé korrigálja a keresleti hatásra vonatkozó prognózisát, több tényező együttes következménye lehet. Minden bizonnyal szerepet játszik benne a korábban tervezettnél alacsonyabb gazdasági növekedés feltételezése, valamint az infláció váratlanul gyors csökkenése is. (Mint tegnap megírtuk, a jegybank a napokban fogja lefelé korrigálni a decemberre vonatkozó inflációs prognózisát 5,2 százalékról az eredetileg tervezett 4,5 százalékos szint közelébe.) Mindkét hatás a költségvetés mozgásterének szűkülésével jár.

A közgazdasági elmélet szerint az államháztartás hiányát a belföldi megtakarítások részének kell tekinteni, s mivel növekvő belföldi megtakarítások mellett a gazdaság gyorsabb ütemű egyensúlyi pálya mentén növekedhet, az elsődleges hiány leépítésével középtávon a gazdasági növekedést serkenti. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a különféle jövedelemkategóriák eltérő mértékben hatnak a makrogazdasági fogyasztásra. Így például a fogyasztás egészségtelenül magas emelkedését ösztönzi az, hogy tavaly és az idén is igencsak magas a büdzsében a bérjellegű jövedelmek emelkedése.